Vita:Enying

Az oldal más nyelven nem érhető el.
Új téma nyitása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a következő műhely(ek) cikkértékelési spektrumába tartozik:
Magyar településekkel kapcsolatos szócikkek (besorolatlan)
Földrajzi témájú szócikkek (bővítendő besorolás)

ENYING A település rövid története

Adatforrás: Csizmazia Istvánné, az enyingi nagyközségi könyvtár vezetője, honismereti szakkörvezető 1984. augusztus 7.

Enying nagyközség fejlődéstörténetét meghatározták az ország és népének történelmi eseményei. Átélt nagy történelmi viharokat, társadalmi változásokat, a honalapítástól a ma történetéig. A történelmi események döntően hatottak a község szerkezetének kialakulására, további fejlődésére. Kezdődött a település története a pusztaszeri törvényhozó gyűlés idejével, amikoris Enying és környékének területe a fejedelmi törzs birtokává vált. A környék központi fekvése alkalmasság tette, hogy a fejedelem a Duna-medence peremvidékeit is ezen a környékről kormányozza, nyájai pedig jó legelőt találtak rajta. Ezekben az időkben a magyarság szívesen választotta állandó letelepedésül a nádasokkal és vizekkel körülvett helyeket. Ezek a helyek védelmet nyújtottak külső támadások ellen. Enying község a Mezőföldre jellegzetes északnyugat-délkelet irány, három dombvonulaton terül el. Maga a település a középső dombvonulaton fekszik nagyobb részben. A település kialakulása idején ezt a középső dombvonulatot patkó alakban nádasok, vizes, mocsaras részek szegélyezték. Nyugaton a később keletkezett Csikgát vizes területe, a Katonarét, keletről a Völgyalja (Buhinvölgy) vonalán végződött kb. a mai Róka-majornál. A keleti szélső dombvonulaton a mai Budai Nagy Antal utca alakult ki. A nyugati dombvonulaton az Öreghegy szőlőhegy. Nyugaton a három dombvonulat mellett még egy negyedik magaslat is húzódik, ennek teteje több kilóméter szélességű síkság, mely a volt Nagykustyán és Jóremény pusztánál meredeken ereszkedik a Sió partjára. A község földrajzi határai: északról a 70-es út, keleten Attila Pusztánál vezető meszes út, délen: Óhodos puszta, nyugaton: a Sió völgye A község területéhez három elpusztult falu helye tartozik: Hódos, Kustyán és Páta. Enyingről legkorábbi adataink 1138. évtől valók, melyek szerint következtetni lehet arra, hogy már ebben az időben bizonyos fejlettséggel bíró településvolt. Ergyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához 1000-1526-ig)" (egyetemi tankönyv), mely szövegkönyv II. részében oklevelek szerepelnek. Ebben 1138. szept. 3. keltezéssel II. Béla király összeíratja a dömösi prépostság birtokait és szolganépeit. A faluk felsorolásánál a mesteremberek neveit említi. Itt szerepel a kenyérsütők neveinél "Enying faluban (Veszprém megye)" az egyetlen kenyérsütő neve: Casmer. Kelt Fehérvárott szept. 3-án. (Forrás: az eredeti oklevél és arra utalások). Bizonyított tény tehát az, hogy ekkor Enying faluban már mezőgazdasággal is foglalkozó lakosság élt. Nevének alakulása idők folyamán: - 1234: 1270: praedium Enyng (Csánki: III. 229.) - 1463: Enyegh - 1573: Venyng A névalakja az ófrancia Enygeus személynév, mely a XII. században a lovagkor divatjával került hozzánk. 1234-70. között szerepel az oklevelekben (Árpádkori Új Okmánytár II. 21.) Kustyán, ekkor még Costan (Kostán) néven, mely vár latinosan íródott, mégis ó¬magyar névből származik és idők folyamán neve többször módosult. Például: Gustan. A tatárjárás, mely dúlásával Mezőföld falvait elnéptelenítette, nem kímélte Enying, Kustyán, Páta, Hódos falvakat sem. A tatárok kitakarodása után az elbujdosott lakosság lassan visszaszivárgott. Enyingre települt - félve az újabb tatár támadásoktól - Kustyán, Páta, Hódos megmaradt népessége is. Enying természeti viszonyainál fogva mocsaras, nádasokkal körülvett terület lévén, nagyobb védelmet nyújtott, mint a magaslatokra épült Kustyán, Hódos, Páta. 

