Dunaújvárosi Egyetem

Dunaújvárosi Egyetem
Az egyetem főépülete
Alapítva	1953
Hely	Magyarország, Dunaújváros
Korábbi nevei	Kerpely Antal Kohászati Technikum, Felsőfokú Kohóipari Technikum, Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Kara, Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Kara Dunaújvárosi Főiskola
Típus	főiskola egyetem
Rektor	András István
Elérhetőség
Cím	2400, Dunaújváros Táncsics Mihály u. 1/a.
Elhelyezkedése
Dunaújvárosi Egyetem Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 57′ 45″, k. h. 18° 55′ 43″46.9625191, 18.9286291
A Dunaújvárosi Egyetem weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunaújvárosi Egyetem témájú médiaállományokat.

Kohászati Technikum, 1953

A DUF könyvtára

A Dunaújvárosi Egyetem (2015-ig főiskola) - DE, DUE - egy önálló állami egyetem Dunaújvárosban. 1953-ban alapították Kohászati Technikum néven. Később viselte a Felsőfokú Kohóipari Technikum (FKT), a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Kara (NME KFFK), majd a Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Kara (ME DFK) nevet is.

Története

A Dunaújvárosi Főiskola elődje az 1953-ban alapított Kohászati Technikum, amelyet a városban működő Dunai Vasmű növekvő technikusigénye miatt hoztak létre. Az iskola első igazgatója a miskolci Gábor Áron Kohó- és Öntőipari Technikumból ide helyezett Avas Mihály volt. A technikumot a szakmai fejlődés és az ipar középszintű szakemberigényeinek növekedése miatt 1962-ben felsőfokú technikummá (Felsőfokú Kohóipari Technikum) alakították. Igazgatója dr. Molnár László lett, aki egészen 1985-ig vezette a főiskolát, amikor dr. Gábor Bertalan vette át a főigazgatói posztot. Az intézmény 1969-ben főiskolai minősítést kapott, és egyúttal szervezetileg a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemhez kapcsolták, annak Kohó- és Fémipari Főiskolai Karaként (NME KFFK). Az iskola 1990-től – a miskolci változásokkal összhangban – a Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Kara néen működött, majd 2000-ben, immár önállósult intézményként, felvette a Dunaújvárosi Főiskola nevet.

Kezdetek

Az 1950. évi 40. sz. törvényerejű rendelet egy ipari technikum létrehozását célozza meg. A technikum szervezése 1951 szeptemberében kezdődött meg. Az oktatási intézmény a Kerpely Antal Kohóipari Technikum nevet kapta, a Kohó- és Gépipari Minisztérium hozta létre. Esti tagozattal kezdődött el az oktatás 1951–52-ben, mert a város szempontjából az általános műveltséget széles körben kívánták emelni. A tanítás 1953. szeptember 3-án kezdődött meg, miközben még építették a technikumot, még a megnyitón sem volt teljesen kész a technikum homlokzata. Az intézmény vezetője Avas Mihály, a diósgyőri Kohóipari Technikum addigi igazgatója lett. Az első három osztály a városból került be a technikumba, a két negyedik osztály (ötven fő) a diósgyőri technikumból érkezett. A tantestület 16 fővel indult. A tanulásra a gyáron belül került sor, csak egy földszintes épület állt rendelkezésre a gyáron kívül. Laboratóriumi gyakorlatokat szintén a vasműn belül, a központi laboratóriumban teljesítették a tanulók. Nyári gyakorlaton Diósgyőrben dolgoztak a hallgatók. Az oktatás több formában kezdődött meg: erőgépgyártási technikumban, kohóipari technikumban, mély- és magasépítő-ipari technikumban, dolgozók általános gimnáziumában, tanfolyamokon. Az 1953–54-es tanévben még népszerűbb lett oktatás, a jelentkezők számát tekintve. Kőművesek, esztergályosok jelezték tanulási szándékukat a kohász szakmára. Keményfi György mérnök hamar népszerű lett tanulói körében. A Kohászati Technikum országos szinten modern középiskolának számított, bár önálló tanműhelyet csak 1954-ben kapott.

