Magyarország természetföldrajza
| Magyarország | |
 | |
| Magyarország topográfiai térképe | |
| é. sz. 47° 00′, k. h. 20° 00′ | |
| Kontinens | Európa |
| Szubrégió | Közép-Európa |
| Főbb területi jellemzők | |
| Területi helyezés | 111. |
| Teljes terület | 93 030 km² |
| Környező országok |
 Ausztria,  Szlovákia,  Ukrajna,  Románia,  Szerbia,  Horvátország,  Szlovénia |
| Tengeri terület | 0 km |
| Extrém területi jellemzők | |
| Legmagasabb pont | Kékes, 1014 m |
| Legalacsonyabb pont | Tiszasziget, 77,6 m |
| Leghosszabb folyó | Duna, magyar szakasza 417 km |
| Legnagyobb szárazföldi vízfelület | Balaton, 592 km² |
| Használatban levő terület | |
| Megművelhető terület | 70 % |
| Állandó termőföld | kb. 50 % |
| Erdő, erdős terület | 25 % |
| Egyéb jellemzők | |
| Éghajlat | nedves kontinentális, száraz kontinentális |
| Domborzat | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarország témájú médiaállományokat. | |
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Magyarország 93 030 km²-es területével Közép-Európában terül el. Nyugatról Ausztria, északról Szlovákia, keletről Ukrajna és Románia, délről Szerbia, Horvátország és Szlovénia határolja. Felszíne változatos, és noha tengerparttal nem rendelkezik, gazdag édesvizekben.
Felszín[szerkesztés]
Áttekintés[szerkesztés]
Az ország területének nagy része 200 méternél alacsonyabb tengerszint fölötti magasságon fekszik. Noha Magyarországon számos középhegység terül el, a 300 méteres magasságot meghaladó kiemelkedések az ország területének kevesebb, mint 2%-át foglalják el. A legmagasabb hegycsúcs a Kékes a Mátra hegyei között 1014 m-es magassággal, a legalacsonyabb, névtelen pont pedig Csongrád-Csanád vármegyében található Szeged közelében, Tiszaszigeten 77,6 m-es magasságon.
Az ország legfontosabb folyói a Duna és a Tisza. Előbbi magyarországi szakaszából 418 km, az utóbbiéból 444 kilométer hajózható. Kevésbé jelentős folyói a Horvátországgal közös határ vonalát kijelölő Dráva, a Rába, a Szamos, a Sió, valamint a szlovák határ mentén folyó Ipoly. Az ország közepén elterülő Balaton Magyarország és Közép-Európa legnagyobb tava 592 km²-es területével, továbbá fontos idegenforgalmi célpont. A Balatont méretben az Ausztriával megosztott Fertő követi, mely területéből 82 km² esik az országra. További fontos tavai a Velencei-tó és a mesterséges Tisza-tó.
Magyarországot hagyományosan hat tájegységre szokás bontani. Ezek nyugat-keleti irányban az Alpokalja, a Kisalföld, a Dunántúli-dombság, a Dunántúli-középhegység, az Alföld és az Északi-középhegység.
Ettől az alábbiakban követett, hagyományos felosztástól részben eltér Magyarország földrajzi kistájainak rendszere, amit az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetében dolgoztak ki[1] az elmúlt évezred végén.
Az ország legfontosabb természeti kincse a termőföld, annak ellenére, hogy a talajminőség változatos. Területe 70%-a alkalmas mezőgazdasági hasznosításra, és ennek 72%-a szántóföld.
1. Alföld
2. Északi-középhegység
3. Dunántúli-középhegység
4. Dunántúli-dombság'
5. Mecsek
6. Kisalföld
7. Alpokalja
Síkságok és dombságok[szerkesztés]
A Kisalföld medencéje 8000 km²-t fed le Északnyugat-Magyarországon a Rába alsó folyása mentén, átnyúlva Szlovákiába és Ausztriába. Híres jó talajáról.
A szomszédos Dunántúli-dombság tölti ki az ország nyugati felének nagy részét. Északi határa a Dunántúli-középhegység, keletije az Alföld, valamint délije a Dráva vonala. Nagy része lösszel és homokkal fedett dombvidék, noha közel 1/3-át síkság, valamint 5%-át középhegységek borítják. Mészkő építette hegységeitől, a Mecsektől és a Villányi-hegységtől eltekintve felszíne újharmadkori és negyedkori pleisztocén üledékekből keletkezett. Éghajlata kiegyensúlyozottabb az országos átlagnál, s egyaránt gazdag folyó- és állóvizekben. 25%-a erdő. Kőolaj leginkább nyugati vidékein, Zala vármegyében fordul elő, illetve számottevő uránérc lelhető fel a Mecsekben.