 Az 1384. évben magánosok adományaként a veszprémi püspök lett Enying birtokosa (Csánki: III. 291.). Az 1400-as évek elején az Arácsi család birtokolja Enyinget 1428-ig, majd Enying-i részüket Vitay László és Marosi Nemes Mihálynak adják el. 1433-ban Hódos, Páta részeit ugyanezeknek. (Forrás: Kismartoni Levéltár 45. F. 20. és 109. 1433.-ra ugyanott: 47-A:4,45. F. 111. és 112.).

Az 1435. évben Kustyánt Arany János: "Rozgonyiné" c. balladájának hőse, Rozgonyi Istvánné Szentgyörgyi Cecília kapta királyi adományként. Az 1444. évben a Batthyány és az Ányos család osztozott rajta (Ányos Pál költő ősei)(Csánki: III. 240.). A XV. században Enyinget királyi adományként a Török család birtokolja. Először Török Ambrus királyi udvarnok, majd fia, Imre követi a birtoklásban, ő már előnevét, az enyingit használta. Fia volt a híres Török Bálint nándorfehérvári bán, kit vára feladásáért 1521- be javaitól megfosztottak és száműztek. Kastélyukat felváltva fortalitiumnak, castellumnak, kúriának nevezik. A Török család építtette Enyingen. Jobbágyaikra 1488-ban 18 forint rovásadót vetettek ki. Ugyanezen időben Kustyánban 3 forint rovásadót fizettek a jobbágyok (VM. Helytört.Lex. 181.). Ekkor Enying már nagyobb település volt, viszont Kustyán a XVI. század első felében elpusztásodott. 1536-ban a dikátorok mér elhagyott falunak írják, többé nem is népesedett be, illetve állandó lakosai nem voltak. Régi templomának falromjai még 1755-ben is feltűnően láthatók voltak. A Battlyány család II. Lajostól kapta Enyinget adományba és birtokolta a teljes jobbágyfelszabadításig, a történelem okozta megszakításokkal. Enying vált a Török család sármelléki javainak az u.n. "Sármelléki Tartomány"-nak központjává, melyet róla enyingi uradalomnak neveznek a XVIII. századtól. Az 1541. évben Batthyány Ferenc birtoka Enying (Batthyány család körmendi Lt. Acta Antiqua Alm 3. lad. 4 nr. 15 Enying 1541.). Török Bálint fiának, Ferencnek Pápán 1562- ben kelt leveléből tudjuk, hogy Enying ebben az időben török végház volt "helyőrsége" a távolabbi harcokban is részt vett (Pápa 15 dic. ápr. 1562- Franciskus Thörek de Ennyngh). A török ostrom alatt 1564-ben a falu leégett, csupán két porta maradt épen, ezen kívül három zsellér lakja még ekkor a falut. A végek övezetében lévő falu kicsiny földvára nem volt elég erős és nagy ahhoz, hogy a lakosságot befogadja és megvédje. A török közigazgatás szerint Enying a simontornyai szandzsáksághoz tartozott. A végvári harcok változatos eseményei időnként azt eredményezték, hogy a hódoltsági terület ismét királyi fennhatóság alá került. Ennek a mozgalmas időszaknak emlékeit őrzik még ma is az egykori vár körletében található nevek: Vár utca, Bástya utca, Katonarét, stb. Maga a vár omladékaiban sem él, csupán az u.n. bástya egy kis részét tekintik a régi várfal omladékának. A vár a jelenlegi református templom területét is magába foglalta. Mocsaras terület vette körül, csak két irányból lehetett megközelíteni. Kevés szájhagyomány él a török időkkel kapcsolatosan. Ezek egyike szerint a várból rejtek út vezetett déli irányba Leshegy felé. Leshegy mocsaras nádasokkal körülvett, földsánccal megerősített magasabb terület, "Leshely"-nek is nevezték. A Fő utca vonalán történt építkezések során a földalatti rejtekút nyomaira itt-ott ráakadtak. Érdekes jelenség, hogy nagyobb esőzések után