1954–1956

A tanári gárdát hét oktatóval növelték meg. A technikum épületével szemben emberibbé tették az utcát, fákat is ültettek, mint a Vasmű útra is. A „felvonulási épületet” rendbe hozták, és elkészült a lakatos műhely is, ahol több ezer ajtókilincset és zárat gyártottak le. Az oktatásban kilenc koreai tanuló is részt vett. Közülük Ben-Sun-gjo katonaként szolgált a koreai háborúban, három lökhajtásos repülőgépet lőtt le; koreai Köztársasági Érdeméremmel tüntették ki. A Szórád Márton úton 1954. október 15-ére felépítették a kollégiumot, ahol kétszázan találtak elhelyezést. A szobákat 10–18 fősre építették. 1962-ig a technikum főépületével szemben működött, a Szórád Márton úton. A tanárokat a szülői munkaközösség is aktívan segítette. 1955–56-ban kapta az intézmény a Kerpely Antal Kohászati Technikum nevet. Az 1955–56-os tanév szintén hétfős osztállyal kezdődött, Ság Dániel lett az igazgatóhelyettes. November 7-én ünnepséget tartottak a névadó miatt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára, Kerpely Kálmán mérnök mondta a megnyitó beszédet. Ugyanebben az évben Ózdról és Kisvárdáról érkezett laboratóriumi berendezéssekkel, gazdagodtak, vegyszereket, H-ionkoncentráció-mérőt is tudtak használni a tanulók. Később forgácsológép, rugós kalapács is rendelkezésre állt. A gyakorlatokon belül forgácsolással, formázással, öntéssel, mintázással is foglalkoztak. Üzembe helyeztek egy koksztüzelésű tégelykemencét. A tantermeket legfeljebb 12 Celsius-fokosra lehetett felfűteni. Plávenszky Imre foglalkozott a finanszírozásból felmerülő problémákkal. A kohászat-tüzeléstan szakkör mellett már rádiós szakkör is működött.

A jelenlegi Dunaújvárosi Főiskola a Kerpely Antal Kohászati Technikum korábbi oktatási színhelye. Az 1953–54-es tanévben indult az oktatás, három osztállyal, száznyolc hallgatóval, az 1957-es érettségi alkalmával hatvannyolcan vizsgáztak. Akik nem Dunaújvárosban helyezkedtek el, azok közül sokan mentek Csepelre, Miskolcra dolgozni.

1957–1961

A szakkörök fellendítése a diákok eredményén is megmutatkozott. A tornászszakkör, a matematika-szakkör, a fotószakkör, a zeneszakkör volt népszerű a hallgatók között. Tüzelés-kohászati szakkört az adott időszakban nem indítottak. Eredményes diákként Béres László győzött az országos tanulmányi versenyen. A Kohászati Technikumban a gépek többségét már üzembe állították. Az olajfűtésű kemence, az anyagvizsgáló laboratórium megfelelőnek bizonyult, a gépészeti és öntészeti berendezések kielégítőek voltak.

Öt év alatt 285 technikus végzett. 1959-ben már kilenc osztály indult, a kezdeti háromról. A pedagógusok 16–18 túlórát vállaltak. A Szórád Márton Stúdió minden héten jelentkezett. November 7-én felavatták Kerpely Antal kohómérnök szobrát. A Keszthelyi Helikoni Ünnepség is megrendezésre került. A géppark folyamatosan bővült (MIM 7. fémmikroszkóp, karbonmeghatározó gép, izzítókemence, szemcsemérleg, tíz táramérleg, desztilláló – amit az elektromos fűtésre használtak). Nyaranta a diákok a üzemi gyakorlatokat végeztek.

