Karaszkó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karaszkó (Kraskovo)
Kraskovo.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Rimaszombati
Rang község
Első írásos említés 1334
Polgármester Zdena Očovayová
Irányítószám 980 26
Körzethívószám 047
Népesség
Teljes népesség 151 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 21 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 421 m
Terület 7,16 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Karaszkó (Szlovákia)
Karaszkó
Karaszkó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 30′ 00″, k. h. 19° 59′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 30′ 00″, k. h. 19° 59′ 30″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karaszkó témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Karaszkó (szlovákul Kraskovo) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Rimaszombattól 16 km-re északra, a Gömör-Szepesi-érchegység (Szlovák-érchegység) délkeleti részén, a Rima-folyó és a Balog-patak között fekszik.

Története[szerkesztés]

A falut 1334-ben Itáliából ide telepített bányászok alapították, de birtokként már a 13. század közepén létezett. Temploma is 13. századi. A török 1555-ben a faluval együtt felégette, de újjáépítették.

A falu „Karazkou" néven szerepel először írott forrásban 1334-ben. 1462-ben „Kraskow" alakban említik. Karaszkó kezdetben a kalocsai érsekség birtoka volt, majd a 14. századtól a Kacsics nemzetségé. Szent László ünnepére vásártartási jogot kapott. 1828-ban 43 házában 323 lakos élt, akik főként mezőgazdaságból, favágásból és faárukészítésből éltek.

Fényes Elek geográfiai szótárában: „Kraszkó, Gömör-Kis-Honth v. tót falu, Rimaszombathoz éjszakra 4 órányira: 7 kathol., 316 evang. lak. Evang. szentegyház. Határa elég tágas és termékeny; lakosai sok faeszközt csinálnak. F. u. többen."[1]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: „Kraszkó, a feled-tiszolczi vasútvonal mentén fekvő tót kisközség, 50 házzal és 217 ág. ev. h. vallású lakossal. E község már 1462-ben szerepel. Földesurai a Bakosok voltak. Később a Török, a Fáy és a Vranovics család volt a birtokosa. A község három izben, legutóbb 1878-ban teljesen leégett. Az ág. h. ev. templom Árpád-kori építmény, érdekes falfestményekkel. 1555-ben a törökök az egész községet felperzselték és ekkor a templom is megrongálódott. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimabánya."[2]

A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

A falunak 1910-ben 225, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 156 lakosából 146 szlovák volt.

2011-ben 151 lakosából 132 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]