Géczy Julianna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Géczy Julianna
Géczy Julianna-001.jpg
Született 1680 körül
Osgyán
Elhunyt 1714. szeptember 25. (33-34 évesen)
Széchenyi tér
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Géczy Julianna témájú médiaállományokat.
A „lőcsei fehér asszony”

Garamszegi Géczy Julianna (Korponay Jánosné) (Osgyán, 1680 k. – Győr, 1714. szeptember 25.) a „lőcsei fehér asszony”.

Családja[szerkesztés]

Garamszegi Géczy Zsigmond kuruc ezredes és osgyáni Bakos Judit leánya. 1700-ban nőül ment Korponay János Hont vármegyei nemeshez, Koháry II. István meghitt emberéhez. A házasságból született Gábor nevű fiuk.

Élete[szerkesztés]

Apja és férje között[szerkesztés]

A Rákóczi-szabadságharc kitörése után édesapja már 1703 szeptemberében kurucnak állt, férje azonban 1704. február 24-ig védte a Koháry-birtokok egyik központi várát, Csábrágot, s csak ezt követően esküdött hűséget II. Rákóczi Ferencnek. A várat egy ideig Géczy Zsigmond tartotta ostromzár alatt, s Géczy Julianna is levélben kérlelte férjét a vár átadására.

Szerepe Lőcse feladásában[szerkesztés]

1709–10-ben a császáriak által ostromlott Lőcse városában tartózkodott, s intim viszonyban állt Andrássy István kuruc generálissal. Jókai Mór romantikus regényben (A lőcsei fehér asszony) „dolgozta fel” az asszony életét, s ennek nyomán máig úgy él a köztudatban mint Lőcse árulója, aki 1710. február 13-án beengedte a császári csapatokat a városba. Valójában csupán üzeneteket, leveleket közvetített a védők és az ostromló csapatok parancsnoka, Georg Löffelholz altábornagy között, s a város előzetes tárgyalások eredményeképp, szabályos kapituláció útján került a császáriak kezére. Ennek ellenére már az egykorú kuruc propaganda, a Mercurius Veridicus című időszakos hírlap is „egyetlen ledér nőszemély” számlájára írta a város elestét.

Pere és halála[szerkesztés]

A szatmári béke után, 1712 márciusában azzal kereste meg Pálffy Jánost, hogy Rákóczitól származó, új felkelést előkészítő leveleket adtak át neki kézbesítésre. A címzettek (Esterházy Dániel, Ráday Pál, Sréter János stb.) a kuruc szabadságharc vezető tisztségviselői voltak, akik az 1711 utáni konszolidációban is komoly szerepet vállaltak. Az asszony magukat a leveleket nem adta át, állítása szerint elégette azokat, részben a kurucok bosszújától tartva, részben a mozgalomban érintett édesapja védelmében. Korponayné ezzel az új kuruc szervezkedést csírájában elfojtani igyekvő bécsi udvar és a pozsonyi országgyűlésen éppen a szatmári békepontok betartatásán fáradozó magyar rendek érdekeinek kereszttüzébe került. Miután ellentmondásokba keveredett, bíróság elé állították, kínvallatásnak vetették alá, végül Győr piacterén lefejezték.

Képmása[szerkesztés]

Az ő képmásának tartották a lőcsei várfal kapuján lévő, fehér ruhás nőalakot ábrázoló festményt, melyen egyik kezét a kulcslyukon tartja, a másikkal hivogatóan int. A képet a Szépművészeti Múzeum őrzi.[1]

Irodalom[szerkesztés]

  • Förster Rezső: A lőcsei fehér asszony történeti alakja. Bp., 1933 (A Kis Akadémia Könyvtára, V. köt.)
  • Markó Árpád: Adalékok Lőcse kapitulációjának történetéhez. 1710. február 14. Századok, 98. évf. (1964) 1–2. sz. 176–200. o.

Szépirodalom[szerkesztés]

  • Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony, regény, Budapest, 1885

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Forrás: Tolnai világlexikona, Bp., 1928