Apácavirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Apácavirág
Nonea pulla pipi.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Család: Borágófélék (Boraginaceae)
Nemzetség: Nonea
Kárpát-medencei fajok:
  • Apácavirág (N. pulla)

További fajok:

  • N. lutea
  • N. rosea
  • N. vesicaria
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Apácavirág témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Apácavirág témájú médiaállományokat és Apácavirág témájú kategóriát.

Az apácavirág (Nonea) a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó, kevés fajt számláló nemzetség. Népies elnevezései apácafű, édesvirág, szipóka, piszifüle, gyászoska, gyászolka, gyászoló nyakó.[1]

Magyarországon egyetlen faj, a Nonea pulla fordul elő. Mirigyes szőröktől szürkés színű, 20–40 cm magas, kissé terebélyes egyéves vagy évelő növény. Nem védett.

Élőhely[szerkesztés]

Löszpuszták, szárazabb legelők viszonylag gyakori növénye. Homoktalajon is megtelepszik.

Jellemzők[szerkesztés]

  • Virágai kicsik, nagyon sötét (már-már feketés) bíbor színűek, erről könnyen felismerhető. Áprilistól júliusig virágzik. (A ritka f. ochroleuca az alapfaj sárgás színű virágú változata)
  • A levelek hosszúkás lándzsásak, szélük és levéllemezük ép, a felsők félig szárölelők, az alsók tőrózsát alkotnak. A száron a levelek elszórtan helyezkednek el. Finom tapintású, selymes, fehér színű szőrök borítják, mint a hengeres szárát is.
  • Termése horgas felületű makkocska. A magokon található kis kampók az állatok bundájába ragadnak, így tud terjedni a növény.[2]

A nemzetség további fajai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Rácz János: Növénynevek enciklopédiája. Az elnevezés eredete, a növények kultúrtörténete és élettani hatása. Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2013, 91. oldal. ISBN 978-963-9902-40-4
  2. Apácavirág. novenyhatarozo.info. (Hozzáférés: 2016. november 3.)

Források[szerkesztés]

Simon Tibor (szerk.): A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2000