a föld jelentős mélységben lesüllyed. Jelen sorok írója is látott nem egy ilyen jelenséget a Fő utca és a jelenlegi Vas Gereben utca vonalán. A hagyomány szerint a volt pásztorház alatt, mely egy mély völgy-gyűrűből emelkedett ki, pince volt. A rejtekútnak ez lehetett a kiinduló pontja. A legenda valódiságát bizonyítja, hogy a Vár utca 10. szám alatti építkezés alkalmával az új épület aljazatának ásásakor akadtak egy hatalmas üregre. Itt találtak egy török időkből származó ágyúcsövet, kőgolyókkal együtt. (a Veszprémi Múzeum birtokában van). A falu hatvan telkének fele lakatlan 1685-ben. Az 1688. évben, amikor Enying és környéke végleg felszabadult a török uralom alól, csak öt jobbágycsalád tartózkodik benne. A falu 1696-ban Babocsay Ferenc birtoka. Ebből a korból fennmaradt a jobbágyok névsora, ma már csak néhány családnév azonosítható (Nagy, Kovács, Tóth, Cseh, ma: Csehkis, Varga, Hordó, Máthé, Megyeri Török). A Rákóczi szabadságharc idején a község parasztjai is csatlakoztak Rákóczi felszabadítást hozó csapataihoz. A község ekkori földesura, Babocsay Ferenc 1703-ban a fejedelem hűségére tért. Ebből az időből származik két menlevél. Az egyik menlevelet II. Rákóczi Ferenc adta ki, mely védelmébe veszi a falut, a kurucoknak megtiltja, hogy bárkit is bántsanak a községben, megtiltja a sarcolást. Ez a levél a második világháború alatt elveszett, addig a református parochián őrizték. A másik menlevelet Bercsényi Miklós kuruc vezér adta ki 1706-ban, veszprémi keltezéssel, mely Enying népét szintén a kurucok pártfogásába ajánlja. Ez a menlevél jelenleg a veszprémi levéltár birtokában van. Az 1707-es év elején Rabutin tábornagy megszállta a kurucok által előre kiürített helységeket, így Enyinget is, seregének balszárnya itt állomásozott. A kuruc könnyűlovasság rajtaütéseitől megviselt csapat visszavonult Lepsény, Csajág, Kenese felé, előbb azonban korábbi állomásait, a lakóktól üresen hagyott mezőföldi falvakkal együtt bosszújában kegyetlenül elhamvasztotta (Forrás: Thaly Kálmán: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Megjelent a Századok c folyóirat 1897. és 1898. évfolyamaiban). E¬nying földesura, Babocsay Ferenc kuruc tábornok 1710-ben Romhánynál hősi halált halt. Csak az 1720-as évektől lehet számítani békésebb fejlődésre. Az 1700-as évek második felében Enying visszakerült a Batthyányak birtokába. A Batthyány-ak földesurasága alatt szépen fejlődött a falu. A lakosság fő foglalkozása ebben az időben az állattenyésztés, legelő szinte korlátlan mennyiségben van, részben a helység határában, és az azt körülvevő elpusztult helységek határában ( Szentmihályfa, Páta, Kustyán ). Jobbágyi postfunduális földek nem voltak, mindenki ott annyit szántott, vetett, ahol és amennyit akart és meg tudott művelni. VM. Helyt. Lex. 3. Enying. 181.1.). Az elpusztult házakat újjáépítették és a mai Enying gerincvonalában alakult ki a zárt település, a vár területéről kiindulva. Kustyán faluhelyet ebben az időben a fejérmegyei Polgárdi - szintén Batthyány-birtok - lakói használták. Mint ezt az előbbiekben említettem, a XVI. században elpusztásodott Kustyánt mindíg más-más földesúr birtokához tartozó községek népesítették be, és ott gazdálkodtak. A XVIII. században Mezőkomárom és Enying éli ezt a faluhelyet, majd két részre válik, 1962- ben a nagykustyáni rész Enying, a kiskustyáni