Baráttelke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Baráttelke (Magnezitovce)
Mníšany1.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásNagyrőcei
Rang község
Polgármester Helena Súkeníková
Irányítószám 049 16 (pošta Jelšava)
Körzethívószám 058
Forgalmi rendszám RA
Népesség
Teljes népesség475 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség31 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság331 m
Terület15,18 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Baráttelke (Szlovákia)
Baráttelke
Baráttelke
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 40′ 05″, k. h. 20° 13′ 31″Koordináták: é. sz. 48° 40′ 05″, k. h. 20° 13′ 31″
Baráttelke weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Baráttelke témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Baráttelke (1899-ig Mnisány, szlovákul: Magnezitovce, korábban Mnišany) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban. A jelenlegi település Baráttelke és Korpás községek egyesítésével jött létre.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyrőcétől 7 km-re délkeletre, Jolsvától 6 km-re északra fekszik.

Története[szerkesztés]

A település legrégibb említése 1427-ből származik „Monorethe” néven, amikor egy kolostor mellett keletkezett. Ekkor már 20 adózó portája volt. Lakói rezet és ezüstöt bányásztak. A 16. században a murányi váruradalomhoz tartozó településen a vlach jog alapján pásztorok telepedtek le, akik kezdetben kiváltságokat élveztek. 1773-ban 33 család lakott itt, közülük 4 zsellér és 9 pásztor volt. 1828-ban 43 házában 402 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak, illetve a közeli ipari üzemekben és bányákban dolgoztak.

Vályi András szerint: „MNISCÁNY. Tót falu Gömör várm. földes Ura G. Koháry Uraság, lakosai többfélék, fekszik Jolsvához nem meszsze, és annak filiája, határja hegyes, fájok, legelőjök van.[2]

Fényes Elek szerint: „Mnizsán, tót falu, Gömör és Kis-Honth vmegyében, Jolsvához egy órányira: 35 kath., 367 evang. lak. Határa hegyes, kősziklás, s rajta ezüst, réz is találtatik: Szenet éget. F. u. h. Coburg. Ut. p. Jolsva.[3]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: „Mnisány, a pelsőcz-murányi vasútvonal mentén fekvő tót kisközség, 60 házzal és 375 ág. ev. h. vallású lakossal. A murányi várbirtokok közé tartozott és azokkal együtt a Coburg herczegi család tulajdonába került. A községben a XVIII. század elején apáczakolostor volt. Hegyei ezüst- és rézérczet 72tartalmaznak. Az evangelikus templom 1814-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Hisnyóvíz.[4]

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott.

A háború után is megtartotta a település mezőgazdasági és bányászati jellegét. Lakói részt vettek a szlovák nemzeti felkelésben.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 408, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 435 lakosából 426 szlovák volt.

2011-ben 464 lakosából 459 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Itt található Közép-Európa legnagyobb magnezitbányája.
  • Klasszicista haranglába a 19. század elején készült.

Lásd még[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. szeptember 28.)