Felsőpokorágy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Koordináták: é. sz. 48,4193°, k. h. 20,0178°

Evangélikus templom

Felsőpokorágy (szlovákul Vyšná Pokoradz) Rimaszombat településrésze, 1974-ig önálló község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Felsőpokorágy egyike Rimaszombat hét kataszteri területének, területe 9,016 km².[1] A városközponttól 4 km-re északra fekszik, a Tóthegymegre vezető út mentén.

Története[szerkesztés]

Harangláb

Területén már a késő rézkorban is éltek emberek, ezt bizonyítja a bankai határrészen 1984-ben megtalált leletegyüttes.

A falunak már az Árpád korban volt temploma, helyén épült a mai templom 1797-ben.

Vályi András szerint: "Alsó, Felső Pokorágy. Két tót falu Hont Vármegyében, földes Uraik G. K. Berényi, Lusinszky, G. Szendrei Török, és Jekelfalusi Uraságok, lakosaik leg inkább evangelikusok, fekszenek Zeherjéhez közel, Rima Szombatnak is szomszédságában, mellynek filiáji, határbéli földgyeik jó termékenységűek, boraik gyengék, piatzozások Rimaszombatban, holott fuhatozással is keresik élelmeket, gyümöltsök, mikor terem, elég van."[2]

Fényes Elek szerint: "Pokorágy, (Felső), tót falu, Gömör-Kis-Hont vmegyében, Rimaszombathoz egy órányira: 11 kath., 439 evang. lak., evang. anya sz. egyházzal; jó kőbányával; erdővel s termékeny szántóföldekkel. F. u. az osgyáni uradal."[3]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: "Felsőpokorágy, Rimaszombat közelében fekvő tót kisközség, 75 házzal és 363 ág. ev. h. vallású lakossal. Hajdan Ajnácskő vár tartozéka volt és mint ilyen előbb a Rákóczy-féle csetneki, majd az osgyáni uradalomhoz tartozott. Legrégibb urai a XV. század elején a Pokorágyi és ezek után a Csicsery családok voltak. Később az Abaffy, Rakovszky, Jekelfalussy, Palkovich, Hellebrondt és a Szentmiklóssy család volt a birtokosa. Az ág. ev. templom a régi árpádkori templom helyén 1797-ben épült s egy XVII. századbeli érdekes kelyhet őriz. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszombat."[4]

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része.

1974-ben Alsópokorágy, Dúsa és Mezőtelkes községekkel együtt Rimaszombathoz csatolták.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 345, többségben szlovák lakosa volt.

1921-ben 328 lakosából 313 volt szlovák nemzetiségű, 287 evangélikus vallású.[5]

Híres emberek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Kőjankó nevű kirándulóhely természetvédelmi terület, értékes növényi társulásokkal, közelében sok barlang található, melyek kőfejtés következtében keletkeztek.
  • Határában negyedkori keletkezésű tó látható.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A SZK kataszteri jegyzéke, 2007
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. február 10.)
  5. Az 1921-es csehszlovák népszámlálás adatai