rész Balatonszabadi külterületi lakotthelye lett (VM. Helyt. Lex. 236.). A XVIII. sz-tól enyingi uradalomnak nevezett terület birtokigazgatását - későbbi időkben - a XIX. század elején szervezték meg. Hozzá tartozott Fejérből Battyán, és Polgárdi, Somogyból Hidvég, Veszprémből Mezőkomárom és ezek nagyszámú pusztái (VM. Helyt. Lex. 181.1.). Bár uradalmi központ volt Enying, már a XVIII. században, falujellegét nem vetkőzte le, erre irányuló kísérlettel sem találkoztunk. Vas Gereben így ír Enyingről a "Nagy idők, nagy emberek" című regényében "Egy magyar földesúr 1794-ben" című fejezetében: "Én már csak az édesapám emlékezetével érek el ezen időkig, midőn a Dunántúli Mezőföldön néhány száz ház csak egymásnak oldalt, szemközt hátat fordítva egészíti ki azt a falut, melyet most Enying mezővárosának ismer az utazó, ...keressük meg a legelső nyomot, mely ezt a sok rendelten viskót rendbeállította .... áldjuk meg emlékét annak, ki az ágat vékony korában érettünk dugta le. 1794-ik esztendőben egész Enyingen nem volt két jobbágyház, mely ugy egymás mellé fért volna, hogy az egyik kilebb, /sic.:/ másik belebb ne kívánkoznék". Vagy a Dixi c. regényében így: "Enying akkoriban valóságos fészek volt, széthányt házai sehol sem álltak rendben. Ezen segítendő a Fő utcza vonalát a mérnökkel kijegyezte, s tudva, hogy a jobbágyokat nehéz lesz újításra venni, hosszú türelemmel ezt lassankint eszközölte". Mindkét idézetben arról van szó, hogy herceg Batthyány Lajos, az akkori földesúr, aki sokat utazott külföldön, maga is fejlett izlésű volt, és ami szépet, jót látott, tapasztalt, azt saját birtokán is megpróbálta megvalósítani. Enyingen a Fő utca nagyobb arányú rendezését hajtotta végre, megszüntette a zegzugos kanyarulatokat és ő maga jelölte meg a széles utca irányát. Amelyik ház útba esett, máshol segítette annak felépítését. Az ő segítségével épült fel a református templom 1789-1892 közt, az építőanyagot adta teljes mértékben hozzá. Homlokzati, újabban fedett toronnyal, jobb oldalhomlokzatát újabb toldalékrésszel. Az uradalmi épületet, mely a kastély mellett áll, még a XVIII. század végén építették. Árkádos, később beüvegezett az udvari oldalon. A mai napig is jó állapotban van. Új tetővel és homlokzatán változtatással A régi rácsos ablakokat kicserélték. Műemlékjellegű épület, jelenleg Szabadság tér 2. sz. épület. Ugyancsak a Batthyányak építették 1810. körül a klasszicista stílusú kastélyt, ma Szabadság tér 1. számú épület, mely 6+3+6 tengelyes, háromszögű oromzatos középrésszel, két hátranyúló szárnya földszintes. Az 1963. évben újjáépítették, mivel a 2. világháború folyamán romossá vált. Udvar felől mintegy 8 méterrel szélesítették a középrészt és végigüvegezték, ma rendelőintézet. Történeti érdekessége, hogy a budapesti svéd követség segítségével a 2. világháború végén, Enying felszabadításának idején itt talált menedéket az illegalitásban élő Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert professzor. A nagy építkezések sorát 1840-ben követte a róm. kat. templom építése, melyet herceg Batthyány Fülöp építtetett. A ma műemléktemplom homlokzata előtt a lábazatán hat toszkán oszlop áll. Oromzatos építmény. A négy oldalán timpanonos torony, mögötte latin kereszt alaprajzú félköríves kazettás szentély, a szentély mellett oratórium. Tervezte Pichl Vilmos, bécsi építőmester. Építette