Szepessümeg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szepessümeg (Smižany)
Szepessümeg látképe
Szepessümeg látképe
Szepessümeg címere
Szepessümeg címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásIglói
Rang község
Első írásos említés 1254
Polgármester Michal Kotrady
Irányítószám 053 11
Körzethívószám 053
Forgalmi rendszám SN
Népesség
Teljes népesség8698 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség189 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság479 m
Terület45,70 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szepessümeg (Szlovákia)
Szepessümeg
Szepessümeg
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 57′ 30″, k. h. 20° 31′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 57′ 30″, k. h. 20° 31′ 00″
Szepessümeg weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepessümeg témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szepessümeg (szlovákul: Smižany, németül: Schmögen) község Szlovákiában a Kassai kerület Iglói járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Iglótól 3 km-re északnyugatra a Hernád bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Területe ősidők óta lakott, a régészeti leletek tanúsága szerint a Hernád völgyében már az i. e. 5. évezredben is éltek emberek. A legkorábbi település nyomai a község területén a Hernád bal parti teraszán kerültek elő. Ez a település néhány száz évig volt lakott. A leletek arra utalnak, hogy lakói földműveléssel és vadászattal foglalkoztak. Később, az i. e. 2500 körüli időben erődített település állt itt, melynek emlékei főként az otománi kultúrához kapcsolhatók. Az i. e. 14. században itt állt erődített település leletei már fejlett bronzművességről tanúskodnak. Ekkor indult meg a Szepesség nagyobb benépesülése és a puhói kultúra elterjedése, melynek következtében ez a vidék lényegében a 2. századig folyamatosan lakott volt.

A következő nagyobb betelepülés a 7. század végén és a 8. század elején a szlávok megjelenésével ment végbe. A 8. században a Nagymorva Birodalom idején területén kisebb vár állt. Ez a kisméretű földvár a leletek tanúsága szerint hadak támadása következtében égett le. Később új urai a Hernád jobb partján új várat emeltek, mely a középkorban még sokáig fennállt. A mai templomtól délkeletre a Brusnik-patak nyugati partján is állt egy földvár, mely a középkorban uralta a falu feletti magaslatot.

A falut 1246-ban "Micha" néven említik először. 1254-ben IV. Béla oklevelében "Sumugh" alakban szerepel. 1282-ben "Simigium", 1293-ban "Sumugy", 1345-ben "Somogy", 1570-ben "Smyssan" alakban említik a korabeli források. Lakói a Szepesi vár szolgálónépei voltak. 1254-ben főklént német lakói IV. Bélától kiváltságokat kaptak. 1293-ban III. András király több szepesi településsel együtt az akkor főként szászok lakta települést felmentette a szepesi várispánságnak fizetendő adókötelezettség alól. Lakói az évszázadok során földműveléssel, állattartással, kézművességgel, szénégetéssel, vaskohászattal, fuvarozással foglalkoztak. 1433 tavaszán a husziták más településekkel együtt Sümeget is felégették. A 15. században a régi templomot gótikus stílusban építették át. 1465-től a Szapolyaiak, a 16. században Báthory András, majd a Thurzók birtoka. A 17. század elején Bocskai, majd Bethlen hadai rabolták ki a települést. 1635-ben 32 lakóház, 11 lakatlan ház és 47 zsellérház állt a faluban. 1638-tól házasság révén a Csákyak birtoka lett. 1679. május 12-én Thököly Imre kurucai rabolták ki. A kuruc hadak pusztításait a 18. század elején kitört pestis tetőzte be. Lakosságának száma ebben az időszakban mintegy száz főre esett vissza. Az 1771-es urbárium szerint a település egyszerű jobbágyfalu szintjére süllyedt. 1781-ben 113 házában 868 lakos élt. A 18. század elejétől sóhivatal és 1815-ig sóraktár működött itt. A településen jelentős volt a vaskohászat, utolsó vasolvasztója, melyet Csáky István a falutól délre építtetett 1886-ig működött. 1828-ban 126 házában 913 lakos élt. 1831-ben súlyos kolerajárvány tört ki, melyet parasztfelkelés kísért. A felkelés leverése után a községből 35 férfit és két nőt ítéltek el a lázadásban való részvétel miatt. Az 1860-as évekre Szepessümegnek 1121 lakosa lett, azonban 1880 és 1890 között a jobb élet reményében sok lakója kivándorolt.

Vályi András szerint " SMIZÁNY. Tót falu Szepes Várm. földes Ura Gr. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, sóháza is van; határja meglehetős."[2]

Fényes Elek szerint " Smizsán, Schmögen, tót m. v., Szepes vgyében, Iglóhoz 1/2 órányira, 686 kath., 140 evang., 12 zsidó lak., kath. paroch. templom. Vendégfogadó. Vashámorok. Só-rakhely. Vizimalmok. Határa elég termékeny. F. u. gr. Csáky László örökösei."[3]

A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Iglói járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1360, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 7847 lakosából 6982 szlovák és 761 cigány volt.

2011-ben 8629 lakosából 7240 szlovák és 1094 cigány volt.

Híres személyek[szerkesztés]

  • Itt született 1912. szeptember 20-án Ján Nálepka szlovák katona, a Szovjetunióban szervezett szlovák partizánegység parancsnoka és az egyetlen szlovák katona, aki a Szovjetunió Hőse kitüntetést is megkapta.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Római katolikus temploma a 13. század második felében épült, a 15. században gótikus stílusban építették át, majd 1730 körül barokkizálták. 1927-ben kápolnával bővítették, utoljára 1936-ban renoválták, értékes olajfestményei vannak.
  • Evangélikus templom 1932-ben épült.

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Pajdušák, M.: Smižany - Iľašovce.
  • Stavby obce Smižany.
  • Smižany.

További információk[szerkesztés]