Ausztria földrajza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ausztria elhelyezkedése Európában

Ausztria földrajzilag Közép-Európában fekszik, Magyarországtól nyugatra, Olaszországtól északkeletre és Németországtól délkeletre. Területe 83 879 km², melynek közel kétharmada hegyvidék. Legmagasabb pontja a 3798 méteres Großglockner.

Természetföldrajza[szerkesztés]

Nagytájai[szerkesztés]

Ausztria műholdképe a nagytájak jelölésével

Ausztria domborzati szempontból három részre osztható:[1][2]

előhegyek és medencék
ezek a síkságok és dombságok az ország területének kb. harmadát teszik ki és ide koncentrálódik a népesség nagy része:
  1. alpesi és kárpáti előhegyek, mint a Salzburgi és Felső-ausztriai Elő-Alpok (a Hausruck dombságával) és az Alsó-ausztriai Elő-Alpok az Alpok zónájához, míg a Waschberg-zóna az osztrák-szlovák-cseh határ közelében már a Kárpátok előhegyei közé tartozik (összesen 9500 km², az ország területének 11,3%-a)
  2. a Bécsi-medence (a Morva-mezővel) és a Kisalföld kisebbik, ausztriai része (3700 km², 4,4 %)
  3. a délkeleti alpesi előhegyek a Kárpát-medence pereméhez tartoznak (9500 km², 11,3 %)
gneisz- és gránitfennsík
A Cseh-masszívum déli része a Dunától északra (8500 km², 10,1 %)
Osztrák-Alpok
az Alpok ausztriai szakasza teljes egészében a Keleti-Alpokra esik; annak kb. kétharmadát teszi ki (52600 km², 62,8 %)
A nagytájat nagyjából a következő részekre lehet tovább bontani:
A hegységek tömbjeit mély folyóvölgyek (Inn, Salzach, Enns, Mura, Dráva és Vorarlbergben a Rajna) és kisebb medencék (mint pl. a Klagenfurti-medence) választják el egymástól. Az osztrák hegyvidék települései elsősorban ezeket foglalják el.
Ausztria domborzati térképe

Az ország 83 878,99 km²-nyi területéből[3] 32 % fekszik 500 m alatt és 40 % 1000 m fölött.

  • legalacsonyabb pontja: Hedwighof (a burgenlandi Mosonbánfalván), 114 méterrel az Adria szintje fölött
  • legmagasabb pontja: Großglockner (Karintia/Kelet-Tirol határán) 3798 méter

Hegyei[szerkesztés]

Ausztria 20 legmagasabb hegycsúcsa a következő:

Név Magasság Hegység
&0000000000000001.0000001 Großglockner 3798 m Magas-Tauern
&0000000000000002.0000002 Kleinglockner 3770 m Magas-Tauern
&0000000000000003.0000003 Wildspitze (déli csúcs) 3768 m Ötztali-Alpok
&0000000000000004.0000004 Weißkugel 3739 m Ötztali-Alpok
&0000000000000005.0000005 Pöschlturm 3721 m Magas-Tauern
&0000000000000006.0000006 Hörtnagelturm 3719 m Magas-Tauern
&0000000000000007.0000007 Hofmannspitze 3711 m Magas-Tauern
&0000000000000008.0000008 Weitzenböckturm 3702 m Magas-Tauern
&0000000000000009.0000009 Draschturm 3701 m Magas-Tauern
10 Gerinturm (az 5-10. a Glocknerwand csúcsai) 3700 m Magas-Tauern
11 Glocknerhorn 3680 m Magas-Tauern
12 Teufelshorn 3677 m Magas-Tauern
13 Großvenediger 3674 m Magas-Tauern
14 Hinterer Brochkogel 3628 m Ötztali-Alpok
15 Hintere Schwärze 3624 m Ötztali-Alpok
16 Similaun 3599 m Ötztali-Alpok
17 Großes Wiesbachhorn 3564 m Magas-Tauern
18 Rainerhorn 3560 m Magas-Tauern
19 Ötztaler Urkund 3556 m Ötztali-Alpok
20 Östliche Marzellspitze 3550 m Ötztali-Alpok

Folyók[szerkesztés]

Az ausztriai folyók vízgyűjtő területeie:
  Rajna
  Elba
  Duna
A Duna Bécsnél

Ausztria döntő része, 80 566 km² a Duna vízgyűjtó területéhez tartozik és vizei a Fekete-tengerbe tartanak. Nyugaton és északon egy-egy kis régió vizei a Rajna (2366 km²), illetve az Elba (918 km²) felé sietnek és végül az Északi-tengerben végzik.

