Telegdi Zsigmond

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Telegdi Zsigmond
Született 1909. december 29.
Enying
Elhunyt 1994. március 5. (84 évesen)
Budapest
Állampolgársága
Nemzetisége magyar
Foglalkozása nyelvész, egyetemi tanár

Telegdi Zsigmond (Enying, 1909. december 29.Budapest, 1994. március 5.) nyelvész, orientalista, a nyelvtudomány kandidátusa (1952), doktora (1979), az MTA Nyelvtudományi Bizottságának (1950) és Általános Nyelvészeti Bizottságának tagja (1959), továbbá Alkalmazott Nyelvészeti Bizottságának elnöke (1964-től). A Szász Tudományos Akadémia külső tagja (1976) és az Országos Idegennyelv-oktatási Tanács elnöke (1967-től).

Családja[szerkesztés]

Szülei: Weil Ede ügyvéd, Telegdi Elza. Felesége Haas Emma középiskolai tanár.

Tanulmányai[szerkesztés]

A székesfehérvári főreáliskolában érettségizett (1928), az Országos Rabbiképző Intézetben (1928–1933); a boroszlói (1929–1930) és a párizsi egyetemen tanult (1930–1931), majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet (1933), az iráni filológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1946). A nyelvtudományok kandidátusa (addigi tudományos tevékenységéért, 1952), doktora (1979).

Életpályája[szerkesztés]

Budapesten állástalan tanár, alkalmi szellemi munkákból élt (1933–1945); közben többször munkaszolgálatos (1940-től). A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos főkönyvtárosa (1945–1948), az Országos Könyvtári Központ alapító igazgatója (1948–1950). A Nyelvtudományi Intézet alapító igazgatója (1950–1951), az átszervezés után az MTA Nyelvtudományi Intézete igazgatóhelyettese és tudományos főmunkatársa (1951–1952), külső tudományos munkatársa és osztályvezetője 1952-től. A Pázmány Péter Tudományegyetem, illetve az ELTE BTK díjtalan tanársegéde (1934–1936), a Török Filológiai Tanszék intézeti tanára, illetve egyetemi docense (1952–1958), az Általános Nyelvészeti és Fonetikai Tanszék egyetemi tanára (1958. szeptember 17. – 1979. június 30.) és a Tanszék vezetője (1958–1973). Iránban (1963) és az USA-ban járt hosszabb tanulmányúton (1965–1966). A bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa (1937–1938).

Az iranisztika nemzetközileg is elismert kutatója, elsősorban az újperzsa nyelv történeti és leíró nyelvtanával, illetve a középperzsa (parthus, szogd stb.) nyelvekkel foglalkozott. Telegdi még rabbiképzős éveiben felfigyelt a kelet-turkesztáni és turfáni ásatások során felszínre került, addig eltűntnek tartott, ismeretlen nyelvek írásos emlékeire. Az ő érdeme, hogy a turfáni középperzsa és parthus szövegek jelentőségét a hebraisztika számára felismerte, és már doktori értekezésében hangtörténeti tanulságaikat sikerrel hasznosította. Alapvetően új megállapításokat tett a Kazár Kaganátus idején keletkezett héber nyelvű források, illetve a birodalomról szóló arab történeti munkák nyelvészeti feltárása terén.

Emlékezete[szerkesztés]

Laziczius Gyula kényszernyugdíjazása után Magyarországon nem folyt általános nyelvészeti oktatás. Telegdi Zsigmond nevéhez fűződik az 1950-es évek végén a magyarországi általános nyelvészeti kutatások újjászervezése, a tudományág oktatásának kialakítása, a szükséges segédanyagok összeállítása. Budapesten élt és alkotott, a Farkasréti temetőben nyugszik.[1] Halála után, tiszteletére, az ELTE BTK Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke emlékkonferenciát rendezett, a konferencia előadásait a Nyelvtudományi Közlemények jelentette meg, 1996-ban.

Tudományos tisztségei[szerkesztés]

Az MTA Nyelvtudományi Bizottsága (1950-től), Általános Nyelvészeti Bizottsága tagja (1959-től), Alkalmazott Nyelvészeti Bizottsága elnöke (1964-től). A Szász Tudományos Akadémia külső tagja (1976-tól). Az Országos Idegennyelv-oktatási Tanács elnöke (1967-től).

