Großglockner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Großglockner
Grossglockner from SW.jpg

Magasság 3798 m
Hely Ausztria, Karintia és Tirol határa
Hegység Alpok, Magas-Tauern
Elhelyezkedése
Großglockner (Ausztria)
Großglockner
Großglockner
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 04′ 30″, k. h. 12° 41′ 40″Koordináták: é. sz. 47° 04′ 30″, k. h. 12° 41′ 40″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Großglockner témájú médiaállományokat.
A hegycsoport északnyugati oldala 1=Adlersruhe, 2=Hofmannskees, 3=Kleinglocknerkees, 4=Glocknerleitl, 5=Pallavicinirinne, 6=Kleinglockner, 7=Großglockner. 8=Glocknerkees, 9=Berglerrinne, 10=Glocknerhorn (balra) és Teufelshorn (jobbra), 11= Alacsony-Glocknerscharte, 12=Glocknerwand

A Großglockner (gyakran egyszerűen Glockner) Ausztria és egyben a Keleti-Alpok legmagasabb hegycsúcsa. 3798 méter magas, a Magas-Tauern hegység központi részén (Alpok) található.[1] Teteje eljegesedett, a hegyet elborító jégsapka nagysága eléri a 180 km2, innen indul az Alpok leghosszabb gleccsere, a 8 km hosszú és 5 km széles Pasterze.[2] Népszerű célpontja a hegymászóknak, évente átlagosan 5 ezren másszák meg, és a hegyláb közelében halad a Großglockner magashegyi-út, mely szintén népszerű turistalátványosság.

Nevének eredete[szerkesztés]

Egy bécsi térképész, Wolfgang Lazius 1561-ben készített térképen feltűnik a Glockener név. Egy 1583-ban keletkezett a kalsi kerületi bíróság leírása Glogger néven említi, ami az első okmány, amely az első a hegynevet hitelesen megemlítő okirat. A 18. században az immár Glockner névvel a Magas-Tauern itteni hegygerincét, nemcsak a csúcsot nevezték így. A szűkebben a hegycsúcsot Glöcknerberg szóval jelölték. Az Atlas Tyrolensisben Peter Anich és Blasius Hueber Glockner-hegynek nevezi. A Groß-, vagyis nagy szót az 1799-es expedíció után kapta.

A Glocken szó jelentése németül harang, ám hogy lett ez a szó a hegy neve, arról egy sor hipotézis létezik. Egy elmélet szerint a hegynek a formája leginkább egy harangra hasonlít, amivel Belsazar Hacquet 1784-ben jellemezte is a magaslatot. Egy másik elmélet szerint egy újkor legelején, a középkor végén használatos köpenyről kapta a nevét, amely a Großglockner alakjára emlékeztet. Ezeken kívül egy feltevés szerint a Glocken szó a középkorban használatos Glogga szóból ered, ami az alpesi legelők nyájainak kolompjainak neve is volt. Esetleg egy helyi nyelvjárás szavából a klocken, vagyis mennydörgés szóból eredhet a neve, ami a jég-, és sziklaomlásokra emlékeztet.

A viszonylag nagyszámú szláv népesség miatt az Alpok német hegyneveinek szlovén megfelelői is vannak. A hegy szlovén neve Veliki Klek, melynek az eredete hasonló lehet a német megfelelőjével.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A Glockner-csoport csúcsai:  1=Glocknerwand, 2=Alacsony-Glocknerscharte,  3=Teufelshorn (balra) und Glocknerhorn (jobbra), 4=Teischnitzkees, 5=Großglockner, 6=Kleinglockner, 7= Stüdlgrat, 8=Ködnitzkees, 9=Adlersruhe

A Magas-Tauern központi részén, a Glockner-hegycsoport részeként, Ausztriában, Karintia és Kelet-Tirol határán fekszik. A hegycsoportot nyugatról az Isel völgye, keletről a Pasterze zárja le, délről az Eiskögele gerince, északról a Salzach völgye határolja.

