Bérczy Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bérczy Károly
Bérczy Károly
Bérczy Károly
Születési név Stand Károly
Született 1821. március 2.
Balassagyarmat
Elhunyt 1867. december 11. (46 évesen)
Pest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, költő, újságíró, műfordító, szerkesztő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bérczy Károly témájú médiaállományokat.

Bérczy Károly (eredeti neve: Stand Károly) (Balassagyarmat, 1821. március 2.Pest, 1867. december 11.) magyar író, költő, újságíró, műfordító, szerkesztő, a márciusi ifjak egyike.[1]

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja Bérczy János volt.[2]

Bérczy Károly fiatalon

Jogász végzettségével a Helytartótanács munkatársaként fogalmazó volt 1842–1849 között, így 1847-től Széchenyi István irányításával dolgozott a közlekedési osztályon, ahol gróf Széchenyi István oldalán teljesített titkári szolgálatot. Betegsége miatt megvált a hivataltól és újságíró lett.

1846-ban tagja volt a Tízek Társaságának. Részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. 1854-től a Politikai Újdonságok főmunkatársa volt. Előbb a Pesti Napló külpolitika rovatát vezette, majd ő indította meg 1857. január 15-én az első magyar nyelvű sportlapot, Lapok a lovászat és vadászat köréből címmel. (A lap címe 1858-tól 1918-ig Vadász és Versenylap volt.) Német vonatkozású vadászati szótárt is publikált. Madách Imréről, akinek barátja volt, Bérczy írta meg az első életrajzot. 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1862-ben tagja lett a Kisfaludy Társaságnak. 1867-ben nemességet kapott.

Munkássága[szerkesztés]

Madách Imre barátja és első életrajzírója volt.[3] Amikor az akadémia 1863-ban tagjává választotta Madáchot, akkor a A nőről, különösen aesthetikai szempontból[4] című székfoglaló értekezésének kéziratát Bérczy Károly olvasta fel, mivel Madách ekkor már súlyos beteg volt.[5] Bérczy lírája szentmentális: gyakori témája a halálvágy, a természetbe menekülés, a sorsszerűség. Gazdag szépirodalmi hagyatékából kiemelkednek műfordításai. Főleg Dickens műveit fordította és Puskin Anyegin című művét 1866-tól az ő fordítása népszerűsítette.[6]

Művei[szerkesztés]

  • Bitorlott szerelem (1840)
  • Az apostol (1848)
  • Élet és ábránd I.-II. (elbeszélések, 1852)
  • Élet-útak (1853)
  • Világ folyása I.-II. (elbeszélések, 1854)
  • Világkrónika (1856)
  • Az őrült nő sziklája
  • Magyar-német és német-magyar vadász-műszótár (szerkesztő, 1860)
  • A gyógyult seb (1863)
  • Madách Imre emlékezete (1866)
  • Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest (1882)
  • Balogh Károly: B.K. ismeretlen naplója (1935)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 9638607106
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9638157917
  • Madácsy Piroska: Egy XIX. századi polihisztor: Bérczy Károly (1821–1867)[1]

További információk[szerkesztés]

  1. Madácsy Piroska: Egy XIX. századi polihisztor: Bérczy Károly (1821–1867), madach.hu