Az 1959–60-as tanévvel plusz hat oktató kezdett tanítani. Több mint háromszáz volt a tanulók száma, az esti tagozaton kétszáz fő tanult. A kollégium vezetője Imre György, kiemelkedően megszervezte azt. Kétszáz diáknak kellett korrepetálásra járni. Az iskola 28 technikum versenyében dobogós lett. A sporteredmények magukért beszéltek, a fejlődés főleg kosárlabda, röplabda, torna területeken mutatkozott meg. Szertornában első helyezést érte el a csapat a megyei megmérettetésen. Győztek távolugrásban, magasugrásban, súlylökésben. A zeneszakkörön belül egy huszonöt fős zenekar alakult meg. A kémiai szakkör mellett a tüzeléstechnikai szakkör is érdeklődésnek örvendett.

Az 1960–61-es tanév már 12 osztállyal vette kezdetét, esti osztályból pedig kilenc. Az Országos Tanulmányi Versenyen Matovics Imre második lett, Kövesdy Mária az ötödik. A technikumban még a Vöröskereszt is megalakult. Nyáron a rácalmási Duna-parton csónakházat kezdtek építeni a technikum számára. 1961–62-ben átadták az új kollégiumot, a helyszín a Dózsa György út hétszintes épülete volt. Ebben a tanévben 400 nappali és 250 esti tanuló járt az oktatásokra, a tantári gárda negyven főből állt. Az iskolaorvosi teendőket dr. Gábor Imre látta el. Igény merült fel esztergapad, marógép, gyalugépek iránt. Metallográfiát is tanultnak a diákok. Enyedi Erzsébet harmadik helyezést ért el versmondó versenyen.

Az intézményt 1953–55 között Kohászati Technikum, az 1955–57-es években Kerpely Antal Kohászati Technikum, az 1957–69-es időintervallumban Kerpely Antal Kohó- és Gépipari Technikum iskolának nevezték. Az 1969-es évet az áttörés éveként tartják számon, mert a középiskola a Kerpely Antal Önálló Esti Technikum és Szakközépiskola nevet viselte. 1968–69-ben a hallgatók száma 1040 főt számlált. 1962 és 1969 között felsőfokú technikummá vált az oktatási központ, a Felsőfokú Kohóipari Technikum nevet kapta. 1969 és 1990 között Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Karának nevezték az intézményt. Az új nevet 1969. július 17-én kapta. Az 1970–71-es években 1220 fő tanult a főiskolai karon. 1990 és 1999 között már a Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Karaként tartották számon. Igazi önállóságot 2000-ben kapott, amikor önálló főiskola lett, Dunaújvárosi Főiskola (angolul College of Dunaújváros) néven.

1960-as évek

Az 1961–62-es tanév során 10 568 fő tanult a technikumban. A felsőfokú technikumi rendszer kiépítéséről 1961-ben hoztak létre törvényjavaslatot.

Kubából érkeztek diákok a városba, még a Bartók Béla Művelődési házban megtartott rendezvényen is megjelentek. 1962-től a Kerpely Antal Kohóipari Technikumban jött létre a Felsőfokú Kohóipari Technikum. Az országban kohász szakirányú oktatásban Dunaújvárosban, Csepelen és Diósgyőrben lehetett részesülni. Az 1962–63-as és az 1963–64-es tanévekben az osztályok, a tanulók száma minden addigit felülmúlt, mert 13 nappali és 8 esti, 3 levelező osztállyal működött az oktatás.

A technikum 3000 négyzetméteres területen épült meg 41 helyiséggel, 12 tanteremmel. A belső szerkezeti alapterület 4046 négyzetméter, amit fűtéssel is elláttak, az 11 920 köbméter. Az alacsony társadalmi réteg a tanulók körülbelüli 70 százalékát tette ki. Sokan jelentkeztek Fejér, Tolna és Bács-Kiskun megyékből. A Bartók Béla Művelődési Központban ünnepséggel köszöntötték a technikum 10. évfordulóját.

1963–64-ben a technikum vezetője Horváth Aurél lett. Roósz György futóversenyen első lett a megyei megmérettetésen. Az 1964–65-ös tanév alkalmával alakult meg az Általános Alaptantárgyi és Műszaki Alaptantárgyi Tanszék. 56,5 százaléka a tanulóknak az alsó társadalmi rétegből kezdte meg a tanulását a technikumban.