175 km-es sugarú körben nincs magasabb hegy, az első magasabb kiemelkedés az olaszországi Ortler, melyet akár látni is lehet tiszta időben, ha a csúcson vagyunk

Relatív magassága és lejtése is igen nagy, emiatt nehéz mászóterep, a Teischnitzkees hosszabb szakasza a 60°-os dőlésszöget is eléri. A Großglocknert és a Kleinglocknert, és a Pallavicinirinne és Ködnitzkees közötti éles törés egy „jégnyelő” vagyis egy jégfolyás vájta szakadék. A Pasterze 1300 méterre folyik. Magassága a tetején emelt Császár-kereszttel együtt 3801 méter.[3]

A legközelibb település Kals am Großglockner, alig nyolckilométernyire.

Topográfia[szerkesztés]

Kialakulása és geológiája[szerkesztés]

A hegy és környékének geológiai felépítése, Ferdinand Löwl 1898-ban készített munkája nyomán

100 millió évvel ezelőtt az Alpok felgyűrődésével együtt megkezdődött a Großglockner kialakulása.[4] A Großglockner a Tauern-ablak központi részén, egy nyugat-keleti felgyűrődési zónában jött létre, végső formáját az erős erózió alakította ki. A gyűrődés kezdete során felszínre került kőzetek átbuktak és a felszíntől számítva 10 kilométeres mélységre kerültek, amelyre új kőzetrétegek tolultak. Az átbukás során sok metamorf kőzet jött létre, köztük nagyszámú kristályos pala. A csúcs és környéke zöldpalából, és zöldkőből áll, melyek nagy keménységűek, így jól bírják az erózió hatásait. Anyaguk a hajdani Tethys-tenger bazalt-medréből[5] jött létre átalakulás[6] során. E két kőzet mellett törmelékkő, kvarc és fillit is részét képezi a Großglocknert felépítő kőzeteknek.[7] A környező hegyek legfőbb összetevője a csillámpala. A Großglockner és Kleinglockner találkozásánál megfigyelhető egy hosszanti irányú törés, mely Pallavicinirinne-t és Ködnitzkees-t elválasztja.

Felfedezése[szerkesztés]

Első tanulmányozása[szerkesztés]

Először 1783-ban tanulmányozta a csúcsot Belsazar Hacquet francia természettudós a Ásványtani és botanikai utazásaim a Terglou-hegynél Krajnában és a Glocknernél Tirolban (németül: Mineralogisch-botanische Lustreise von dem Berg Terglou in Krain, zu dem Berg Glokner in Tyrol) melyet 1779-es és 1781-es utazásai alapján írt. Magasságát 2000 ölre (megközelítőleg 3793 m-re) becsülte, amely közel van a mai hivatalos méréstől. Utazásai nyomán készült az első metszet a hegyről és a Pasterzéről.

1799-es expedíció[szerkesztés]

II. Franz Xaver von Salm-Reifferscheidt-Krautheim, Karintia érseke az 1780-as években a tudománnyal foglalkozó papjaival egy hegymászó-expedíciót kezdett előkészíteni, miután Horace-Bénédict de Saussure által előkészített expedíció feljutott a Mont Blancra.[8] A tervezése 1786-ban kezdődött, első méréseik 1795-ben voltak, melyek nem voltak pontosak, csak a mászást segítette meg, majd az érsek három évvel később saját szemével mérte fel a környéket.

1799-ben az expedíció elindítása előtt két heiligenbluti hegyi vezetőt szerződtettek a túravezetéshez, a szerződésben hegynévként a „Glokner” szó szerepelt és leírta az útvonalat, a felszerelésüket. 1799. augusztus 25-én 12 órakor mászták meg legelsőként.[9]

Növényzet és állatvilág[szerkesztés]

Növényzete szubalpesi és alpesi növényekből állnak, a fahatár 2200 méter, az egybefüggő növényzeté 2700 méteren, az ennél magasabban csak a gleccserboglárka és különféle, moha-, és zuzmófajok élnek meg. A zergék, mormoták és alpesi kőszáli kecskék képviselik az emlősöket. A sziklák között fakó-, és szakállas keselyűk, illetve szirti sasok fészkelnek.[10] Pár alpesi lepkefaj is előfordul, melyek a völgyekben a gyakoriak.