A Duna jelentősebb mellékfolyói (keletről nyugatra haladva) a következők:

  • A Dráva Kelet-Tirolban ered, áthalad Karintián, majd Lavamündnél lép át Szlovéniába és Horvátországban torkollik a Dunába. Vízgyűjtő területe az Osztrák-Alpok déli felére esik, ahol már nem az atlanti, hanem az illír klimatikus viszonyok az uralkodók. Nagyobb mellékfolyói:
    • A Gurk Karintiában
    • A Mura (illetve a Mura-Mürz folyórendszer) Salzburg tartományban ered, Stájerországon halad át, hosszú szakaszon kijelöli az osztrák-szlovén határt és végül a magyar-horvát határon torkollik a Drávába.

Az Alpokalja- valamint gránit- és gneiszfennsík régiókban a következő mellékfolyók torkollanak a Dunába:

  • A Rába a Kelet-stájerországi dombságon folyik át, torkolata Magyarországon található
  • a Lajta Alsó-Ausztria déli és Burgenland északi részén folyik át, majd Magyarországra lép át
  • a Thaya Alsó-Ausztria északkeleti részén halad át, majd keletnek fordulva két szakaszán is elválasztja Ausztriát és Csehországot, majd az osztrák-cseh-szlovák hármashatárnál torkollik a Morvába.
  • a Kamp teljes hosszában Alsó-Ausztriában található.

Az észak-alpesi Duna-mellékfolyók a következők:

  • Az Enns Salzburg tartományban ered, átfolyik Észak-Stájerországon majd északnak kanyarodva Felső-Ausztriában éri el a Dunát
  • A Traun, a Salzkammergut folyója
  • Az Inn forrása Svájcban található, Tirolon és Bajorországon át halad és egy mielőtt Passaunál eléri a Dunát, egy szakaszán osztrák-német határfolyóként szolgál.
    • A Salzach nagyrészt Salzburgban található, északra kanyarodása után rajta húzódik az osztrák-német határ, majd az Innbe ömlik
    • A Lechnek csak forrása és rövid felső szakasza található Tirolban, majd átfolyik Németországba

A Rajna Svájcból érkezik, mentén húzódik az osztrák svájci határ, egészen a Bodeni-tóig. Vorarlberg nagy része a Rajna vízgyűjtő területéhez tartozik.

Az Alsó-Ausztria északi részén található, amúgy nem túl jelentős Lainsitz és Kettenbach folyók azért érdekesek, mert egyedül ők képviselik az Elba vízgyűjtőjét Ausztriában.

Tavak[szerkesztés]

Ausztria legnagyobb tava a burgenlandi Fertő-tó, amely 315 km²-ének kb. 77%-a tartozik az országhoz (a többi Magyarországé). Utána következik a 46 km²-es Attersee és a 24 km²-es Traunsee Felső-Ausztriában. A jókora (536 km²) Bodeni-tónak csak keleti csücske osztrák felségterület (a határvonal a tavon nincs pontosan megállapítva).

Turisztikai szempontból a hegyek közti tavaknak van a legnagyobb jelentősége; ilyen a karintiai tóvidék és a felső-ausztriai Salzkammergut. Az előbbihez tartozik a Wörthi-tó, a Millstatti-tó, az Ossiachi tó és a Weißensee. Az utóbbit a már említett Atterseen és Traunseen kívül a Mondsee és a Wolfgangsee képviseli. Az alpesi tavak közül a salzburgi Zelli-tó és a tiroli Achensee a legismertebb.

Éghajlata[szerkesztés]

Az ország nyugati, északnyugati részének éghajlata óceáni behatású, a nyugati szelek jellemzik. Ezzel szemben Kelet-Ausztriának pannon-kontinentális a klímája, kevesebb csapadékkal, melegebb nyarakkal és hidegebb telekkel. A Déli-Alpok alacsony nyomású zónáit csapadékban gazdag, mediterrán eredetű légtömegek is érik.[4]

A regionális éghajlatot nagyban befolyásolja a helyi domborzat, főleg az alpesi térségekben. Egymástól kis távolságra fekvő, hasonló magasságú területek éghajlata érezhetően eltérhet. A magashegységekre a boreális vagy tundrazóna (sőt a hegycsúcsok közelében akár sarki) klímaviszonyai a jellemzők. Nem csak az Alpok fő gerince szolgálhat klímahatárként. A napsütötte völgyekben (pl az Inn völgye) főnhatás alakul ki, a medencék (mint a Klagenfurti-medence) ködképződásre hajlamosak, a magas hegygerincek felfogják a csapadékot, míg az árnyékukban száraz völgyek alakulnak ki (mint az Ötztali-Alpokban).