Vojtha Ferenc enyingi építőmester. Mezőföld egyik legszebb temploma. A megelőző századokban a mai templom és templomkert, valamint a mai Batthyány utca területén kápolna állott, és azt temető vette körül. A Batthyányak idején mindkét felekezetnek elemi iskolája volt, mindkét iskolát az illető templom közelében építették. Az 1848-as szabadságharc küzdelmeiből Enying népe is kivette a részét. Országgyűlési képviselője ekkor Bocsor István, aki a pápai kollégium nagyhírű professzora volt, több tudományos és tankönyv szerzője. Bocsor István sok-sok pápai diák lelkében hintette el tanításaival az ország függetlenségének elnyeréséért folytatott harc szükségességének eszméjét és a haladás gondolatát. Rendkívül jelentős volt a bocsori tanításban, hogy olyan két lángelme is meríthetett belőle, mint Petőfi és Jókai. Bocsor István 1807-ben Enyingen született, édesapja később jómódúvá vált jobbágy volt. Szülőháza akkor a Belső sornak, ma Petőfi utcának nevezett részre nyúlt le (For¬rás: Balázs Sándor adatai Tudós Bocsor c. írásában Szabad Föld, 1977. jun. 19. száma). A szabadságharc leverése után a Batthyány családot megfosztották birtokától és Enying a Draskovics grófok birtokába került. A Fejér megyei Földhivatalnál jelenleg őrzött 1860. évben "Anton von Szalmay" mérnök által szerkesztett térkép a község akkori utcahálózatát részletesen is¬merteti. Már az előbbiekben említett Fő utca e térképen Nagy utczának nevezett, mai nevén Kossuth Lajos utca. Erről a gerincutcáról nyílnak mindkét oldaláról utak és utcák. Az előző századoknál említettem, hogy a Vár környékében északról kezdődött a zárt település kialakulni. A Katona réttől keletre (ma Malomsortól, mely még akkor nem volt lakott terület) a gerincvonal folytatásában a Vár utca húzódik. Ennek az utcának eredeti neve is Vár utcza volt. Ettől keletre "Gasse F" (ma Lehel utca) és "Szerdahelyi utcza" (Ma Török Bálint utca) és a Horgas utcza (Ma Török Bálint utca folytatása) által határolt terület már ekkor sűrűn lakott volt. A régi halálozási anyakönyv feljegyzéseiből megállapítható, hogy a községünkben két ízben, 1853 -ban és 1855-ben, mindkét év augusztusában kolerajárvány volt, melynek a község lakói közül sokan áldozatául estek. A "Horgas utczától" keletre a mai református temetővel szemben az. un. "Kolera-temető" terült el. Ma szántóföldi művelt terület. A már kiszáradt Korotás patak volt határa akkor a község belterületének, a mai katolikus temetőig, az akkor Réti dűlőnek nevezett területig. A Korotás patak és a Nagy utcza között helyezkedtek el a már sűrűn lakott utcák. Északról kezdődően délre az alábbiak sze¬rint: "Gasse H", majd később az 1929-es térkép szerint Kígyó, ma Ady Endre utca. "Gasse I." később Zöldfa, ma Zrínyi utca. "Gasse K." később Kert, ma Vörösmarty utca. "Gasse L." később Bokréta, ma is Bokréta utca. A mai Kinizsi utcáról nyíló Bokréta utcai szakaszt Külsősori utczának nevezték. Ebből nyílott a Gasse M." később Bokréta, és a "Gasse N." a mai Jókai utca. Az irányt folytatva a mai Kinizsi utca "Szépék köz", lenn a völgyben SZÉPNÉ KÚTJÁ-val. A Kinizsi utca sarkától a Mátyás király utca sarkáig a Nagy utcza e szakasza beépületlen terület még ekkor. A templom és kertje, valamint a kastély területét Batthyány térnek nevezték. A templomkert mögött már kialakult a "Völgyalja utcza", később Völgy, ma Bartók