A 2600 méter magas területein a Großglockner állatvilága legfőképp talajlakó élőlényekből áll. A Magas-Tauern ezen magasságában mintegy 40 fonálféregfajt találtak (Nematoda), elterjedésük határa a közel 3000 méteres magasság, ilyen magassági szinten csigák (Gastropodák) is megtalálhatóak, melyek ivarérettségüket később érik el, mint az alacsonyabban élő fajtársaik. A giliszták 30 faja a két és félezer méterig él, ameddig összefüggő talajréteg ki tud alakulni. A csúcsponton és közvetlen közelében a többsejtű élőlények ritkák telepednek meg, a leggyakoribb élőlény a medveállatka.[11] Az alpesi tengerszemekben a víziatkák is megélnek.[12]

Turizmusa és túraútvonalai[szerkesztés]

Mondája[szerkesztés]

A gleccserek előrehúzódásától való félelem számos alpesi régió mondáiban tükröződik. Egy helyi monda szerint egykor, ahol ma a Pasterze-gleccser, folyik virágzó rét volt, nagy vásárokat tartottak.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Großglockner című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Földrajzi világatlasz 49. oldal
  2. A világ legszebb természeti csodái 64. oldal
  3. Alpenvereinsführer Glockner- und Granatspitzgruppe 1. oldal
  4. Ferienregion Nationalpark Hohe Tauern Geológia
  5. mely a kialakulása következtében jött létre
  6. metamorfózis
  7. Krainer, 1994 33. oldal
  8. Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben 1122. oldal
  9. Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben 1122. oldal
  10. Franz Turski, 1922 Der Großglockner und seine Geschichte 40. oldal
  11. Cold-Adapted Organisms: Ecology, Physiology, Enzymology and Molecular Biology 166. oldal
  12. Hetedik Rend: Atkák (Acarina). In Alfred Brehm: Az állatok világa 15. kötet: Ízeltlábúak: Ízeltábúak. Budapest: Kossuth kiadó. 2011. ISBN 9789630967211  

Források[szerkesztés]

  • A Grossglockner túraútvonalai: A Grossglockner. www.glossglockner.at. (Hozzáférés: 2016. október 31.)
  • Alpenvereinsführer Glockner- und Granatspitzgruppe: Willi End: Gipfel und Gipfelanstiege. Berlin: Bergverlag Rother. ISBN 9783763312665  
  • A világ legszebb természeti csodái: Winfried, Mass. A világ legszebb természeti csodái, Nicholas Neuman, Hans Oberländer, Jörn Voss, Anne Benthues fordította Trócsányi Balázs és Varga Ágnes, Alexandra. ISBN 9789632970615 (2009) 
  • Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben: Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben: VI. kötet, Karinthia és Krajna. Budapest: Magyar Királyi Államnyomda. 1891.  
  • Cold-Adapted Organisms: Ecology, Physiology, Enzymology and Molecular Biology 166. oldal Rosa Margesin és Franz Schinner: Cold-Adapted Organisms: Ecology, Physiology, Enzymology and Molecular Biology. Berlin: Springer. 1999. ISBN 9783642084454  
  • Földrajzi világatlasz: Miehle János, Szalamonidesz Sándor, Szigeti Borbála: Földrajzi Világatlasz. Budapest: Carthographia kiadó. 2012.  
  • Franz Turski, 1922 Der Großglockner und seine Geschichte Franz Turski: Der Großglockner und seine Geschichte. Bécs: (kiadó nélkül). 1922.  
  • Krainer, 1994: Karl Krainer, Az Innsbrucki Egyetem Geológiai és Őslénytani Intézete: Die Geologie der Hohen Tauern. Klagenfurt: Styria Media Group AG. 1994.  
  • Ferienregion Nationalpark Hohe Tauern: A Magas-Tauern geológiája. www.nationalpark.at. (Hozzáférés: 2016. november 1.)

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Großglockner témájú médiaállományokat.