Szerkesztés[szerkesztés]

Az Acta Linguistica (1950-től), az Acta Orientalia (1950-től), a Zeitschrift für Phonetik (1974-től) és a Historiographia Linguistica c. folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja (1974-től). Az Általános nyelvészeti tanulmányok szerkesztője (1–14. 1963–1983), főszerkesztője (15–18. 1984–1995).

Főbb művei[szerkesztés]

  • A talmudi irodalom iráni kölcsönszavainak hangtana. Egy. doktori értek. (Bp., 1933)
  • Essai sur la phonétique des emprunts iraniens en araméen talmudique. (Journal Asiatique, 1935)
  • Eine türkische Grammatik in arabischer Sprache aus dem XV. Jahrhundert. (Körösi Csoma-Archiv, 1937)
  • A sémi írás útja a Földközi-tengertől a Csendes-óceánig. (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1937)
  • Notes sur la grammaire du sogdien chrétien. (Journal Asiatique, 1938)
  • A kazárok és a zsidóság. (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1940)
  • Történelem a középiskolák 1. osztálya számára. Hahn Istvánnal, Harmatta Jánossal, Szabó Árpáddal. (Bp., 1949; 7. kiad. 1956)
  • Nyelvünk új korszakának küszöbén. (Magyar Nyelvőr, 1950)
  • Über die Partikelkomposition im Neupersischen. (Acta Linguistica, 1955)
  • Bemerkungen zu einigen Theorien bezüglich der Wortarten. (Acta Linguistica, 1958)
  • Zur Morphologie des Neupersischen. (Acta Orientalia, 1961)
  • A nyelvtudomány újabb fejlődéséről. (Magyar Tudomány, 1961)
  • Über die jüngere Entwicklung der Sprachwissenschaft. – Zur Morphologie des Neupersischen. (Acta Linguistica, 1961)
  • Bevezetés a nyelvtudományba. 1–2. Egy. jegyz. (Bp., 1961–1964; 16. kiad. 1974; 28. kiad. 1990; 31. kiad. 2001)
  • Zur Unterscheidung von Substantiv und Adjektiv im Neupersischen. (Acta Orientalia, 1962)
  • A nyelvtudomány meghasonlásáról. (Általános nyelvészeti tanulmányok. 1. Bp., 1963)
  • Über einen Fall von struktureller Homonymie im Persischen. (Acta Orientalia, 1964)
  • Normalizáció és történelem. (Általános nyelvészeti tanulmányok. 4. Bp., 1966)
  • Struktur und Geschichte. Zur Auffassung ihres Verhältnisses in der Sprachwissenschaft. (Acta Linguistica, 1967)
  • Begründungen der historischen Grammatik. (Hága, 1967)
  • La construction abrui muhoyas daroz en tadjik. (London, 1970)
  • A transzformációs generatív grammatika történeti előzményeiről. (A magyar nyelv generatív nyelvtana. Szerk. is. Károly Sándorral. Bp., 1969)
  • Nyelvelmélet és nyelvtipológia humboldti egysége. (Nyelv és gondolkodás. Szerk. is. Általános nyelvészeti tanulmányok. 7. Bp., 1970)
  • Török nyelvi hatás a tadzsikban. (Nyelvtudományi Közlemények, 1971)
  • Az igei szókincs organikus összetételének átalakulása a perzsában. (Bp., 1977)
  • Bevezetés az általános nyelvészetbe. A 13. és a 16. fejezetet Balázs János írta. Egy. tankönyv. (Bp., 1977; 2. kiad. 1979; 3. kiad. 1984; 4. kiad. 1986; 5. kiad. 1989; 6. kiad. 1992; 7. kiad. 1995)
  • Az igei szókincs organikus összetételének átalakulása a perzsában. Doktori értek. (Bp., 1979)
  • Ein Beitrag zur Kenntnis von Humboldts Linguistik. (Bp., 1987)