Az Alföld területén egyaránt keresztülhalad a Duna, a Tisza, valamint mellékfolyóik.Magyarország területének több mint felét teszi ki, és átnyúlik a szomszédos országokba is, ahol minden oldalról hegységek veszik körül. Felszíne igen sokszínű, a termékeny vidékektől az elszikesedett pusztaságokig változó. Kialakulásában a folyók feltöltő munkája játszott szerepet, majd az ember fokozatosan átalakította arculatát, először a vidéket borító erdők kiirtásával, később pedig a művelhető terület további növelése érdekében tett folyószabályozásokkal. Szintkülönbségei elenyészőek, szinte tökéletes síkság, legmagasabb pontjai a 183 m magas Hoportyó és a 172 m-es Ólom-hegy. Klasszikus tájelemének számít a puszta, vagyis a nagy kiterjedésű, művelés alatt nem álló fátlan síkság.
Hegységek[szerkesztés]
Az ország hegységei rendre középhegységek. Közülük legnyugatabbra az Alpok folytatását képező Alpokalja terül el. Legmagasabb magyarországi pontja a 882 m-es Írott-kő.
A Dunántúli-középhegység a Balaton északi partjával párhuzamosan mintegy 200 km-en fut a Dunakanyarig, ahol folytatását az Északi-középhegység adja. Észak-déli szélessége 30 és 40 km között váltakozik, területe megközelítőleg 7200 km². Legjava üledékes kőzetekből felépülő röghegység, legmagasabb pontja a 757 m-es Pilis.
Az Északi-középhegység a Kárpátok belső gyűrűjére utal, mely Budapesttől északra a Börzsöny hegyeivel veszi kezdetét, és a Zempléni-hegység Szlovákiába átnyúló tájain végződik. Az ide tartozó hegységek többsége vulkanikus eredetű, és itt találhatók az ország legmagasabb csúcsai, köztük a Mátrában fekvő 1014 m-es Kékes.
A Dunántúli-dombság területén belül két kisebb szigethegység terül el, a már említett Mecsek és a Villányi-hegység. Mindkettőt mészkő építi fel, valamint a Variszkuszi hegységrendszer maradványai. A Mecsek kiterjedése meghaladja az 500 km²-t, és mintegy 1000 forrásnak ad otthont. Legmagasabb csúcsa a 682 m-es Zengő, míg a Villányi-hegységé a 442 m-es Szársomlyó.
|
Növényvilág[szerkesztés]
Természetvédelem[szerkesztés]
Az eredeti állapotában fennmaradt természeti környezet védelmére Magyarországon 10 nemzeti parkot, 38 tájvédelmi körzetet, 142 országos természetvédelmi területet, egy természeti emléket (Aggtelek-Rudabánya-Szendrő alapszelvények) és 1125 önkormányzatok által védett természeti területet hoztak létre eddig, összesen 816 008 hektáron.[2]
Magyarország nemzeti parkjai:
- Hortobágyi Nemzeti Park – 1973
- Kiskunsági Nemzeti Park – 1975
- Bükki Nemzeti Park – 1976
- Aggteleki Nemzeti Park – 1985
- Fertő–Hanság Nemzeti Park – 1994
- Duna–Dráva Nemzeti Park – 1996
- Duna–Ipoly Nemzeti Park – 1997
- Balaton-felvidéki Nemzeti Park – 1997
- Körös–Maros Nemzeti Park – 1997
- Őrségi Nemzeti Park – 2002. március 1.
- Előkészítő és szervező munkák kezdődtek a Szatmár-beregi Tájvédelmi Körzet illetve a Zempléni Tájvédelmi Körzet nemzeti parki rangra emelésének érdekében.
Lásd még:
- Magyarország védett természeti értékeinek listája
- Magyarország védett természeti területeinek listája
- Magyarország halfajainak listája
- Magyarország kétéltűfajainak listája
- Magyarország hüllőfajainak listája
- Magyarország madárfajainak listája
- Magyarország emlősfajainak listája
- Védett magyar háziállatok
- Magyarországi barlangnevek
Jegyzetek[szerkesztés]
