Gortvakisfalud

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gortvakisfalud (Gortva)
Gortva - Reformovaný kostol -b.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásRimaszombati
Rang község
Első írásos említés 1326
Polgármester Balog Géza
Irányítószám 980 02
Körzethívószám 047
Forgalmi rendszám RS
Népesség
Teljes népesség537 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség55 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság187 m
Terület9,63 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gortvakisfalud (Szlovákia)
Gortvakisfalud
Gortvakisfalud
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 17′ 45″, k. h. 20° 01′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 17′ 45″, k. h. 20° 01′ 30″
Gortvakisfalud weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gortvakisfalud témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Gortvakisfalud (szlovákul Gortva) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Rimaszombattól 10 km-re, délre fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést 1326-ban "Gurtuatu" néven említik először, de már a 13. században is létezett. 1383-ban "Kisfalud" alakban bukkan fel a neve. 1407-ben a Mikófalvy család, ezután különböző nemesi családok birtoka. A 16. században a török támadások miatt rövid időre elnéptelenedett, területe a várgedei uradalomhoz tartozott. A 18. században újratelepítették. 1828-ban 52 házában 430 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. 1846-ban egy nagy tűzvészben csaknem az egész falu leégett.

Vályi András szerint: "KISFALUD. Falu Gömör Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és más félék, fekszik Várgedének szomszédságában, mellynek filiája, határjának földgye közép termékenységű, Rimaszombatban piatzozása közel."[2]

Fényes Elek szerint: "Kisfalu, Gömör v., magyar f., 128 kath., 302 ref. lak. Ref. anyaszentegyház. Termékeny határ. Erdő. F. u. többen."[3]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: "Gortvakisfalud, gortvavölgyi magyar kisközség 102 házzal és 474 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. Hajdan csak Kisfalud néven volt ismeretes. Legrégibb birtokosául 1407-ben a Mikófalvy családot ismerjük. Később a Lorántffyak lettek az urai és ezeknek a révén a Korláth, Balajthy, Bakos és Baloghy családok. Később a Pletrich családnak is volt, most pedig Adorján Lőrincznek van itt birtoka. Sztrakoniczky Rezsőnek régi úrilaka van itt, melyet 1836-ban Adorján Dávid építtetett. A községben csak református templom van, mely 1790-ben épült. Az egyházban több régi, a XVII. századból való szent-edényt őriznek. A község 1846-ban teljesen leégett. A faluhoz tartoznak Bácska, Csenyiz és Bizófalva puszták is, melyek közül az utóbbi még a XV. században község volt. Templomának csekély romjai még ma is látszanak. A községben van posta, és vasúti megállóhely, a távírója Feled."[4]

A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938 és 1944 között ismét Magyarország része. A község kitűnő mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 411-en, túlnyomórészt magyarok lakták.

2011-ben 528 lakosából 414 magyar és 84 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Református temploma 1790-ben épült, 1911-ben neoklasszicista stílusban átépítették.
  • 1836-ban épített klasszicista kúriája.

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született 1820-ban Adorján Boldizsár író. Korának kedvelt novellistája volt, akit sok kiváló költőhöz – köztük Petőfihez – fűzött barátság. Petőfi 1845-ben meg is látogatta Gortvakisfaludon. Felesége Lemouton Emília is kiváló műfordító volt. Ő volt az első, aki hozzálátott Shakespeare drámáinak magyar fordításához. Mindketten itt hunytak el, Adorján 1867-ben, felesége pedig 1869-ben.
  • Itt hunyt el 1869-ben Lemouton Emília író, műfordító.
  • Itt nyugszik Frideczky Lajos politikus, 1848-ban Nógrád város képviselője az országgyűlésben. 1849-ben kormánybiztos, 1867-től a vármegye első alispánja, később a balassagyarmati törvényszék elnöke.
  • Itt szolgált Bartók János református lelkész.

Gortvakisfalud az irodalomban[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Drenko Zoltán: Zaniknutá stredoveká dedina Bizovo. AVANS 1981/1, 77-78.
  • Poláková, Z. 2017: Deti z hrncov - k nezvyčajným novovekým hrobom z Pincinej a Gortvy-Bizova. In: Zborník zo stretnutia priateľov regionálnej histórie III. Hradište, 73-84.
  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. december 5.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]