  • A magyar nyelvtanírás kezdetei és a héber grammatika. (MTA Judaisztikai Kutatócsoportja értesítője, 1990)
  • Opera Omnia. T. Zs. művei. I–II. köt. Sajtó alá rend. Jeremiás Éva. (Acta et studia. Piliscsaba–Bp., 2006–2007) szerk.: Szovjet nyelvtudományi értekezések. Szerk. (Bp., 1953)
  • A matematikai nyelvészet és a gépi fordítás kérdései. Szerk. Kalmár Lászlóval. (Általános nyelvészeti tanulmányok 2. Bp., 1964)
  • Szöveggyűjtemény az általános nyelvészet tanulmányozásához. (Bp., 1968; 2. kiad. 1971; 3. kiad. 1972; 4. kiad. 1974; 5. kiad. 1980; 6. kiad. 1985; 7. kiad. 1986; 8. kiad. 1988; 9. 1990)
  • Előkészítő dolgozatok a magyar nyelv generatív nyelvtana témakörből. Szerk. Károly Sándorral. (Általános nyelvészeti tanulmányok. 6. Bp., 1969)
  • Nyelv és társadalom. Szerk. Szépe Györggyel. (Általános nyelvészeti tanulmányok. 8. Bp., 1972)
  • Grammatikai tanulmányok. Szerk. Dezső Lászlóval. (Általános nyelvészeti tanulmányok. 9. Bp., 1973)
  • A nyelv hangdomíniuma. Szerk. Szépe Györggyel. (Általános nyelvészeti tanulmányok. 10. Bp., 1974)
  • Hagyományos nyelvtan – modern nyelvészet. Egy. segédkönyv. Szerk. (Bp., 1974)
  • A szöveg megközelítései. Szerk. Szépe Györggyel. (Általános nyelvészeti tanulmányok. 11. Bp., 1976)
  • Az emberi nyelv sokfélesége. Szerk. Dezső Lászlóval, Hajdú Péterrel. (Általános nyelvészeti tanulmányok. 13. Bp., 1981)
  • A nyelvről való gondoskodás története. Szerk. Szépe Györggyel. (Általános nyelvészeti tanulmányok. 11. Bp., 1976)
  • ilhelm von Humboldt válogatott írásai. Szerk., az utószót írta. Ford. Rajnai László. (Bp., 1985) ford.: Platón: A lakoma. Ford., a bevezető tanulmányt írta. (Officina Könyvtár. 1. Bp., 1941)
  • Platón: A lakoma. Ford. Az utószót írta Falus Róbert, ill. Kondor Lajos. (Új Elzevir Könyvtár. Bp., 1961)
  • Platón: A lakoma. (A világirodalom klasszikusai. Platón válogatott művei. Bp., 1983)
  • Wilhelm von Humboldt válogatott írásai. (Bp., 1985)
  • Platón: A lakoma. T. Zs. fordítását az eredetivel egybevetve javította Horváth Judit. Az utószót Steiger Kornél írta. (Platón összes műve kommentárokkal. Bp., 1994)
  • Platón: A lakoma. (Európa Diákkönyvtár. Bp., 2001, 2004, 2009).

Irodalom[szerkesztés]

  • Hetven év. Szerk. Löwinger Sámuel. (Bp., 1948)
  • Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Elek. (Bp., 1963–1965)
  • Károly Sándor: T. Zs. köszöntése hetvenedik születésnapja alkalmából. (Magyar Nyelv, 1980)
  • Károly Sándor: T. Zs. köszöntése nyolcvanadik születésnapja alkalmából. (Magyar Nyelv, 1991)
  • Halálhír. (Magyar Nemzet, 1994. márc. 14.–Népszabadság, 1994. márc. 16.)
  • Szépe György: T. Zs. boldogságos emlékezete. – T. Zs. művei bibliográfiája. – Papp Ferenc: Emlékképek T. Zs. professzor úrról. (Nyelvtudományi Közlemények, 1996)
  • Simon Zsolt: T. Zs.: Opera Omnia. (Buksz, 2006)
  • Jeremiás Éva: Zsigmond Telegdi. (Acta Linguistica, 2008)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Temetésére 1994. március 23-án került sor. Lásd http://www.tudosportal.hu/egy.php?id=8973

Források[szerkesztés]