Ugrás a tartalomhoz

Pintér Sándor (régész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pintér Sándor
Született1841. március 17.[1]
Etes[1]
Elhunyt1915. január 17. (73 évesen)[1]
Szécsény[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1901. október 26. – 1905. január 3.)
IskoláiPesti Királyi Tudományegyetem (1860–1864, jogtudomány)
SablonWikidataSegítség

Pintér Sándor (Etes, 1841. március 17.Szécsény, 1915. január 17.[2]) régész, ügyvéd-jogász, néprajzi író, palóckutató, országgyűlési képviselő.

Élete[szerkesztés]

...a palóczok monografusa udvarkertjében Nagy-Szécsényben áll egy szép szilfa, a gazdája saját kezével 1883-ban ültette, alatta pad van és kellemes üdülő, miért egy szécsényi kisleány Pintér Sándor bácsi ama fáját a boldogság fájának nevezte el.[3]

A gimnáziumi tanulmányait Gyöngyösön, Selmecbányán, Egerben, Esztergomban és Szegeden végezte. Jogi tanulmányait a Budapesti Egyetemen folytatta, majd ügyvédi pályára lépett. 1867-től mint ügyvéd működött Szécsényben és vezette a Szécsényi Takarékpénztár jogi ügyeit, melynek elnöke is lett. 1901-től a Szécsényi kerület országgyűlési képviselője lett szabadelvű programmal. Elnöke volt a naplóbíráló bizottságnak.

A balassagyarmati ügyvédi kamara alapító-, választó tagja, a Zichy család divényi senioralis hitbizományi uradalmának ügyvédje volt. Alapító vagy rendes tagja volt az archaeologiai, ethnographiai, természettudományi és történelmi társulatnak. Alapító tagja volt a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak. A palócok múltjával és jelenével foglalkozott. Eredetüket a kunok között kereste. Nógrád vármegye számos helyén önálló kutatásokat végzett, illetve tekintélyes régészeti gyűjteményt hozott létre. Részt vett az 1875-ös gráci kiállításon, valamint az 1876-os budapesti anthropologiai és régészeti kongresszuson.

Házát és nagyértékű könyvtárát Szécsény városának, régészeti gyűjteményét pedig nagyobbrészt a Magyar Nemzeti Múzeumnak, illetve a Nógrádmegyei Múzeumnak adományozta. A szécsényi köztemetőben nyugszik.

Emlékezete[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

Toldi Miklósról írt nagyobbszabású tanulmányát a Kisfaludy-társaságban olvasták fel.

  • Losoncz az Árpád-házból származó királyaink idejében. Losoncz és Vidéke XV
  • 1880 A palóczokról. Népismertető tanulmány. Budapest
  • 1887 Nógrádvidéki régészeti kutatások. Archaeologiai Értesítő
  • 1891 A népmesékről. XIII eredeti palócz mesével. Losonc
  • 1891 Egy dolyányi bronzleletről. Archaeologiai Értesítő
  • 1891 A palócz születése, házassága és halálozása. Ethnographia
  • 1891 Régi palócz táncznóták. Ethnographia
  • 1891 A kimuzsikálás. Ethnographia
  • 1897 Szécsény és közvetlen vidéke a honfoglalás előtti korban. Losonc
  • 1898 A vén Mátra titka. Balassa-Gyarmat
  • 1899 Az ecsegi, nógrádm. bronzleletről. Archaeologiai Értesítő
  • 1903 Nyilt levél Katona Lajos úrhoz. Ethnographia
  • 1907 A szeretet

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2024. február 29., PIM84367
  2. Gyászjelentése
  3. Hanusz István 1903: Magyar történeti emlékeztetők a fák birodalmából - IV. Íróink emlékfái. In: Hanusz István: A Kecskeméti M. Kir. Állami Főreáliskola 1902/903-ik évi Értesítője. Kecskemét, 24-25.

Források[szerkesztés]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
  • Baros Gyula 1915 (szerk.): Irodalomtörténet 4, 83-84
  • Archaeologiai Értesítő 1915, 163
  • Az Ujság 13/21, 10 (1915. január 21.)
  • Vasárnapi Ujság 1901/49, 788, 790 arcképe