Béla utca. A Völgyalja utcza felett a dombon a "Császárdomb utcza", később Király, ma Mátyás király utca. A "Nagy utcza" folytatásaként húzódott a "Szilasi utcza", ma Rákóczi utca, egészen az Újtó-ig. A régi Batthyány tértől délre az "Első dűlő", illetve a "Téglaszin" irányában húzódott a "Lajoskomáromi utcza", ma István utca, melynek csak rövíd szakasza volt beépítve. A Batthyány térről indult ki a szintén a Mezőkomáromi utcza Leshegy irányába. Ezen utcának csupán a keleti oldalának egy része volt beépítve, ma Vas Gereben utca A Batthyány térről kiindulva az utca bal oldalán levő épületben lakott az író, Radákovics József, irodalmi nevén: Vas Gereben. Az utca másik oldalán terült el az u.n. "Enyingi major", gazdasági épületeivel, cselédlakásokkal, díszparkjával, kertészetével. A Batthyány tér nyugati oldalán a tért uralva állt a kastély. Előtte, a téren, az útkanyarulatban "nem éppen esztétikus látványként” építették meg a nagy befogadó képességű terményraktárt. Ezt a terményraktárt az 1960-as évek során lebontották. A "Nagy utcza" nyugati oldalán a kastélytól kiindulva a következő utcák nyíltak: A "Gasse A.", ma Deák Ferenc utca, a "Gasse B.", ma Bocskai utca, a "Gasse C.", később Nagykut utcza, ma Hunyadi utca. A Bocskai utcából nyílott a "Gasse E.", később Közép utcza, ma László király utca. A "Nagy utczá-ból nyílott még a "Gasse D.", később Óvoda, jelenleg Bajcsy Zsilinszky utca, majd a "Bástya utcza" (kezdettől kezdve ezen a néven szereplő utca). Mindezen utcák a "Belső sorra torkollottak, amely utca már akkor beépített volt mindkét oldalán, jómódú parasztság lakta. Ma Petőfi utca, az egyes porták területe a Csikgát vízéig húzódott. Ezen évtizedekben Enying már mezőváros jelleggel bírt. Járásszékhelye a szomszédos Balatonbozsok volt, 1867. évig. Enying a kiegyezés évében járási székhely rangra emelkedett, ide költöztek a járási hivatalok és intézmények. Ez a tény Enying további fejlődésére általános hatással volt. A ma is döntően mezőgazdasági jellegű községben a XIX. század végén meg¬in¬dult egy bizonyos fokú iparosodás. Megépült 1880-ban a Veszprém - Dombóvári vasútvonal, állomásépületével A század végén volt már postája és távíróhivatala a községnek, (ma Szabadság tér 3. sz.) Takarékpénztára, mely 1899-ben épült, ma Kossuth Lajos u. 43.sz. alatt, az OTP helyi kirendeltsége. Ezekben az években épült tovább a Rákóczi utca. Fejlődött ki a Malomsor, s a Dózsa György utca. A XX. század elején a fellendülés folytatódik, 1912-ben felépítették a Községházát, jelenleg is a nagyközségi tanács épülete. A húszas években a vasútállomás mellett megépül a Trans Danubia Rt. tulajdonát képező gőzmalom, ma is híres jó lisztminőségét illetően, termékeit Európa legtávolabbi országaiba, sőt még Egyiptomba is szállították, valamint az Egyesült Államokba is. Az első világháború után az 1920. évi XXXVI. tc.