Paget János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paget János
Paget János.jpg
Született 1808. április 18.
Elhunyt 1892. április 10. (83 évesen)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Paget János témájú médiaállományokat.
Kúriája Aranyosgyéresen

Paget János, John Paget (Loughborough,[1] Anglia, 1808. április 18.Aranyosgyéres, 1892. április 10.) angol származású, magyarrá lett mezőgazdász és író.[2]

Élete[szerkesztés]

A yorki kollégiumban kezdett tanulmányait az edinburghi egyetemen végezte. Orvosi oklevelet szerzett, de mint orvos nem működött. Tanulmányai befejezése után Párizsban a kórházakat tanulmányozta. Egy a koleráról írt értekezésével díjat is nyert.

Egy tanulmányútja alkalmával, 1835-ben Olaszországban megismerkedett a magas műveltségű Wesselényi Polixénával, Bánffy László báró feleségével, akit később – miután ő férjétől, Bánffy Lászlótól elvált – feleségül vett. Aranyosgyéresen telepedett le, ahol mintaszerű gazdálkodásba kezdett. Beutazta Magyarországot és Erdélyt, tapasztalatairól könyvet is írt.[3] Az 1839-ben megjelent könyv nagyon tárgyilagosan mutatta be Magyarország és Erdély szociális, politikai és gazdasági helyzetét. A címlapra Dante Isteni színjátékának egy részlete került, ami Babits Mihály fordításában így olvasható: „Ó, boldog Magyarország! Csak ne hagyja magát, félrevezetni már!” [4] Később a könyvét 1842-ben német nyelven is kiadták. Londonban 4 kiadást ért meg a könyv. Az Egyesült Államokban kétszer is megjelent. Először 1850-ben, ezzel készítették elő Kossuth Lajos érkezését.

Az 1846-47-es erdélyi országgyűlésen kapott honosságot. Barátságba került Széchenyi Istvánnal is. Az 1848–49-es szabadságharcban Bem tábornok egyik szárnysegéde volt és az angol sajtónak küldött beszámolókat. Nagyenyed feldúlása után kis csapatával a menekülő vidéki magyarok védelmére kelt. A szabadságharc alatt vezetett naplóját, a bukás után nyilvánosságra akarta hozni, de a kiadásra előkészített kéziratot mindenütt visszautasították. Amikor 1855-ben visszatért Magyarországra, akkor kéziratát magával hozta, amely később a Bukaresti Akadémiai Könyvtár tulajdonába került.[5]

A szabadságharc után nejével együtt Angliába menekült. 1855-ben tért vissza gyéresi kastélyába, ahol korszerű mintagazdaságot szervezett. Számos gazdaságot és művelődést előmozdító kezdeményezésben játszott szerepet. Alapító tagja volt az Erdélyi Gazdasági Egyletnek, tevékeny híve volt az Erdélyi Unitárius Egyháznak, nevét alapítványával is megörökítette. Több magyar nyelvű munkát fordított angolra. Az 1878. évi párizsi világkiállítást követően a francia becsületrenddel tüntették ki.[6] Temetésén Ferenc József unitárius püspök mondott beszédet.

Paget fia, Paget Olivér Garibaldi seregében harcolt, de igen fiatalon elhunyt.

Jelentősebb művei[szerkesztés]

  • Hungary and Transylvania (London, 1839, 1849, 1850, 1855; Egyesült Államokban: Philadelphia, 1850, New York, 1971; németül: Lipcse, 1842), mely a hazánkról irt legjobb régi művek közé tartozik; I. és II. kötet
  • John Paget: Magyarország és Erdély. Helikon, Bp., 1987. [csak a magyarokra vonatkozó szemelvények]

Emlékezete[szerkesztés]

A Jósika Miklós által 1844-ben írt Az élet útjai Paget Jánosról szól, Jókai Mór pedig 1877-ben az Egy az Isten című regényében rajzolta meg alakját. Szülőhelyén és Balatonfüreden emléktáblát állítottak tiszteletére.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. A sok helyen szereplő Thorpe Satchville téves adat, a család csak 1821-ben költözött ide, lásd: Kovács Sándor: Kétszáz éve született John Paget, Erdély magyar honpolgára. Keresztény Magvető, CXIV. évf. 2. sz. (2008) 205–206. o.
  2. Martin János: Paget János, az angolból lett erdélyi szabadságharcos, magyar földesúr. Szabadság, (2013. jún. 1.). Halála dátuma ebben a cikkben április 12.
  3. Útitársai is voltak William Sanford újságíró és Georg Edward Hering tájképfestő.
  4. Az eredeti olasz szöveg: „Beata Ungheria! Se non si lascia piu malmenare!”
  5. Kovács Sándor terjedelmes tanulmányt írt Pagetről és sokat idézett az említett kéziratából.
  6. Kovács János: Paget János Esq. életirata. Keresztény Magvető, XXVIII. évf. 2. sz. (1893)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]