Balogrussó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balogrussó (Hrušovo)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Rimaszombati
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Polgármester Ján Sklenár
Irányítószám 980 25
Körzethívószám 047
Népesség
Teljes népesség 202 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 13 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 237 m
Terület 15,78 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Balogrussó (Szlovákia)
Balogrussó
Balogrussó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 31′, k. h. 20° 03′Koordináták: é. sz. 48° 31′, k. h. 20° 03′
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Balogrussó (1899-ig Hrussó, szlovákul Hrušovo) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Rimaszombattól 17 km-re északkeletre fekszik, a Balog-patak (Blh) völgyében.

Északkeletről rövid szakaszon Gömörlipóc, keletről Szeleste, délkeletről Derencsény, délnyugatról Kőhegy, nyugaról Kiéte, északról pedig Dobrapatak és kis szakaszon Nyustya településekkel határos.

Balogrussó 15,7752 km²-es területe három kataszteri területre oszlik:[2]

  • Balogrussó (Hrušovo): 8,3310 km²
  • Eszterény (Ostrany): 2,9921 km²
  • Eszterézs (Striežovce): 4,4521 km²

Története[szerkesztés]

1297-ben „Huruswa" alakban említik először, de korábbi alapítású. 1427-ben „Hrwswa", 1511-ben „Rwsowa" néven szerepel írásos dokumentumokban. Kezdetben Balog várának tartozéka, a 14. századtól a Derencsényi családé, majd a 17. század második felétől a murányi váruradalom része. A 17. század végén lengyel-litván hadak elpusztították, de újra felépült. Lakói mészégetéssel, szénégetéssel, házalással, kézművességgel és mezőgazdasággal foglalkoztak. 1828-ban 77 házában 622 lakos élt.

Vályi András szerint: „HRUSOVA. Tót falu Gömör Várm. földes Ura G. Koháry Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Dobóczhoz nem meszsze, és annak filiája, földgye nagy részént salétromos, és hegyes, réttyei soványak, legelője szűken van, fája tűzre, és épűletre az Uraságnak engedelméből."[3]

Fényes Elek szerint: „Hrussó, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, a Kis- és Nagy-Balog vizek összefolyásánál: 6 kath., 616 evang. lak., evang. anyaszentegyházzal. Határa hegyes, köves, szántóföldjei domboldalban csüggnek inkább, mint fekszenek, s azért soványak; lakosai posztót szőnek, különféle faeszközöket csinálnak, viaszszal kereskednek. F. u. h. Coburg s m. Ut. p. Rimaszombat."[4]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: „Hrussó, a Balog patak mellett fekvő tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 62 házzal és 240 ág. ev. vallású lakossal. 1433-ban Hurusua és Hrwswa néven szerepel. Balogvár tartozéka volt és az uradalom többi birtokaival együtt előbb a Koháry és azután a Coburg herczegi család birtokába került. Itt született Fábry György, a híres szuperintendens. A falubeliek a XVIII. században élénk viaszkereskedést folytattak. Az ág. ev. templom 1786-ban épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimabrézó. Ide tartozik Kossova puszta."[5]

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott.

Lakói közül sokan részt vettek a szlovák nemzeti felkelésben. 1960-ban Eszterény, 1963-ban pedig Eszterézs községeket Balogrussóhoz csatolták.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 229, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

1921-ben a község 201 lakosából 195 volt szlovák nemzetiségű, ugyanakkor 187 evangélikus vallású.[6]

2001-ben 227 lakosából 220 szlovák volt.

2011-ben 202 lakosából 184 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Evangélikus temploma 1786-ban épült, 1904-ben megújították.
  • Későbarokk haranglába 18. századi.
  • A falu határa természeti szépségekben gazdag, sok kis barlang és növényritkaság található itt.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1883-ban Putra Ede festőművész, Rudnay Gyula tanítványa. 1915-ben a fronton szerzett tüdőbajban halt meg. Rimaszombatban temették el.

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. A Szlovák Köztársaság kataszteri jegyzéke, 2007
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. június 16.)
  6. Az 1921-es csehszlovák népszámlálás adatai

További információk[szerkesztés]