Fráter István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Fráter István (Érkeserű, 1630 körül – 1703) huszti várkapitány, költő.

Élete[szerkesztés]

Az Abaúj vármegyei Fráter családból származik, apja, Fráter Pál szintén neves költő volt. Harmincas éveiben járt, amikor a török régi birtokait Nagyváradot elfoglalta. Abaúj megyében I. Apafi Mihály fogadta szolgálatába, a huszti vár alkapitányának tette meg. A vár tulajdonosa a fejedelemasszony, Bornemisza Anna volt, hivatalos parancsnoka pedig Teleki Mihály országbíró. 1675-től 1688-ig bírta ezt a tisztséget, ekkor a várat feladta az osztrákoknak.

Részt vett I. Lipót két országgyűlésén is. Nagy Iván szerint két feleségétől tizenkét gyereke született, egyikük, szintén Fráter István, a Bocskai-felkelés fontos résztvevője lett.[1]

Munkássága[szerkesztés]

Egyetlen verseskötete, a Paraphresis Rithmica 1684-ből maradt fenn. A könyvet Teleki Mihálynak ajánlotta, és Újhelyi István íródeák jegyezte le. 130 egyszakaszos verset tartalmaz, többnyire a vitézi életről. Egészen 1917-ig a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában lapult, ekkor tette közzé először Alszeghy Zsolt. Ő nevezte el verseit gnómáknak.

Források[szerkesztés]

  • Két XVII. századi erdélyi énekszerző életrajzához. Móricz Béla: Irodalomtudományi Közlemények, 1975, 79. évf. 4.
  • K. Fráter István Versei Teleki Mihályhoz 1684-ből. Alszeghy Zsolt: Irodalomtudományi Közlemények, 1917, 27. évf. 1.
  • Nagy Iván: Magyarország családjai címerekkel és nemzetségi táblázatokkal. Budapest, Ráth, 1957–1968.