Királyhegyalja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Garamvölgyi járás szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Királyhegyalja (Šumiac)
Šumiac-zima 2012.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásBreznóbányai
Rang község
Első írásos említés 1573
Polgármester Marcel Pollák
Irányítószám 976 61
Körzethívószám 048
Forgalmi rendszám BR
Népesség
Teljes népesség1272 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség16 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság841 m
Terület81,76 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Királyhegyalja (Szlovákia)
Királyhegyalja
Királyhegyalja
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 50′ 25″, k. h. 20° 07′ 46″Koordináták: é. sz. 48° 50′ 25″, k. h. 20° 07′ 46″
Királyhegyalja weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Királyhegyalja témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Királyhegyalja (1889-ig Sumjácz, szlovákul: Šumiac) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Breznóbányai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Breznóbányától 40 km-re keletre, a Garam völgyében, a Király-hegytől délre fekszik, amelyről a nevét is kapta. A hegyen telepített tévéadóhoz a nagyközönség elől lezárt út vezet. A településhez Vereskő tartozik még.

Története[szerkesztés]

A falu a 15. században a vlach jog alapján keletkezett, a murányi uradalomhoz tartozott, a községi bíró irányítása alatt állt. A történeti források megemlítik, hogy 1548-ban a török felégette és a falu elpusztult. Ezután az adóösszeírásokban 1566 körül, okiratokban 1573-ban tűnik fel először. 1573-ban „Schvmecz”, 1643-ban „Seömecz”, 1647-ben „Sumiacz”, 1647-ben „Sumjacz” alakban említik. Lakói állattenyésztéssel, fafeldolgozással, fazsindely készítéssel foglalkoztak. Mai templomát egy 1643-ból származó fatemplom helyén építették. A 17. században a faluban fűrésztelep és üvegkohó működött. A 18. század közepétől szénégetők működtek a község területén, melyek termékeit a Koháryak és a Coburgok közeli vaskohóiba szállították.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SUMJACZ. Elegyes falu Gömör Várm. földes Ura Gr. Koháry Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Dopsinához 1 1/2 mértföldnyire; határja hegyes, vőlgyes, fája bőven, fűrész malma is van, legelője hasznos, és tágas.”[2]

1828-ban 158 házában 1846 lakos élt.

A 19. század közepén Fényes Elek leírásában: „Sumjácz, orosz falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Garan völgyében, Murányhoz északra 2 mfd., 89 r., 1457 g. kath. lak. Görög kath. paroch. templom. Földe köves, hideg s inkább marha, juhtartásra alkalmatos. Van vashámora, derék erdeje, és savanyúvize. F. u. herczeg Coburg. Ut. p. Rosnyó.”[3]

A 19. század végén vasúti pálya épült Breznóbánya, majd 1903-ban Vereskő irányába. 1898-ban a település ismét leégett. 1900-ban 141 királyhegyaljai dolgozott a Felsőgarami Vasműben. A falu más lakói eközben pásztorkodással, fuvarozással, erdei munkákkal, szeszfőzéssel és szénégetéssel foglalkoztak.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Sumjácz, a Királyhegy alján fekvő tót nagyközség, 294 házzal és 2569, nagyobb részben görök katholikus vallású lakossal. Egyike az ország legmagasabban fekvő községeinek, a hol nem ritkaság, hogy augusztusban is fűteni kell. A murányi vár tartozéka volt, melynek lakosai Koháry István alatt görög katholikusokká lettek. Most Szász Coburg Gothai Fülöp herczeg a birtokosa, a kinek itt erdőhivatala, vas- s pléhgyára és fűrésztelepe van. A község 1898-ban tűz következtében teljesen elpusztult, de a herczeg segítségével újra felépült és most egyike a vármegye legcsinosabb és legrendezettebb községeinek. A községben két templom van, római és görög katholikus. Az utóbbi 1825-ben, az előbbi 1776-ban épült. Ide tartoznak Vereskő, Zlatnó, Svábolka, Nándorhuta és Nándorvölgy, mind megannyi gyártelepe a herczegi uradalomnak. Vörösvár maga egész kis község, külön templommal, plébániával és postával, gőzfűrészszel, uradalmi erdészeti hivatallal, gyógytárral és vendéglővel. Távírója Pohorellán a gyárban van, vasúti állomása pedig Murány.[4]

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Garamvölgyi járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

Ruszinok alapították a 15. században, lakossága azonban a 17. század folyamán elszlovákosodott.

1910-ben 2558 lakosából 2245 szlovák és 273 magyar.

2001-ben 1479 lakosából 1228 szlovák volt.

2011-ben 1349 lakosából 1146 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Barokk-klasszicista stílusú temploma 1775-ből való, Koháry István adományából épült.
  • A plébánia épületét 1778-ban Koháry Ignác építtette.
  • Klasszicista stílusú kápolnája 1823-ban épült a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére.
  • A faluban még egy kápolna is áll a falu alsó végén található forrásnál épült Szentkútnál.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2018. február 13.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]