Az 1965–66-os tanévben a tanszékek irányítása a következőképpen alakult: Bene Károlyné a Társadalomtudományi kart, Philipp Imre a Természettudományi kart, Gábor Bertalan a Gépészeti kart irányította. Akadt olyan oktató, akit az Unterwellenborni Mérnökiskola hívta meg. 1966–67-ben szintén a következő öt tanszéken tanultak a diákok: a Társadalomtudományi, Természettudományi, Műszaki alapozó, Gépészeti, Kohászati szaktanszék. A kohászaton kívül a városban több üzembe is kerestek még munkaerőt, így a szalmacellulóz-gyár, a papírgyár, az épületelemgyár, a fésűsfonoda és az építőipari vállalat.

A Kerpely Antal Kohó- és Gépipari Technikumban a kezdetektől 1968-ig a nappali tagozaton 451 kohász, 198 öntő és 260 gépész végzett. 1951 és 1968 között az esti tagozaton 88 kohász és 338 gépész kapta meg a képesítést. Levelező oktatásban 63 kohász, 56 gépész tanult eredményesen. Összesítve 1454 hallgató tette le a vizsgákat. 1968–69-ben a tanulói létszám 1040 fő volt.

1969. július 17-én Dunaújváros lett az a város, ahol a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Kara megalakult.

1970-es évek

Az 1970–71-es tanév során 1220 fő tanult az oktatási központban. A műszaki szakoktató szak ebben a szemeszterben vette a kezdetét. Már hét tanszékkel működött a főiskola: Matematika-fizika, Mechanika-Fémszerkezetek, Metallurgia, Alakítástechnológia, Géptan, Üzemgépészet. Főmunkaidőben közel 70 pedagógus oktatott, óraadó tanár 28 volt, a személyi állomány összesen 142 főből állt. A kollégium 7000 négyzetméteres és 110 szobából állt, a szálláson 500 fő nyert elhelyezést. Két műhely, tanulmányi épület, egy laboratóriumi épület állt rendelkezésre a diákok számára. Ez körülbelül 11 000 négyzetméter területet jelent (14 műhely, 14 laboratórium). A laboratóriumok a következők: fizikai, kémiai, elektrotechnikai, fémtani, anyagvizsgálati, gépüzemi, mérési típusúak. Az öntöde, a mintakészítő műhely 50 gépész egységet foglalt magába. Átadták a hegesztő műhelyt.

A pedagógusok továbbképzése már zajlott Németországban, két oktatási intézményben, Riesában és Rossweinben, amelyekkel szerződéses kapcsolatban állt a főiskola. Ekkor tartották meg elsőként a Műszaki Főiskolai Sportnapokat. A Művelődési Minisztérium hatására beindul az „ipari hátterű” kooperatív oktatás. 1975-re helyeztek üzembe a számítógépközpont épületében egy R20-as számítógépet. 1981-ben már használták a nagy ebédlőt, ami 450 négyzetméteres alapterületűre terveztek. A raktár szintén ekkora volt. A főiskola munkatársainak létszáma 288 fő volt, a 106 pedagógusból 21 diplomával rendelkezett. Ketten kandidátusok, 31-en egyetemi doktorok, 44-en másoddiplomások voltak, 37 főnek nyelvvizsgája volt.

1964-ben az évnyitó ünnepségén a Szózat hangzott el zenei aláfestésként. 1966-tól a diplomaátadás ünnepséggé emelkedett Brahms Akadémiai ünnepi nyitányával. „A technikum műszaki főiskolává alakítása az ipari igényekhez való illesztés” – mondta Kiss Ervin, a miskolci Kohómérnöki Karának dékánja. Amikor a főiskolai rangra emelés kérdésessé vált, három lehetőség adódott. Elsőként felmerült az önálló főiskola létrehozása, második lehetőség a Nehézipari Műszaki Egyetem részévé tenni, a harmadik lehetőség a Nehézipari Műszaki Egyetem vezetésével való irányítása volt.