Hőmérséklet[szerkesztés]

Éves átlaghőmérséklet Ausztriában[5]

Az éves átlaghőmérséklet a bécsi 11 °C-tól a Großglockner csúcsán mért -9 °C-ig változik. A sűrűn lakott síkságokon általában 8-10 °C közötti, míg az országos átlag 6,0 °C. A nullfokos izoterma kb. 2200 m magasan húzódik. A 800–1200 m közti zárt medencékben, völgyekben télen megfigyelhető az inverzió jelensége és a levegő hőmérséklete felfelé emelkedik.

Az ország területének nagy részén január a leghidegebb, július pedig a legmelegebb hónap; a magashegységekben azonban ez februárra és augusztusra csúszik. A januári átlaghőmérséklet a keleti síkságokon 0° és –2 °C között változik, míg 1000 m magasan már –4° és –6 °C közé csökken. A magasabb csúcsokon ez az érték akár –15 °C-ra is eshet. A júliusi átlaghőmérséklet keleten 18-20 °C közötti, 1000 m-en 13-15 °C, de pl. a Großglockneren az átlaghőmérséklet soha nem emelkedik 0 fok fölé.[4][5]

Csapadék[szerkesztés]

Éves átlagos csapadékmennyiség Ausztriában[5]

A szél felőli fekvésű nyugati Vorarlberg és az északnyugati Északi Mészkő-Alpok, a a mediterrán eredetű nedves légtömegeket felfogó déli hegységek, valamint a Magas-Tauern csapadékmennyisége magas, évente átlagosan 2000 mm, időnként pedig akár 3000 mm is hullik. Ezzel szemben Alsó-Ausztria keleti része és Észak-Burgenland alig kap 600 mm-t. Ausztria legszárazabb településén, a cseh határ mellett fekvő Retzen évi kevesebb, mint 450 mm csapadék esik.

Az országos átlag 1100 mm. Ennek nagyobbik hányada (kb 60%) az év melegebb felében (április-szeptember) esik le; ez kedvező a növényzet fejlődésének szempontjából. Ausztria területének döntő hányadán a záporokban, zivatarokban gazdag június és július a legcsapadékosabb hónap. Kivétel ez alól a karintiai Lesachtal, ahol a mediterrán hatás miatt októberben esik a legtöbb eső.

A hó mennyisége erősen függ a tengerszint feletti magasságtól és az uralkodó széliránytól. Míg az országos átlag évente 3,3 m, ez az érték a keleti sík vidéken fekvő Kremsben ez mindössze 30 cm, a Magas-Tauern csúcsain pedig 22 m is lehet.[4][5]

Politikai földrajza[szerkesztés]

Tartományok[szerkesztés]

Ausztria szövetségi tartományai

A kilenc osztrák szövetségi tartomány 95 további járásra oszlik, amelyekből 15 önálló tartományi város. A járásokat községi önkormányzatokra bontják tovább.

Tartomány Székhely Népesség Terület (km²) Népsűrűség (fő/km²) Önkormányzatok száma Ebből város
1. Burgenland Kismarton 284.900 3.961,80 71,91 171 13
2. Karintia Klagenfurt 558.300 9.538,01 58,53 132 17
3. Alsó-Ausztria Sankt Pölten 1.612.000 19.186,26 84,02 573 78
4. Felső-Ausztria Linz 1.412.700 11.979,91 117,92 440 32
5. Salzburg Salzburg 531.800 7.156,03 74,31 119 10
6. Stájerország Graz 1.210.700 16.401,04 73,82 542 34
7. Tirol Innsbruck 710.100 12.640,17 56,18 279 11
8. Vorarlberg Bregenz 370.800 2.601,12 142,55 96 5
9. Bécs Bécs 1.714.200 414,65 4.134,09 1 1

Városok[szerkesztés]

Ausztria műholdképe a jelentősebb városokkal

Ausztria messze legnagyobb települése az 1,88 milliós Bécs; az ország népességének kb. negyede koncentrálódik a fővárosban és közvetlen környékén. Összesen 203 településnek van városi rangja. Általános jelenség, különösen a szegényebb régiókban, hogy a falusi lakosság a városokba áramlik.

