Eisenkappel-Vellach

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eisenkappel-Vellach
Bad Eisenkappel főtere
Bad Eisenkappel főtere
Eisenkappel-Vellach címere
Eisenkappel-Vellach címere
Közigazgatás
Ország  Ausztria
Tartomány Karintia
Járás Völkermarkti járás
Irányítószám 9135
Körzethívószám 04238
Forgalmi rendszám VK
Népesség
Teljes népesség 2402 fő (2016. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 556 m
Terület 199,43 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Eisenkappel-Vellach (Ausztria)
Eisenkappel-Vellach
Eisenkappel-Vellach
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 46° 29′ 11″, k. h. 14° 35′ 46″Koordináták: é. sz. 46° 29′ 11″, k. h. 14° 35′ 46″
Eisenkappel-Vellach weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Eisenkappel-Vellach témájú médiaállományokat.

Eisenkappel-Vellach (szlovénül: Železna Kapla-Bela) osztrák mezőváros Karintia Völkermarkti járásában. 2016 januárjában 2399 lakosa volt.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Eisenkappel-Vellach a Völkermarkti járásban
A Hagenegg-kastély
Rechberg erődje

Eisenkappel-Vellach Karintia délkeleti részén fekszik a Vellachtal völgyében, közvetlenül a szlovén határ mellett. Az önkormányzathoz 11 katasztrális községben[1] 14 kisebb-nagyobb falu és településrész tartozik.[2].

A környező települések: nyugatra Zell, északnyugatra Gallizien, északra Sittersdorf, északkeletre Globasnitz és Feistritz ob Bleiburg, keletre Črna na Koroškem (Szlovénia), délkeletre Solčava (Szlovénia), délre Jezersko (Szlovénia), délnyugatra Tržič (Szlovénia).

Története[szerkesztés]

A Bad Eisenkappel nevét adó kápolnát először 1050-ben említik Capella néven. A környező település 1267-ben mezővárosi státuszt kapott és elsősorban a só- és vaskereskedelemből profitált. A török betörések miatt a 15. század végén falat építettek, de 1473-ban így is kifosztották. III. Frigyes császár újjáépíttette a várost és 1493-ban címert adományozott neki. A 15. és 19. század között vízkerék-hajtotta vasüzemek, a 18. századtól pedig vasércbányák segítették a helyi gazdaság fejlődését.

Az önkormányzat 1850-ben jött létre Kappel néven. 1890-ben átnevezték Eisenkappelre, bár a vasipar ekkorra lehanyatlott. Helyét a fakitermelés és fűrésztelepek vették át. A 20. században egyre jelentősebbé vált a turizmus. Eisenkappel 1939-ben egyesült a szomszédos Vellachhal és létrejött a mai városi önkormányzat.

1902-től a várost érintette a Vellachtalbahn keskenyvágányú vasútvonal, amelyet 1971-ben megszüntettek. A vasútállomás épületében ma asztalosműhely működik.

Lakosság[szerkesztés]

2016 januárjában az eisenkappel-vellachi önkormányzathoz tartozó településeknek 3517 lakója volt, ami jelentős növekedés a 2001-es 2 710 főhöz képest. Akkor a lakosok 95,2%-a osztrák, 1,8%-a boszniai állampolgár volt. A helybeliek 57,0%-ának anyanyelve a német, 37,6%-nak pedig a szlovén volt. 91,1% katolikusnak, evangélikusnak és muszlimnak 1,9-1,9%, felekezet nélkülinek pedig 4,1% vallotta magát.

Látnivalók[szerkesztés]

Az obiri cseppkőbarlang
  • a peršmanhofi partizánmúzeum. 1945. április 25-én egy tizenegy fős családot (köztük 7 gyereket) mészároltak le itt jugoszláv partizánok rejtegetése miatt.
  • oldtimer motorkerékpár-múzeum
  • az eisenkappeli plébániatemplom
  • a késő gótikus temetői templom
  • a Hagenegg-kastély
  • Rechberg vára
  • a törökök ellen emelt erődítmény romjai
  • Obiri cseppkőbarlang
  • Vellacher Kotschna természetvédelmi terület
  • Trögern-szurdok természetvédelmi terület Nature reserve Trögerner Klamm
  • Hochobir-hegység, legmagasabb csúcsa 2139 m
  • Türkenkopf via ferrata

Híres eisenkappel-vellachiak[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bad Vellach (Bela), Blasnitzen (Spodnja Plaznica), Ebriach (Obirsko), Eisenkappel (Železna Kapla), Koprein Petzen (Pod Peco), Koprein Sonnseite (Koprivna), Leppen (Lepena), Lobnig (Lobnik), Rechberg (Reberca), Remschenig (Remšenik), Trögern (Korte)
  2. Bad Eisenkappel (902 lakos), Blasnitzen (66), Ebriach (318), Koprein Petzen (11), Koprein Sonnseite (33), Leppen (167), Lobnig (128), Rechberg (138), Remschenig (60), Trögern (26), Unterort (40), Vellach (376), Weißenbach (5), Zauchen (139) (2015 januári népességadatok)

Források[szerkesztés]

  • Marktgemeinde Eisenkappel-Vellach (Hrsg.): 700 Jahre Markt Eisenkappel. Verlag des Geschichtsvereines für Kärnten, Klagenfurt 1968.
  • Wilhelm Baum: Persmanhof 1945. Protokolle eines NS-Kriegsverbrechens. Kitab-Verlag, Klagenfurt 2013, ISBN 9783902878137
  • Josef/Jože Till: Bad Eisenkappel und seine Kirchen entdecken/Spoznavanje Železne Kaple in njenih cerkva. Klagenfurt/Celovec u.a. 2013. ISBN 9783708607337

Ez a szócikk részben vagy egészben az Eisenkappel-Vellach című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.