Nyilas (Szlovákia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nyilas (Hnilec)
Nyilas címere
Nyilas címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásIglói
Turisztikai régióSzepes
Rang község
Első írásos említés 1290
Polgármester Otokár Jeremiaš
Irányítószám 053 75
Körzethívószám 053
Forgalmi rendszám SN
Népesség
Teljes népesség421 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség17 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság669 m
Terület27,08 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nyilas (Szlovákia)
Nyilas
Nyilas
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 50′ 35″, k. h. 20° 30′ 10″Koordináták: é. sz. 48° 50′ 35″, k. h. 20° 30′ 10″
Nyilas weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nyilas (1899-ig Nagy-Hnilecz, szlovákul: Hnilec, lengyelül: Hnilec Wielki[2]) község Szlovákiában, a Kassai kerület Iglói járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Iglótól 22 km-re délre, a Gölnic partján fekszik.

Története[szerkesztés]

1290 után keletkezett bányásztelepülés, 1315-ben „Guylnicz” néven említik először. Főként ezüstöt bányásztak itt, melyet nagyrészt Lengyelországba exportáltak. Lakói később fuvarozók, molnárok voltak, gőzfűrész üzemben dolgoztak, szövéssel, faeszközök készítésével foglalkoztak. A középkorban a Máriássy család tulajdona, majd a 17. századtól az Andrássyaké. Korábbi lakói kevés kivétellel szepesi szlovákok, akik a virágzó bányászati és kohászati ipar miatt telepedtek le ezen a vidéken. 1828-ban 30 házában 218 lakos élt. A monarchia idején a mai Nyilas két részből, Gömörhnilecből és Szepeshnilecből állt. A két rész között a Gölnic folyó képezte a határt. A 19. században a kamarához tartozó vaskohó működött itt.

A 19. század közepén Fényes Elek leírásában: „Hnilecz, tót falu, Szepes vmegyében, a Gölnicz vizénél, Gömör vmegye szélén: 187 kath., 31 evang. lak. Kath. paroch. templom. Vashámorok. Szép erdő. F. u. a kamara. Ut. p. Lőcse.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Nagyhnilecz, a Gölnicz patak mellett fekvő tót kisközség, 84 házzal és 438 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a krasznahorkai vár birtokai közé tartozott és azok sorsában osztozott. Most gróf Andrássy Dénesnek van itt nagyobb birtoka. A község határa 1848-ban ütközet szinhelye volt. Templom nincs a községben. Postája és vasúti megállóhelye Nagyveszverés, távírója pedig Betlér.[4]

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.

A gömöri és szepesi községrészt 1926-ban egyesítették és 1954-ig Igló város része volt, azóta önálló község.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 408, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 545 lakosából 518 szlovák és 20 cigány volt.

2011-ben 451 lakosából 425 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szűz Mária tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1897-ben épült késő gótikus stílusban.
  • Barokk kastélya a 18. század második felében épült.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt élt és dolgozott Štefan Mišík történész, néprajzkutató, a szlovák nemzeti mozgalom harcosa.

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]