Exklávék és enklávék[szerkesztés]

A vorarlbergi Kleinwassertal az osztrák határokon belül fekszik ugyan, de az ország többi részétől hegyek választják el, és közúton megközelíteni csak Bajorország felől lehet, így bár elvileg nem, a gyakorlatban exklávé. További gyakorlati exklávék a tiroli Jungholz, amelynek területe csak egy ponton, az 1636 m magas Sorgschrofennél érintkezik az ország fő területével.

Egykori gyakorlati exklávé volt a svájci Samnaun, amelyet hosszú ideig csak Tirol felől lehetett megközelíteni. Emiatt a helybeliek a 19. században feladták rétoromán nyelvüket és átvették szomszédaik bajor nyelvjárását. Bár ma már svájci út is vezet a községbe, a korábbi vámmentes zónát fenntartják. 1980-ig hasonló státusza volt a tiroli Spissnek, amelyet csak Samnaunon át lehetett elérni, ezért gazdasága elsorvadt, lakosságának nagy része munkát keresve más vidékekre költözött.

Határok, szélső pontok[szerkesztés]

Ausztria és a szomszédos országok

Ausztria összesen 8 országgal határos 2706 km hosszan. Az egyes határszakaszok a következők (nagyság szerint):

A két ország közé ékelődő Liechtenstein miatt Ausztriának 9 hármashatárpontja van, több mint bármely más országnak Európában.

Ausztria szélső pontjai

Az ország kelet-nyugati irányban maximum 577 km, észak-déli irányban 296 km-es távolságra terjed ki.[6]
Szélső pontjai a következők:

  • legészakibb pontja: Haugschlag község, a volt Peršlák laktanya
  • legdélibb pont: Eisenkappel-Vellach mezőváros területén a Seeberg-hágó
  • legkeletibb pont: Németjárfalu, osztrák-magyar-szlovák hármashatár
  • legnyugatibb pont: Feldkirch város területén az osztrák-svájci-liechtensteini hármashatár

Középpont:

  • az ország földrajzi közepe a stájerországi Bad Aussee egyik parkjában található
  • a határoktól legtávolabb eső pont a stájerországi Admontban, a Gesäuse-hegységben található

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gemeinschaftsinitiative LEADER + Programmplanungsdokument Österreich. Strukturfondsperiode 2000–2006. Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, Umwelt und Wasserwirtschaft. Genehmigt 26. März 2001 K(2001)820 (Webdokument, pdf 1,1 MB)
  2. Fink, Moog, Wimmer: Fliessgewässer-Naturräume 6.1 Die Grosslandschaften, S. 26ff
  3. Statistik Austria, Statistisches Jahrbuch 2011
  4. a b c Ingeborg Auer u. a.: ÖKLIM – Digitaler Klimaatlas Österreichs. In: Christa Hammerl u. a. (Hrsg.): Die Zentralanstalt für Meteorologie und Geodynamik 1851–2001. Leykam, Wien 2001, ISBN 3-7011-7437-7.
  5. a b c d Johann Hiebl u. a.: Multi-methodical realisation of Austrian climate maps for 1971–2000. In: Advances in Science & Research. Nr. 6, 2010, S. 19–26, doi:10.5194/asr-6-19-2011.
  6. Austriaforum

Irodalom[szerkesztés]

  • Ingeborg Auer u. a.: ÖKLIM – Digitaler Klimaatlas Österreichs. In: Christa Hammerl u. a. (Hrsg.): Die Zentralanstalt für Meteorologie und Geodynamik 1851–2001. Leykam, Wien 2001, ISBN 3-7011-7437-7.
  • Max H. Fink, Otto Moog, Reinhard Wimmer: Fliessgewässer-Naturräume Österreichs. Umweltbundesamt, Wien 2000, ISBN 3-85457-558-0 (= Monographien Band 128).
  • Johann Hiebl u. a.: Multi-methodical realisation of Austrian climate maps for 1971–2000. In: Advances in Science & Research. Nr. 6, 2010, S. 19–26, doi:10.5194/asr-6-19-2011.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Geographie Österreichs című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.