Bahil Mátyás
| Bahil Mátyás | |
| Született | 1706. február 14. Süvete |
| Elhunyt | 1761. december 22. (55 évesen) Prochowice |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | Bahil János |
| Foglalkozása | lelkész, pedagógus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bahil Mátyás (Matej Bahil, Süvete, 1706. február 14. – 1761. december 22.) szlovák evangélikus lelkész.
Élete[szerkesztés]
Atyja Bahil János tanító volt; iskoláit Ráhón, Ochtinán, Késmárkon és Besztercebányán végezte. 1727. április 27-én a wittenbergi egyetemre iratkozott be. 1730-ban Cserencsénybe ment tanítónak. 1734-ben a szlovák evangélikusok lelkésze lett Eperjesen.
Művei[szerkesztés]
Lefordította Cyprianus Von Ursprung und Ausbreitung des Pabsthums című művét Meisner Hybla Tódor álnéven cseh nyelvre fordította (Vittenberg, 1745.) Ezért elfogták, de 1746. december 14-én fogságából megszökött és Poroszországba menekült.
Külföldi tartózkodása alatt emlékiratot adott ki a következő címmel: Tristissima ecclesiarum Hungariae protestantium facies. Traurige Abbildung der protestantischen Gemeinden in Ungarn. Brigae, 1747 (latin és német szöveggel). A műben a szerző 1706–46 közötti életét és viszontagságait írja le. Magyarországi kiadása: Monumenta Evangeliana Augustae Confessionis Hungariae Historica, II. kötet. Pest, 1863.
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
További információk[szerkesztés]
- Masznyik Endre: Bahil Mátyás. Életkép a magyarhoni evangéliomi-protestáns egyház üldöztetésének idejéből; Wigand, Pozsony, 1892 (A Luther-Társaság kiadványai)
