Szepespatak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szepespatak (Hnilčík)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásIglói
Rang község
Első írásos említés 1280
Polgármester Vladimír Fabian
Irányítószám 053 32
Körzethívószám 053
Forgalmi rendszám SN
Népesség
Teljes népesség559 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség24 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság678 m
Terület22,23 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szepespatak (Szlovákia)
Szepespatak
Szepespatak
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 51′ 30″, k. h. 20° 34′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 51′ 30″, k. h. 20° 34′ 30″
Szepespatak weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szepespatak (1899-ig Kis-Hnilecz, szlovákul: Hnilčík, németül: Eisenbach, lengyelül: Hnilec mały[2]) község Szlovákiában a Kassai kerület Iglói járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Iglótól 15 km-re délre a Vaspatak völgyében.

Története[szerkesztés]

A mai település 1961-ben több kis bányásztelepülés, Iglórosztoka (Ráztoky), Bindt, Felső-Hnilec és Kis-Hnilec (Hnilčík) egyesülésével keletkezett. A településrészek közül Kishnilec és Bindt a Máriássy család márkusfalvi uradalmának területén, Iglórosztoka és Felső-Hnilec (amely a mai plébániatemplom környékét, valamint Zimná dolina, Furmanec, Cechy és Štolvek településrészeket foglalja magában) egykor Igló városhoz tartozó területen keletkezett.

Hnilecet a 13. – 14. század fordulóján alapították a közeli rézbányák kitermelésere. 1315-ben a Máriássy családhoz tartozó Batiz comes oklevelében "Guylnitz" néven említik először. Lakói, akik bányászok és favágók voltak a letelepedés fejében 20 évre adómentességet kaptak. A következő említés Willermus magiszter szepesi gróf 1328-ban kelt oklevelében található. A kitermelés a 15. század második felére visszaesett, a bányák nagy részét bezárták. Újabb fellendülés a 16. század végén következett be, amikor a szepesi bányászat megújult, új bányákat nyitottak és az érc feldolgozására kohókat építettek. Ekkor épült meg Jero huta is. 1639-ben a bányák közül Szontágh Gáspárnak Gajnár, a királyhegyi, Knole és Grétli, Reiser Zsigmondnak és Walsdorf Lajosnak a Knole, Mum Gáspárnak a Bindt nevű részeken, a Rosenbergeknek Rosztoka, a Weisz családnak a Vaspatak völgyében voltak bányáik, a Münnich család új bányát nyitott a Glazen nevű részen. Ez az időszak a 17. század végéig tartott, amikor a kuruc háborúk miatt a vidék a hadak fosztogatásának volt kitéve és sok település elnéptelenedett. Az élet csak a 18. század második felében tért vissza a régi kerékvágásba, amikor a kihalt településeket nagyrészt újratelepítették. 1772 már 16 bánya működött a területén. A Glanzen rézbánya birtokosai a Jóny, Szulyowszky, Grünblatt, Pongrácz, Glatzinger, Újházy, Berzeviczy családok, a Rinnergang rézbánya a Grünblatt, Glatzinger, Újházy, Meerwaldt, Zittkowszky családok, a Grétla rézbánya Schneider, Jóny, Elstermann, Grünblatt, Szulyowszky, Meerwaldt, Zittkovich, Szontagh, Pongrácz, Berzeviczy és Izdenczy családok, a Stohlweg rézbánya a Grünblatt és Korabinszky családok, a rosztokai Borovniak bánya a Schneider, Jóny, Elstermann, Grünblatt, Szulyowszky, Meerwaldt, Zittkovich, Szontagh, Pongrácz, Berzeviczy és Izdenczy családok tulajdonában voltak. 1779-ben a Csáky, a Grünblatt, a Greisinger, a Szontágh, a Gál, az Eötvös a Jóny, a Máriássy, a Szentmiklóssy és Demján családok voltak a főbb birtokosok. Az 1780-ban a szepesi püspökség által elrendelt összeírás szerint a plébánia területén összesen 777 lakos élt, közülük 710 katolikus és 67 egyéb. 1787-ben Kishlinec 51 házában 306 lakos élt. A település első fatemplomát 1793-ban, első iskoláját 1806-ban épatették. 1828-ban 47 háza volt 343 lakossal. Lakói bányászok, erdei munkások voltak.

Fényes Elek szerint " Hnilecz, tót falu, Szepes vmegyében, a Gölnicz vizénél, Gömör vmegye szélén: 187 kath., 31 evang. lak. Kath. paroch. templom. Vashámorok. Szép erdő. F. u. a kamara. Ut. p. Lőcse."[3]

A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Iglói járásához tartozott. Ma mindinkább üdülőtelepülés jelleget ölt.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 945, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 487 lakosából 479 szlovák volt.

2011-ben 543 lakosából 528 szlovák volt.

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született 1880-ban Rozlozsnik Pál magyar geológus, paleontológus, bányamérnök, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szent Kereszt tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1882 és 1885 között épült.
  • A temetőben álló Nepomuki Szent János kápolna 1819-ben épült.
  • A patak hídja előtt álló Nepomuki Szent János kápolna 1886-ban készült.
  • Jerohuta nevű településrészén álló Szűz Mária tiszteletére szentelt templom 1930-ban épült.
  • Bindt településrész Szent Borbála tiszteletére szentelt fatemplomát 1998-ban építették.
  • Iglórosztoka területén áll az 1912-ben készült Szent Borbála-kápolna.
  • Mráznica nevű falurészén télisportközpont található sífelvonókkal, sípályákkal, szállodákkal és éttermekkel.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]