Sellye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sellye
A sellyei Draskovich-kastély
A sellyei Draskovich-kastély
Sellye címere
Sellye címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeBaranya
JárásSellyei
Jogállás város
Polgármester Nagy Attila (független)[1]
Irányítószám 7960
Körzethívószám 73
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 2479 fő (2018. jan. 1.)[2]
Népsűrűség101,19 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület25,18 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sellye (Magyarország)
Sellye
Sellye
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 52′ 19″, k. h. 17° 50′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 52′ 19″, k. h. 17° 50′ 45″
Sellye (Baranya megye)
Sellye
Sellye
Pozíció Baranya megye térképén
Sellye weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sellye témájú médiaállományokat.

Sellye (régi magyar nevén: Sölle és Sejje)[3] város Baranya megyében, a Sellyei járásban. Az ország egyik legdélebbi fekvésű tájegységének, az Ormánságnak központja és legnagyobb lélekszámú települése, nevezik az Ormánság „fővárosának”[4][5] is.

Fekvése[szerkesztés]

Baranya megyében, Szigetvártól mintegy 20-25 kilométerre délre, az Ormánságban fekvő település; legközelebbi szomszédai kelet felől Csányoszró, dél felől Sósvertike és Drávaiványi, nyugati irányból Bogdása, északról pedig Kákics. Az Ormánság központjának tekinthető, 1997 óta bír városi ranggal.

Története[szerkesztés]

Első ma ismert említése 1292-ben Sylle (e. Sőlle) néven történt. Az 1300-as években épült palánkvárral védték, amelyet 1532-ben a törökök felgyújtottak és elfoglaltak, az ellenállás letörése végett. 1689-ben szabadult fel a török alól. Mezővárosi rangot először 1781-ben kapott II. Józseftől, ezt majdnem egy évszázadig, 1872-ig sikerült megőriznie.[6]

A város történetének egyik érdekessége, hogy 1817-ben Bernhard Antal pécsi polgár itt kezdte építeni a Carolina vontatót, amely a Dunán közlekedő első gőzhajó volt.[7]

A 19. és 20. század fordulója körül két vasútvonal is épült Sellyét érintve: az egyik a horvátországi Szalatnokot Szentlőrinccel összekötő, a másik pedig a Középrigóc és Pélmonostor között húzódó vicinális volt. Így Sellyéről 4 irányban is lehetett vasúton utazni. A Pélmonostor felé vezető vasútvonalat a meghúzott trianoni határok miatt később módosították, és Pélmonostor helyett Villánynál csatlakozott az eszéki vonalhoz. Ma már csak a Sellye–Szentlőrinc-vasútvonalon folyik személyszállítás.

A település a Sellyei járás székhelye volt az 1950-es járásrendezéstől 1963 végéig, majd 2013-tól ismét. 1997-től város.

2001-ben lakosságának 6,1%-a horvát, 1%-a cigány, 0,3%-a pedig német volt.

2012. július 24-én adták át a felújított 2,7 km hosszú aszfaltos utat, amely a várost Drávaiványival köti össze.[8] 2013 végéig a Királyegyházával összekötő utat újítják fel kétmilliárd forintból.[9]

2013. október 31-én átadták a 0,5 MW teljesítményű naperőművet, a város határában. A 460 millió forintból megépült beruházás 250 háztartás áramfogyasztásához képes elegendő energiát biztosítani.[10]

Régi és idegen elnevezései[szerkesztés]

Régi magyar neve a Sölle és Sejje.[3] Horvátul több elnevezése is létezik: hivatalos alakja Šeljin, míg a Šejin alakot a szalántai horvátok használták.[11]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,4%-a magyarnak, 3,2% cigánynak, 7,8% horvátnak, 1,2% németnek mondta magát (13,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 44,3%, református 20,3%, evangélikus 0,2%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 10,1% (24,4% nem nyilatkozott).[12]

Nevezetességek[szerkesztés]

Római katolikus templom
Milleniumi emlékmű
Talpasház
A világháborús emlékmű névsora
  • Draskovich-kastély (barokk, 18. század)[13]
  • Arborétum a kastélyparkban (az 1760-as évektől)[13]
  • Katolikus templom és plébánia[14]
  • Református templom és parókia. A mai templom egy 16. századi templom helyén épült 1870 és 1873 között.[15]
  • Ormánsági Múzeum (népi talpasház, népi életmód)[16]
  • Sellyei termálfürdő: 38 °C-os vize káliumot, nátriumot, ammóniumot, kalciumot és magnéziumot tartalmaz - igen magas koncentrátumban. A medencék mellett csónakázótó is található.[17]
  • Milleniumi emlékmű, Vanyur István alkotása[18]
  • Világháborús emlékmű

Ismert sellyeiek[szerkesztés]

Testvérvárosai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sellye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. november 18. (Hozzáférés: 2015. augusztus 1.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 27. (Hozzáférés: 2018. szeptember 27.)
  3. a b Sölle
  4. http://magyarbarangolo.blogspot.hu/2009/11/sellye-es-dravaivanyi.html
  5. http://www.hmep.eu/testverek-vagyunk/40-az-ormansag-fvarosa-is-varja-a-horvat-unios-csatlakozast-.html
  6. http://sellye.hu/HUN~/fooldal.html
  7. első dunai gőzhajó
  8. Újabb fontos útszakasz készült el az Ormánságban
  9. Útfelújítások az Ormánságban
  10. Naperőmű épült Sellyén. Magyar Hírlap, 2013. október 31. [2014. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  11. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 25.)
  12. Sellye Helységnévtár
  13. a b A kastély a muemlekem.hu-n. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  14. A katolikus templom a muemlekem.hu-n. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  15. A református templom a muemlekem.hu-n. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  16. A múzeum a muemlekem.hu-n. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  17. A sellyei fürdő honlapja. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  18. A turulmadár nyomán. (Hozzáférés: 2018. július 17.)
  19. http://www.hmep.eu/testverek-vagyunk/40-az-ormansag-fvarosa-is-varja-a-horvat-unios-csatlakozast-.html

Források[szerkesztés]

  • Gyógy- és termálfürdők. Dél-Dunántúl. Kiad. Dél-Dunántúli Gyógy- és Termálfürdők Egyesülete (dátum nélkül, 2008–2009) - (termálfürdő fejezet)

További információk[szerkesztés]