Uzapanyit
| Uzapanyit (Uzovská Panica) | |
 | |
| Katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Rimaszombati |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1427 |
| Polgármester | Bartolomej Bari |
| Irányítószám | 980 22 |
| Körzethívószám | 047 |
| Forgalmi rendszám | RS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 789 fő (2017. dec. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 34 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 188 m |
| Terület | 20,86 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Uzapanyit
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 25′ 00″, k. h. 20° 09′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 25′ 00″, k. h. 20° 09′ 00″ | |
| Uzapanyit weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Uzapanyit témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Uzapanyit (szlovákul: Uzovská Panica) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Rimaszombattól 11 km-re keletre, a Balog-patak bal partján fekszik.
Élővilága[szerkesztés]
A faluban 2 gólyafészket tartanak nyilván, de máig csak az egyikről vannak fészkelési adatok.[2]
Története[szerkesztés]
A falu valószínűleg a 12. században keletkezett egy még korábbi település helyén. Kezdetben Balog várának tartozéka volt. 1427-ben az adóösszeírásban „Panith" néven említik először, mint az Úsz család birtokát. 1503-ban „Panyt", 1525-ben „Wzapanyk", 1773-ban „Panitowa" néven említik a korabeli források. 1435-ben a Méhy család birtoka, majd a 16.–18. században több nemesi családé volt. A település a török korban elpusztult, 1720-ban is csak 11 jobbágytelke létezett.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Uza Panyit. Magyar falu Gömör Vármegyében, földes Ura Szent Miklósy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, evangelikusok, és reformátusok, fekszik Csoltóhoz nem meszsze, határbéli földgye jó termékenységű, piatzozása hasznos, 2, 3, 4 mértföldnyire, fája van, malma közel, legelője elég, második osztálybéli.'[3]
A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Panith-Uza, magyar falu, Gömör vmegyében, ut. p. Rimaszombathoz keletre 1 mfd. 154 kath., 428 ref., 87 evang. lak. Kath. és ref. anyatemplom. Földei sikon feküsznek, s bőtermékenységüek; a határ dombosabb részét szőlők s erdők foglalják el. F. u. többen."[4]
1828-ban 82 házában 646 lakos élt. 1837-ben 739-en lakták, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Gömör-Kishont vármegye monográfiájában pedig ezt olvashatjuk róla: „Uzapanyit, balogvölgyi magyar kisközség, 212 házzal és 919 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. Hajdan itt Alsó-Panith és Uza-Panith néven két község állott. 1427-ben az Uza család a földesura, 1435-ben a Méhy család. Ugyanakkor a Sághy családot is mint birtokosát említik. A Méhy család részeit azután az osgyáni Bakosok kapják. Széchi Mária is birtokosa volt. Később a Szentmiklóssyak lettek a földesurai, most pedig Bornemisza Istvánnak, Szentmiklóssy Aladárnak s Kálmánnak és Fáy Istvánnak van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek szép úrilaka. A községhez tartozó Ludas nevű dűlő nevéhez a lakosok azt a magyarázatot fűzik, hogy Széchi Mária birtoklása idejében a lakosok 100 darab fehér ludat vittek úrasszonyuknak ajándékba és ezért ajándékozta nekik ezt a földrészt. A községben levő ev. ref. templom 1848-ban, a torony 1852-ben épült. A róm. kath. templomot 1881-ben szentelték föl. A községhez tartozik Mikóháza, Puhai, Ablonczi, Hácsi és Szemszúró puszta. Puhai már 1427-ben Puhaháza néven szerepel. Mikófalva 1407-ben Mikóháza néven a Mikófalvy család birtoka. Hácsi 1427-ben Haach néven Balogvár tartozéka. E tájon feküdt még 1427-ben Főczénháza is, mely azonban az idők folyamán teljesen elpusztult. A község postája Felsőbalog, távírója és vasúti állomása Rimaszombat."[5]
A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 826-an, túlnyomórészt magyarok lakták.
2001-ben 679 lakosából 432 magyar, 146 szlovák és 89 cigány.
2011-ben 709 lakosából 332 magyar, 162 cigány és 146 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Református temploma 1848-ban épült klasszicista stílusban, tornya 1852-ben készült el.
- Római katolikus temploma 1872-ben épült historizáló stílusban.
- Klasszicista kastélya a 19. század közepén készült.
- Késő klasszicista kúriája a 19. század második felében épült.
Képtár[szerkesztés]
Kétnyelvű helységnévtábla
Címeres üdvözlőtábla
Községi hivatal
Uzapanyit zászlaja
Óvoda
Kastély
Régi ház a községben
Feszület a katolikus templom mellett
Katolikus templom
Második világháborús emlékmű
Második világháborús emlékmű - részlet
Református lelkészi hivatal
Temetői nagykereszt
1848-as honvédemlékmű a temetőben
Uzapanyit látképe a temetődombról
Szemszúrópuszta - helységnévtábla
A református templom[szerkesztés]
Az első világháború áldozatainak emléktáblája
Famennyezet
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
- ↑ bociany.sk
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Gömör-Kishont vármegye.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
