Kakasalja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kakasalja (Muránska Zdychava)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásNagyrőcei
Rangközség
Első írásos említés1427
PolgármesterJán Poliak
Irányítószám050 01
Körzethívószám058
Forgalmi rendszámRA
Népesség
Teljes népesség228 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség9 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság529 m
Terület28,58 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 44′ 15″, k. h. 20° 08′ 23″Koordináták: é. sz. 48° 44′ 15″, k. h. 20° 08′ 23″
Kakasalja weboldala
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kakasalja (1899-ig Murány-Zdichava, szlovákul: Muránska Zdychava) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyrőcétől 7 km-re, északkeletre fekszik.

Története[szerkesztés]

A község története szorosan kapcsolódik a közeli Murány várának történetéhez. A mai falu helyén álló Lehota nevű falu alapítása a 14. századra tehető, amikor a Szepességből származó telepesek érkeztek ide. Első említése 1427-ből származik. A murányi uradalom 1433-ban, Jolsvai György halála után a Perényi család birtoka lett. A 15. században a vlach jog alapján román pásztorokat telepítettek a korábbi Lehota helyére és az új település 1454-ben Oláhfalu („Olachfaw”) néven tűnik fel az írott forrásokban. A 16. században végrehajtott újabb betelepítés nyomán a község ruszin falu lett. Az itteni ruszinokat 1551-ben említi először oklevél. Az első nagy török támadás 1556-ban érte a Murányi völgyet, ekkor Kakasalja is elpusztult és csak 1570 körül települt be újra. 1584-ben újabb nagy török támadás következett, ennek következtében újabb lakosságcsere ment végbe. A nevek alapján az új lakosok főként lengyelek, ortodox hitű románok és ruszinok voltak. 1773-ban a községben 22 jobbágy és 14 zsellércsaládot számláltak. 1787-ben 57 házában 498 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ZDICHAVA. Két tót faluk Gömör Várm. földes Uraik Gr. Koháry, és több Uraságok, lakosaik külömbfélék, fekszenek egygyik Rőczéhez, a’ másik nyustához nem meszsze; határbéli földgyeik középszerűek.[2]

1828-ban 61 házában 606 lakos élt. A lakosság főként állattartásból, mezőgazdaságból, szénégetésből élt és fokozatosan elszlovákosodott.

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Zdichava, (Murány), Gömör v- tót falu, a Kohauthegye tövében, Murányhoz keletre 1 1/2 órányira: 522 kath., 30 evang. lak., kik többnyire csak zabot és burgonyát termesztenek. F. u. hg. Koburg. Ut. p. Rosnyó.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Murányzdichava, a Zdichava patak mellett fekvő tót kisközség, 95 házzal és 579 nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Szintén a murányi várbirtokok közé tartozott és a Coburgok bírják. A községben nincsen templom. Ide tartozik Hamersko telep is. A község postája, távírója és vasúti állomása Nagyrőcze.[4]

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 611, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 297 lakosából 289 szlovák volt.

2011-ben 259 lakosából 253 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent János apostol tiszteletére szentelt temploma.
  • A faluban a népi építészet számos szép példája látható.
  • A község határában fekszik a Murányi-fennsík Nemzeti Park. A park területén fekvő karsztvidéken számos sajátos képződmény található. A területen több mint 150 jelentősebb, nem látogatható barlangot, több mint 50 víznyelőt és vízkeletet tartanak nyilván, valamint rengeteg felszíni karsztképződményt, mint amilyenek a sziklahasadékok, töbörök, furatok, szurdokok, sziklatűk és kőszirtek. Gazdag a terület állatvilága is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) / Hungarian Electronic Library. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2018. január 30.)
  3. Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. január 30.)
  4. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2018. január 30.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]