Franciaország földrajza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franciaország domborzati térképe

Franciaország Európa harmadik legnagyobb területű országa, területe 543 965 km².[1] Lakóinak száma (2010-ben 64,7[1] millió fő) alapján a második legnagyobb Németország mögött. Az országot alakja után a lakói hatszögnek is becézik (l'Hexagone), nevét Île-de-France tartományról kapta, fővárosa Párizs.

Földrajzi határai nagyrészt természetesek, amik igen nagy védettséget jelentettek a számára. A vizek közül nyugaton az Atlanti-óceán, délen a Földközi-tenger határolja. Szomszédos országai délen Spanyolország és Andorra, keleten Olaszország, Svájc és Németország, északon Luxemburg és Belgium, a nyugatra fekvő Nagy-Britanniától a La Manche csatorna választja el.

Domborzat[szerkesztés]

Franciaország domborzata igen változatos, míg az északi és nyugati részeket síkságok, addig a déli és keleti felét inkább dombságok és hegyvidékek foglalják el.

Északnyugaton a földtörténeti óidőben keletkezett kristályos és átmeneti kőzetek lepusztultak, így hozták létre évmilliók alatt a hullámos tönkfelszínt, ami ma Normandiát és Bretagne-t jellemzi. Az ország nyugati részén találhatóak a tenger felé nyitott medencék. Ezek közül északon a Szajnát körülvevő Párizsi-medence, délebbre a Garonne és a Loire medencéje (Aquitániai-medence), ezek mind jó feltételeket kínálnak a mezőgazdaság számára. Franciaország középső részét foglalja el a Francia-középhegység, ami a Variszkuszi-hegységrendszer tagja. A hegység magassága 1500-1800 méter. Tőle keletre az alacsonyabb Vogézek és Ardennek találhatóak. Délkeleten és délen az Alpok illetve a Pireneusok magasodnak. Az ország határán emelkedik a Mont Blanc, ami Európa legmagasabb hegycsúcsa a maga 4807 méterével. A Francia-középhegység és az Alpok között található a Rhône-völgye, ami egy kellemes klímájú dombság.

Vízrajz[szerkesztés]

Főbb folyók és települések

A Vogézek déli részétől déli irányban, a Francia-középhegység keleti részén a Cévennekig húzódó vízválasztó vágja ketté az országot. A vízválasztótól keletre a Rhone és a Saone gyűjti össze az Alpok és a keleti országrész vizeit és szállítja a Földközi-tengerbe. Franciaország többi nagy folyója már az Atlanti-óceán vízgyűjtő területéhez tartozik.

Az északi terület legjelentősebb folyója a Szajna. Az Oise, az Aisne, a Marne és a Yonne vizeit összegyűjtve a Párizsi-medencén átfolyva a La Manche-ba torkollik. A Francia-középhegységben eredő Loire a Bretagne-tönk déli peremét átszelve éri el az óceánt. Az Aquitániai-medence fő folyója, a Garonne a Pireneusokból és a Francia-középhegység nyugati oldalairól lefutó vizeket gyűjti össze. A Francia-középhegységből lefutó másik jelentős folyóval, a Dordogne-nyal közös tölcsértorkolatuk a Gironde.

A Lorraine-i fennsíkon és az Ardennekben eredő folyók az Északi-tengerbe szállítják vizüket. A Maas, a Moselle és az Ill a Rajna mellékfolyói. Az éghajlatnak megfelelően az ország folyóit egyenletes vízjárás és bő utánpótlás jellemzi. Az egyes vízrendszereket fejlett csatornahálózat köti össze.

Éghajlat[szerkesztés]

Éghajlati térkép Köppen osztályozása alapján. zöld: óceáni éghajlat

Franciaország éghajlatát az óceáni és mediterrán hatások befolyásolják legerősebben. Az ország túlnyomó részének éghajlata enyhe telű óceáni, a tengerpartoktól távolabbi területeken azonban a kontinentális éghajlat sajátosságai is megjelennek. A földközi-tengeri partvidék éghajlata jellemzően mediterrán, ugyanakkor a magasabb hegyvidékeken, így elsősorban az alpi területeken változatos magashegységi éghajlat alakult ki. Az ide látogatók tehát egész évben igen eltérő időjárással találkozhatnak az ország különböző részein.

A mediterrán térség éghajlata jelentősen különbözik a többi régióétól. Itt a legenyhébb a tél (a leghidegebb hónap középhőmérséklete 6-8 °C), míg a mérsékleten meleg nyári hónapokra 22-24 °C-os középhőmérsékletek jellemzők. Júliusban és augusztusban gyakori itt a nyári szárazság, amikor egy-egy hónap során csupán 10–30 mm csapadék hullik. Franciaország déli vidékein a nyári hónapokban jóval többet süt a nap, általában 11-12 órát - míg északon egy nyári napon 7-9 órás napsütésre lehet számítani. A tenger vize a földközi-tengeri partokon augusztusban a legmelegebb, 23-25 °C-os, de júniusban és júliusban is felmelegedhet 21-23 °C-ig.

A Franciaország déli részén található Provence tartomány egyik jellegzetes időjárási sajátossága a sokszor napokon át fújó, kellemetlenül erős északi szél, a misztrál, amely elsősorban télen, de az év más szakában is gyakori. (Öltözködés: A Földközi-tenger partvidékén nyári délutánokon gyakorta 29-32 °C-ig emelkedik a hőmérséklet, így a pamut és a kimondottan nyárias öltözködés a megfelelő. Természetes, hogy - elsősorban a tengerparti strandokon - sapka, kalap viselése szükséges lehet.)

Népesség és települések[szerkesztés]

Földhasználat (2006). A városi területek pirossal

Régiók[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Franciaország tengerentúli területeinek és megyéinek földrajza:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Világföldrajz, 732-739. oldal

Források[szerkesztés]