(Nagyatádi-féle földreform) adott további lendületet a község fejlődésének. Házzal nem rendelkező szegényparasztokat, kisiparosokat, volt cselédeket, a pusztákról a községbe költözötteket juttatott ingyen, vagy hosszúlejáratú, csekélyebb összegű vételár ellenében házhelyekhez (megváltási ár). Ezek területe átlagosan 600 négyszögöl volt. Ekkor alakult ki a község "Újfalunak " nevezett része, nagy területen. Ezen a részen létesült 2 katasztrális hold területen a sportpálya is. A Rákóczi és István utcák közötti tömbben alakult ki a juttatások során a Plénia, Árpád utcák, a Nagyatádi utca északi része, a Malom utca, Vasút utca. A vasúttal párhuzamosan még két kis utca létesült akkor: az Erzsébet és a Kölcsey utcák. Az István és a Vas Gereben utcák közötti tömbben ugyanekkor a Bocsor, Nagyatádi utcanyugati szakasza, a Berzsenyi, Bethlen Gábor, Attila, Széchenyi utcák. Ezeknek az utcáknak a teljes beépülése hosszabb időt vett igénybe. A Vas Gereben utca nyugati oldala is földreformos juttatás tárgyát képezte, és ugyanezen időben épült be. Az első világháború után bitumenozták le a Kossuth Lajos és Rákóczi utcát, egyik oldalán a betonjárdát is elkészítették. Az 1930-as években kezdték el a központi vízellátó rendszer kiépítését, először egy közkúttal a tűzoltószertár előtt. Az evangélikus templomot 1938. évben építették, a Batthyány téren. A század elejétől a felszabadulásig a Csekonics család birtokolta Enyinget. A 600/1945. M.E. számú rendelettel kapcsolatosan itt is megindult a földreform végrehajtásával kapcsolatban új házhelyek juttatása, s így valóságos új községrészek alakultak ki. Az Újfalu bővült, sportpályától nyugatra az alábbi utcákkal: Madarász utca, Benczúr Gyula utca, Szántó Kovács János utca, Munkácsy Mihály utca, Székely Bertalan utca, Liszt Ferenc utca, Semmelweiss utcákkal. Ezekre az utcákra is vonatkozik, hogy évek során épültek teljesen kialakított utcákká. A Csikgát csatornától nyugatra, a régen Kendeföldnek nevezett területen tűztek ki házhelyeket kifejezetten agrárproletár családok részére. Ennek az utcának Zalka Máté nevet adtak. A vasútvonalon túl, a község keleti részén a második világháború előtt "Háromház"-nak nevezett területen pedig a Budai Nagy Antal utcát alakították ki. A Vásártér északi szegélyén ugyancsak tűzetk ki házhelyeket, itt is alakult ki lakóházsor. Enying kezdettől fogva Veszprém megye közigazgatási területéhez tartozott. A Minisztertanács 1950. március 16-i hatállyal a községet a Veszprém megyei Enyingi Járás több községével együtt Fejér megyéhez csatolta. Enying 1970. évben központi intézkedés következtében nagyközségi rangra emelkedett. A nagy vezetés intenzív községfejlesztési politikája következtében az utóbbi évtizedekben erőteljes fejlődés indult meg, újabb utcák és utcarészek alakultak ki. Házhelyek részére jelöltek és tűztek ki területeket és azokat méltányos ellenérték fejében a lakosság részére felajánlottak. Így alakult ki a Szabadság téren lévő modern lakótelep. A kastély körüli területet a nép "Cifrakert"-nek nevezte. Ennek nyugati szélén ugyancsak keletkezett egy egyoldalas utca. Ma még névtelen. Beépített. A Kossuth Lajos utcával párhuzamosan a Deák Ferenc utcából kiindulva alakult ki a Ságvári Endre utca. A templomkert területéből félkörívben a Kossuth Lajos utcából kiindulva a "Sárga iskolá"-ig terjed a Batthyány utca. A 64-es főközlekedési út nyugati oldalán alakult ki a Váci Mihály utca. A XIX. század elejétől a lakosság száma fokozatosan emelkedik. 1829. évben 2117 fő lakosa volt Enyingnek, ez a lélekszám 1960. évig 6417 főre emelkedett. A községben a lakóházak száma a következőképp alakult a század folyamán: 1702. évben 60 ház, 1755-ben már 180 ház, 1828-ban 349 ház, 1890-ben 562 ház, - 1949. évben pedig 1182 házban él a lakosság (VM. Helyt. Lex. 182.l. Enying címszó alatt 6.7.).

