Lévárt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lévárt (Leváre)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásNagyrőcei
Turisztikai régióGömör
Rang község
Első írásos említés 1427
Polgármester Halász Márta
Irányítószám 982 62
Körzethívószám 047
Forgalmi rendszám RA
Népesség
Teljes népesség86 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség13 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság207 m
Terület7,65 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lévárt (Szlovákia)
Lévárt
Lévárt
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 30′ 50″, k. h. 20° 15′ 15″Koordináták: é. sz. 48° 30′ 50″, k. h. 20° 15′ 15″
Lévárt weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Lévárt (szlovákul Leváre, korábban Strelnice) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Nagyrőcei járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Tornaljától 11 km-re északra, a Keleti-Turóc partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A honfoglalás után területe a gyepűrendszer része volt. Első írásos említése 1427-ből származik „Lewart" néven. A 16. század második felében a Bebek család birtoka, később a Csákyaké lett. Régi fatemploma 1732-ben épült, helyére 1873-ban építették fel a mai templomot. Egykor híres fazekasfalu, azonban mára már kihalt ez a mesterség.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LÉVÁRT. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai Czékus Uraság, és mások, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Deretsknek szomszédságában, mellynek filiája, határja közép termékenységű, 1/3 része soványas, legelője elég, piatza közel, fája mind a’ két féle van ’s némellyek tserép edényeket tsinálnak."[2]

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Lévárt, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyében, Gömörhöz észak-nyugotra 1 mfld.. 390 kath., 101 evang. lak. Határa részint dombos, részint róna; van makkos erdeje, s egy hideg ásványos forrása, melly köszvényben, sebekben foganatosnak tapasztaltatik. F. u. a Csernyus nemzetségbeliek."[3]

Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Lévárt, túróczvölgyi magyar kisközség, 67 házzal és 309 róm. kath. lakossal. 1427-ben a Bebek család birtoka. Későbbi birtokosai a Csernyus, Thuránszky és a Hevessy családok. Most dr. Hartl Sándornak van itt nagyobb birtoka és úrilaka, melyet a Thuránszky család építtetett. A községhez tartozik Lévárt fürdő is, mely hajdan nagyon látogatott hely volt. A forrást Csernyus Pál fedezte fel és ő volt a fürdő alapítója. Őt magát is ide temették és síremléke ma is fennáll. A fürdő mai tulajdonosa Hevessy Bertalanné. A község postája Harkács, távírója és vasúti állomása Tornallya."[4]

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 277-en, túlnyomórészt magyarok lakták.

2001-ben 104 lakosából 88 magyar, 10 szlovák és 6 cigány.[5]

2011-ben 100 lakosából 86 magyar és 13 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szűz Mária Látogatása tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1873-ban épült.
  • Nepomuki Szent János kápolna.
  • Falumúzeuma a község lakóinak egykori életét, használati tárgyait mutatja be.
  • A községben a népi építészet néhány szép példája látható.
  • Gyógyforrását Csernyus Pál fedezte fel és fürdőt alapított itt. Langyos meszes vize főleg ízületi bántalmak ellen volt hatásos. A valaha nyüzsgő fürdőélet mára már a múlté, a fürdő csaknem eltűnt, teljesen leromlott állapotban van.
  • Ujváry Zoltán 1991-ben megjelent Szülőföldön hontalanul című művében egy lévárti család sorsán keresztül dolgozta fel a Beneš-dekrétumok általi jogfosztottság korszakának eseményeit.

Források[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. augusztus 30.)
  5. [1]

Külső hivatkozások[szerkesztés]