Baráttelke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baráttelke
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Nagyrőcei
Turisztikai régió Közép-Gömör
Rang község
Polgármester Marián Kučerák
Irányítószám 049 16
Körzethívószám 058
Forgalmi rendszám RA
Népesség
Teljes népesség 464 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 31 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 331 m
Terület 15,18 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Baráttelke (Szlovákia)
Baráttelke
Baráttelke
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 40′ 05″, k. h. 20° 13′ 31″Koordináták: é. sz. 48° 40′ 05″, k. h. 20° 13′ 31″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baráttelke témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Baráttelke (1899-ig Mnisány, szlovákul: Magnezitovce, korábban Mnišany) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban. A jelenlegi település Baráttelke és Korpás községek egyesítésével jött létre.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyrőcétől 7 km-re délkeletre, Jolsvától 6 km-re északra fekszik.

Története[szerkesztés]

A település legrégibb említése 1427-ből származik „Monorethe” néven, amikor egy kolostor mellett keletkezett. Ekkor már 20 adózó portája volt. Lakói rezet és ezüstöt bányásztak. A 16. században a murányi váruradalomhoz tartozó településen a vlach jog alapján pásztorok telepedtek le, akik kezdetben kiváltságokat élveztek. 1773-ban 33 család lakott itt, közülük 4 zsellér és 9 pásztor volt. 1828-ban 43 házában 402 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak, illetve a közeli ipari üzemekben és bányákban dolgoztak.

Vályi András szerint: „MNISCÁNY. Tót falu Gömör várm. földes Ura G. Koháry Uraság, lakosai többfélék, fekszik Jolsvához nem meszsze, és annak filiája, határja hegyes, fájok, legelőjök van.[2]

Fényes Elek szerint: „Mnizsán, tót falu, Gömör és Kis-Honth vmegyében, Jolsvához egy órányira: 35 kath., 367 evang. lak. Határa hegyes, kősziklás, s rajta ezüst, réz is találtatik: Szenet éget. F. u. h. Coburg. Ut. p. Jolsva.[3]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: „Mnisány, a pelsőcz-murányi vasútvonal mentén fekvő tót kisközség, 60 házzal és 375 ág. ev. h. vallású lakossal. A murányi várbirtokok közé tartozott és azokkal együtt a Coburg herczegi család tulajdonába került. A községben a XVIII. század elején apáczakolostor volt. Hegyei ezüst- és rézérczet 72tartalmaznak. Az evangelikus templom 1814-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Hisnyóvíz.[4]

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott.

A háború után is megtartotta a település mezőgazdasági és bányászati jellegét. Lakói részt vettek a szlovák nemzeti felkelésben.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 408, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 435 lakosából 426 szlovák volt.

2011-ben 464 lakosából 459 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Itt található Közép-Európa legnagyobb magnezitbányája.
  • Klasszicista haranglába a 19. század elején készült.

Lásd még[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]