1969-ben a Kerpely Antal Felsőfokú Kohóipari Technikum műszaki főiskola lett, Dunaújváros ekkor lett egyetemi város. 1969. július 19-étől a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem szervezetébe tartozott a főiskola, Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Kara névvel. Zambó János, Kossuth-díjas egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Nehézipari Műszaki Egyetem rektora beszédében az oktatók továbbképzését hangsúlyozta: „csak tanulva lehet tanítani”.

Az 1971–75 közötti időszakban 360 számítógép üzemelt Magyarországon. A számítástechnikai ismeretek tanítása a Dunaújvárosi Műszaki Főiskola keretein belül is megvalósult. 1971-ben kb. 2200 és 2500 fő között volt a számítógépes ismeretekkel rendelkező szakemberek száma. Abban az időben egy nagyobb számítógéphez 120–150 szakember kellett, egy közepeshez 60–80 fő, egy kicsinek az üzemeltetéséhez 30–40 szakember kellett. 1969-ben létrejött a Számítástechnikai Oktatási Központ a fővárosban. A műszaki főiskola kollégiuma 1971-ben felvette Rózsa Ferenc nevét.

Az 1971–72-es tanévben beindult az Alakítástechnológiai szak rendszerszervezési ága, aminek egyik célja, hogy a számítástechnika területére képezzen szakembereket. Minszkben kapták meg a megfelelő oktatást a szakemberek, ekkor helyeztek üzeme egy R20-as számítógépet. 1975-ben adták át az új számítógépes központot. 1962-től az üzemszervező ágazaton belül esti tagozaton is tanulhattak. 1981–82-ben különálló szervezői szak indult. 1991-től műszaki-informatika szak elnevezésű lett a számítástechnikai és szervező specialista oktatás.

A jelen

A 2000 óta eltelt időszak alatt a Dunaújvárosi Főiskola a város és a régió szellemi innovációs központjává vált. A térségi önkormányzatokkal, gazdasági szervezetekkel, nagy vállalkozásokkal együttműködve részt vállal abban, hogy – az M6-os autópálya és a település korábbi nevét viselő Pentele híd megépülésével – Magyarország legnagyobb logisztikai központja létrejöhessen. Az oktatási és infrastrukturális fejlesztések révén a főiskola hallgatóinak száma a nyolcszorosára emelkedett, 2011-ben közel ötezer diákja volt a felsőoktatási intézménynek. A DF-en külföldiek is tanulnak, angol nyelven az Engineering Business Management BSc szakon főként ukrán és ázsiai hallgatókat oktatnak.

Diákhagyományok

A Dunaújvárosi Főiskola hallgatóinak életét végigkísérik a – miskolci közvetítéssel idekerült – Selmecről örökölt diákszokások. A hagyományok elsősorban a barátságról, az egymás iránti tiszteletről és szakmaszeretetről szólnak, összetartást kovácsolnak, és szorosabb kapcsolatot teremtenek a felsőbb évesek és fiatalabbak között. Ezeket a diákhagyományokat a selmecbányai kötődésű felsőoktatási intézményekben a mai napig ápolják: Miskolcon, Sopronban és Székesfehérváron.

Épületei

• „A” épület (benne többek között a nemzetközi mérkőzésekre is alkalmas 2008. december 10-én átadott Sportcsarnok; a TV2 segítségével felszerelt TV-stúdió, a könyvtár valamint a különböző informatikai, anyagvizsgáló és gépészeti laborok)
• „B” épület
• „F” épület (Főépület)
• „C1” épület (környezetvédelmi, nyelvi laboratóriumok)
• „C3” Déri János Médiacentrum, Rádió 24
• Kerpely Antal Kollégium. Épületei: „33”-as, „35”-ös (Hotel Kerpely), „37”-es, IPAP-FA „26”-os
• „I” épület (Informatikai épület)
• „M1” és „M2” épület (műszaki szárny)
• Campus étterem
• Campus Klub
• „P” épület (laborépület és fedett parkoló)
• „GL” épület (gépészeti laborok)
• Dr. Molnár László emlékpark, amely az intézmény alapító főigazgatója (alias Laci bácsi) tiszteletére jött létre. Fenntartója Dunaújváros Megyei Jogú Város önkormányzata.

