Ugrás a tartalomhoz

Vizesrét

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vizesrét (Mokrá Lúka)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásNagyrőcei
Rangközség
Első írásos említés1427
PolgármesterJúlius Laššan
Irányítószám050 01
Körzethívószám058
Forgalmi rendszámRA
Népesség
Teljes népesség540 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség35 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság292 m
Terület15,21 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 40′ 25″, k. h. 20° 08′ 57″48.673600°N 20.149100°EKoordináták: é. sz. 48° 40′ 25″, k. h. 20° 08′ 57″48.673600°N 20.149100°E
Vizesrét weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vizesrét témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vizesrét (szlovákul: Mokrá Lúka, németül: Nassewiese) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyrőcétől 3 km-re délkeletre, a Murány-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A település első írásos említése 1427-ből származik „Kerekreth” alakban. 1430-ban „Mokra Lehota”, 1468-ban „Mokra Lucca”, 1502-ben „Nase Wiese”, „Wizes Reth”, 1557-ben „Mocra Lwka”, 1582-ben „Mukra Luka alias Vizesret” alakban említik. Első említésekor a jolsvai uradalomhoz tartozott és 25 portával adózott az Ilsvai családnak. A 15. század közepétől a murányi váruradalom része. A század végén már két vaskohó működött a határában, melyek első írásos említése 1557-ből származik. A lakosság száma a 16. században fokozatosan csökkent. Az 1551-es adóösszeírás szerint 19 család élt a településen, közülük 16 jobbágy és 3 zsellércsalád volt. 1556-ban megrohanta a török, házait felégette, lakóit pedig rabságba hurcolta. Lakói közül csak heten menekültek meg. 1557-ben újabb török támadás érte, ekkor csak két háza maradt épen. Lakói ezután évi 40 arannyal adóztak a töröknek. A 17. század elejétől 1685-ig a falu már évi 15 arannyal többet fizetett. A középkortól lakói szénégetéssel és kohászattal, kovácsmesterséggel, tímármesterséggel is foglalkoztak.

A 17. század végén vándorolt be a faluba a Sturman család, akik nagy szerepet játszottak az üzleti életben, a vasiparban és 1699-ben I. Lipóttól nemességet kaptak. Csakhamar a falu legfőbb birtokosává léptek elő. A község legrégibb pecsétje 1701-ből származik. A 18. századtól vasat gyártottak, a 19. század elején pedig két vashámor működött a területén.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VIZESRÉT. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Gr. Koháry Uraság, fekszik N. Rőczéhez nem meszsze, és annak filiája; földgye rozsot, és zabot terem, legelője épen nem elég, fája van, piatza Jolsván; a’ vas műhelyek is közel vagynak hozzá.[2]

1828-ban 85 házában 827 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1829. július 24-én nagy tűzvész tört ki a faluban, melyben az egész település leégett. Nem menekült meg a templom, a plébánia és az iskola sem.

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Vizesrét, Mokra-Lauka, Gömör v. tót f. Nagy-Rőcze és Lubenyik között: 126 katholik., 701 evang. lak. evang. anya sz. egyház. Vashámorok. F. u. hg. Koburg. Ut. p. Rosnyó.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Vizesrét, murányvölgyi tót kisközség, 90 házzal és 805 ág. h. ev. és róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Jolsva tartozéka volt és 1427-ben Kerekrét néven említik. A jolsvai uradalom, illetőleg a murányi vár birtokaival együtt, a Szász Coburg Gothai herczegi család tulajdonába ment át. A XVIII. században Nasse-Wiesen német és Mokro-Luka tót nevei is vannak és ekkor már vashámorral is dicsekszik. A községben két templom van; a róm. katholikus 1722-ben, az evangélikus 1802-ben épült. A község postája és távírója Nagyrőcze, vasúti állomása Vizesrét megállóhely.[4]

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 677 lakosából 11 magyar és 629 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 748 lakosából 25 magyar és 705 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 805 lakosából 44 magyar és 761 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 770 lakosából 40 magyar és 717 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 669 evangélikus, 85 római katolikus, 13 izraelita és 3 református volt.

1921-ben 748 lakosából 8-8 magyar és zsidó, 1 egyéb, 730 csehszlovák és 1 állampolgárság nélküli volt.

1930-ban 605 lakosából 1 magyar és 604 csehszlovák volt. Ebből 515 evangélikus, 73 római katolikus, 12 izraelita, 4 görög katolikus és 1 egyéb vallású volt.

1970-ben 600 lakosából 1 magyar és 599 szlovák volt.

2001-ben 508 lakosából 3 magyar és 479 szlovák volt.

2011-ben 533 lakosából 7 cseh, 5 magyar, 490 szlovák, 1 egyéb és 30 ismeretlen nemzetiségű. Ebből 176 evangélikus, 120 római katolikus, 6 metodista, 171 nem vallásos és 53 ismeretlen vallású.

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született 1844-ben Terray Gyula evangélikus főesperes, lelkész.
  • Itt született 1757-ben Sturman Márton Gömör megyei birtokos, vasgyáros, a Gömöri vaskohászat fontos személyisége, egyházkerületi felügyelő, műpártoló.
  • Itt szolgált 1707-1714 között Bahil János evangélikus lelkész, Bahil Mátyás apja.
  • Itt született 1861-ben Terray Pál belgyógyász orvos, egyetemi tanár.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Evangélikus temploma 1785-ben épült.
  • Római katolikus templomát 1902-ben építették a korábbi, a 18. század első negyedében épített barokk templom alapjain.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Gömör-Kishont vármegye.