A szomszédos, Enyinggel már majdnem teljesen összeépült Balatonbozsok község 1966. év ok¬tó¬ber 1-én közigazgatásilag Enyinggel egyesült. Balatonbozsok ugyancsak régi település volt Veszprém megyében. Pred. Bosus néven már 1082 -ben szerepel. 1435-ben a Fejérvári egyház birtokában volt. Az 1488-as évben egytelkes nemesek lakták. A török időkben elpusztult, de a XVII. század elején már ismét virágzó egyháza volt. Birtokosai a Jankovics család és más kisebb nemesek voltak (Szeghalmi Gyula: Dunántúli vármegyék, 1937.). Az 1848 -as szabadságharcban részt vettek a balatonbozsokiak is. Leshegy alatt várták Jellasics seregét. Bozsok nemesurak fészke volt, kevés volt a parasztság, ezért a Bakonyból hoztak munkásokat aratásra, nyomtatásra. Az 1828- as évben 400 fő lakosa volt, a földművelés mellett virágzott a takács céhmesterség. A kiegyezésig Balatonbozsok volt a járásszékhely, illetékessége alá tartozott E¬nying is. A Budai Posta Út Bozsokon vezetett keresztül. Míg a dombóvári vasútvonal nem épült meg, addig Bozsokon keresztül szállították a gabonát délről Veszprémbe. Bozsokon volt az átutazók pihenőhelye. Minden harmadik ház vendégfogadó volt ebben az időben. Az utolsó két beszálló vendéglő az 1930-as években szűnt meg. Temploma árpádkori, a 64-es úttól nyugatra levő dombon áll. A törökök a tetőzetét lerombolták, majd a lakosság kébb új tetőt épített rá. Az ablakmélyedések eredetiek. Nyolcvan centiméter vastag fala kőből épült. A templom melletti dombon volt az első település, egészen a török időkig. Szántáskor épületmaradványok és török időkből származó sarkantyúk kerültek elő. A mai település gerince a 64-es főközlekedési út mentén húzódik. A török hódoltság megszűnése után a mai gerincvonalon indult fejlődésnek a község. Itt épültek lakóházak, majd amikor a község járási székhelylyé vált, a jelenlegi Fő utca 37. számú épület helyén volt a főszolgabírói hivatal, a járásbíróság pedig a Fő utca 27. számú ház helyén. A második világháború után a 64-es úttal párhuzamosan keletre alakultak ki a Mikszáth Kálmán és a Gárdonyi utcák. Ezek az úgynevezett "FAGI"-házak (1945. évi kedvezményes házhelyjuttatások). Majd ezután ugyancsak a Virág utca, párhuzamosan a 64-es úttal. A Fő utcától nyugatra nyílik a Kertalja utca, keltre pedig a Kun Béla, Arany János és Móra Ferenc utcák. Az utóbbi négy utca az 1950-60-as években alakultak ki. A már Balatonbozsokkal egyesült Enying gerincvonala mintegy nyolc kilóméter hosszúságban húzódik a 70-es főútvonal irányában. Enying nagyközségben jelenleg 2210 lakott ház van (szerk.:1984!). Az 1977. évi április elsején Mátyásdomb, E¬nying nagyközség társközségévé vált. Illetékes közigazgatási hatóság az enyingi nagyközségi közös tanács. A felszabadulás előtti időben Mátyásdomb helyén a Festetics grófi család tulajdonát képező "Fekete puszta" volt, egy kisebbszerű kastéllyal, gazdasági épületekkel és mindössze 9 cselédházzal. A Kormány telepítéspolitikájának következtében a második világháború után történt földosztás idején Heves, Nógrád megyékből és Dunántúl egyes részeiből települtek ide nincstelen, főként addig summáséletet élő családok. Illetékes hatóságok és szakemberek közbejöttével utcákat alakítottak ki. A házak építéséhez a telepesek kevés kamatú kedvez¬ményes kölcsönt kaptak. Így keletkeztek az I. és II. típusú családiházak. A telepesek az őslakosság összefogásával kezdtek hozzá községük kialakításához. Gombamódra épültek a házak. Társadalmi munkával példaszerű parkot építettek, állami segítséggel itt épült fel a tanácsháza, jelenleg a tanácsi kirendeltség épülete. A földműves szövetkezet vegyesboltot és italboltot épített. Ugyancsak a parkban találjuk a párthelyiséget, könyvtárat és ifjúsági klubbot magába foglaló épületet. Orvosi rendelő, iskola, pedagógus szolgálati lakások épültek az évek során. Az 1952. évben a Kormány önálló községgé nyilvánította, nevét demokratikus módon választotta a lakosság. Így lett Mátyásdomb. Földrajzi fekvése: Enying központjától délkelet irányban a 64-es úton 6 km távolságra lévő ponttól északkeleti irányban vezet be a bekötőút Mátyásdombra. Évek hosszú során alakult ki a mai Mátyásdomb, jelenleg 273 házzal. Utcái: a Vörös Hadsereg, Dózsa, Pusztai, Szabadság, Kossuth, Zrínyi, Rákóczi, Ady, Pe¬tőfi, Damjanich u. .......................................

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vita:Enying&oldid=14352250”