Szakok

Alapképzések

• Anyagmérnöki BSc
• Gazdálkodási és menedzsment BA
• Gazdaságinformatikus BSc
• Gépészmérnöki BSc
• Kommunikáció és Médiatudomány BA
• Mérnök informatikus BSc
• Műszaki menedzser BSc
• Műszaki Szakoktató

Felsőfokú szakképzések

• Mérnökinformatikus
• Gazdaságinformatikus
• Televíziós műsorszerkesztő
• Gazdálkodási és menedzsment
• Kereskedelem és marketing

Mesterképzések

• Gépészmérnöki MSc
• Tanár-mérnöktanár (gépészmérnök) MA)
• Tanár-mérnöktanár (mérnök informatikus) MA

Szakirányú továbbképzési szakok

• Vizsgaelnöki feladatokra felkészítő pedagógus szakvizsga
• Mérési-értékelési feladatokra és pedagógus-szakvizsgára felkészítő
• Gyakorlatvezető mentortanár pedagógus-szakvizsgára felkészítő
• Pedagógus szakvizsga e-tanulás szakértői területen
• Minőségirányítási szakember
• Minőségirányítási szakmérnök
• Gumiipari technológiai szakmérnök
• Ipari környezeti szakmérnök
• Műszaki diagnosztika és méréstechnika
• Felnőttképzési szervező
• Személyügyi szervező
• Személyügyi szaktanácsadó

Felvételi statisztikája települések szerint

A Dunaújvárosi Főiskolára az összes jelentkező megyék megoszlása szerint a következőképpen alakult: a felvételizők 19,1%-a Budapestről, 5%-a Bács-Kiskun megyéből, 6,3%-a Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből érkezett. Hajdú-Bihar megyéből 5,4% jött felvételire, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből 5,6%. A települések szerinti, dunaújvárosi kistérségből felvételizők megoszlásról nincs adat.

Dunaújváros középiskoláiból is sokan felvételiznek a Dunaújvárosi Főiskolára, jelentkeznek az ADU Vállalkozói Szakközép- és Szakiskola, a Aranytű Szakmunkásképző Iskola, a Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskola, a Dunaújvárosi Szakképzési Centrum Dunaferr Szakközép- és Szakiskolája, a Hild József Szakközépiskola, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Középiskola és Szakiskola, a Lorántffy Zsuzsanna Szakközépiskola, a Széchenyi István Gimnázium, a Pannon Oktatási Központ Általános és Szakképző Iskola, a Rosti Pál Gimnázium Általános és Szakképző Iskola, a Rudas Közgazdasági Középiskola és Kollégium iskolákból.

Olimpikonok (2004, 2008)

A főiskola női vízilabdacsapatából – olimpiai 6. hely

• Primász Ágnes (gazdálkodási szak)
• Sós Ildikó (Európai Unió szak)
• Tiba Zsuzsanna (műszaki informatika szak)
• Tóth II. Andrea (Európai Unió szak)
• Zantleitner Krisztina (information Technology)
• Valkai Ágnes (gazdálkodási szak)

A Dunaferr női kézilabdacsapatából – olimpiai 5. hely

• Ferling Bernadett (intézményi kommunikátor szak)
• Pigniczki Krisztina (gazdálkodási szak)
• Pálinger Katalin (kommunikáció–művelődésszervező szak)

A Dunaferr férfi kézilabdacsapatából – olimpiai 4. hely

• Császár Gábor (gazdálkodási szak)

A Dunaferr SE úszó szakosztályából – olimpiai 9. hely 50 m-es gyorsúszásban

• Takács Krisztián (gazdálkodási szak)

További húzónevek

• Sváby András - Déri János Kommunikációs Intézet szakmai igazgatója (2006–2009)
• Hadas Krisztina - Déri János Kommunikációs Intézet szakmai igazgatója (2009–)

További információk

• Hivatalos weboldal
• A főiskolai tévé (DUFtv) weboldala