Szepestamásfalva
| Szepestamásfalva (Spišské Tomášovce) | |
 | |
| A község látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Iglói |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1229 |
| Polgármester | Zuzana Nebusová |
| Irányítószám | 052 01 |
| Körzethívószám | 053 |
| Forgalmi rendszám | SN |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2110 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 127 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 519 m |
| Terület | 13,62 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 57′ 46″, k. h. 20° 28′ 24″Koordináták: é. sz. 48° 57′ 46″, k. h. 20° 28′ 24″ | |
| Szepestamásfalva weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szepestamásfalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Szepestamásfalva (1899-ig Tamásfalu, szlovákul: Spišské Tomášovce, németül: Tomsdorf) falu Szlovákiában, a Kassai kerület Iglói járásában. Edösfalva tartozik hozzá.
Fekvése[szerkesztés]
Iglótól 8 km-re nyugatra, a Hernád bal oldalán fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu területe a régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban lakott volt. Határában a vonaldíszes kultúra kerámiáinak maradványait tárták fel.
A falu a Szepesség egyik legrégibb települése, 1200 körül Bota fia Tamás alapította. 1217-ben II. András király Bota fia Tamás itteni birtokát Lenged birtokával cserélte el, így a falu királyi birtok lett. Már a 13. század első felében kialakult a határában Kistamásfalva, mely később az Arnótfalva nevet kapta. 1229-ben „Villa Thome” néven említik először. A tatárjárás előtt a környék lakói a Hernád feletti Lethonnak nevezett sziklán erődített helyet építettek, ahol végig kitartottak. Bár a támadás során Tamásfalva is elpusztult, a visszatérő lakók újjáépítették. A pusztítást azonban éhínség követte. A falu első temploma még 1250 körül épült fából. 1261-ben „Thamasy”, 1265-ben „Thomasy” néven írják. A tatárjárás után IV. Béla király a részben elnéptelenedett Szepességet németekkel telepítette be. A most is álló templomot a 14. században emelték. 1317-ben „Kis, Nag Tamassy” megnevezéssel találjuk. 1415-ben a karthauzi szerzetesek kaptak itt birtokot, később az egész falu birtokát megszerezték. 1550-ben I. Ferdinánd a falut a szepesi káptalannak adta. 1565-ben „Tomesdorff” alakban említik a korabeli források. Tamásfalvát a Szepesség többi településéhez hasonlóan többször pusztították természeti csapások, földrengések, szárazság és az azt követő éhínség és járványok is. 1787-ben 36 házában 252 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „TAMÁSFALVA. Tamasovcze. Tót falu Szepes Várm. földes Ura a’ Tudom. Kintstár, lakosai katolikusok, fekszik Lethánfalvához nem meszsze, és annak filiája; határjában legelője kevés van.”[2]
1828-ban 46 háza és 332 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak, de az 1870-es évektől sokan dolgoztak a vasútnál is.
A trianoni diktátumig Szepes vármegye Iglói járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 373, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 1517 lakosából 1329 szlovák és 143 cigány volt.
2011-ben 1734 lakosából 1276 szlovák és 241 cigány.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A falu Mihály arkangyal tiszteletére szentelt, római katolikus temploma a 14. század első felében épült gótikus stílusban, 1846-ban klasszicista stílusban építették át.
- Az Edösfalva (Hadušovce) nevű településrészén álló reneszánsz kúria a 17. század első felében épült. Később átépítették.
- Innen közelíthető meg legjobban a Szlovák Paradicsomnak nevezett Hernád-áttörés szurdokvölgyekben, vízesésekben, barlangokban és magas sziklákban gazdag vidéke.
További információk[szerkesztés]
- Hivatalos oldal
- E-obce.sk
- Községinfó
- Szepestamásfalva Szlovákia térképén
- A község a Szlovák Paradicsom honlapján
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
Források[szerkesztés]
- Peter Šalkovský 2007: Opevnenie západného areálu hradiska v Spišských Tomášovciach. In: Petr Dresler - Zdeněk Měřínský: Archeologie doby hradištní v České a Slovenské republice. Brno, 17-29.
- Peter Šalkovský 2007: Sídliskové objekty západného areálu včasnostredovekého hradiska v Spišských Tomášovciach. Musaica XXV.
Lásd még[szerkesztés]
Az Iglói járás települései | ||
|---|---|---|
Igló (Spišská Nová Ves) | ||
Ágostháza (Bystrany) · Arnótfalva (Arnutovce) · Betlenfalva (Betlanovce) · Dénesfalva (Danišovce) · Detrefalva (Olcnava) · Haraszt (Chrasť nad Hornádom) · Hernádmáté (Matejovce) · Hernádtapolca (Teplička) · Hollópatak (Mlynky) · Illésfalva (Iliašovce) · Káposztafalva (Hrabušice) · Kisolsva (Oľšavka) · Kolinfalva (Kolinovce) · Korompa (Krompachy) · Leszkovány (Lieskovany) · Létánfalva (Letanovce) · Márkusfalva (Markušovce) · Nyilas (Hnilec) · Ötösbánya (Rudňany) · Pálmafalva (Harichovce) · Szalánk (Slovinky) · Szepesárki (Jamník) · Szepesedelény (Odorín) · Szepeskárolyfalva (Kaľava) · Szepeskörtvélyes (Spišský Hrušov) · Szepesnádasd (Hincovce) · Szepesolaszi (Spišské Vlachy) · Szepespatak (Hnilčík) · Szepessümeg (Smižany) · Szepestamásfalva (Spišské Tomášovce) · Szlatvin (Slatvina) · Vereshegy (Poráč) · Vitfalva (Vítkovce) · Vojkfalva (Vojkovce) · Zsigra (Žehra) |  | |
