Békaszőlőfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Békaszőlőfélék
Hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus)
Hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Hídőrvirágúak (Alismatales)
Család: Békaszőlőfélék (Potamogetaceae)
Rchb.
Nemzetségek
  • Potamogeton
  • Ruppia
  • Posidonia
  • Phyllospadix
  • Zanichelia
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Békaszőlőfélék témájú kategóriát.

A békaszőlőfélék (Potamogetonaceae) a hídőrvirágúak rendjének (Arismatales) egyik családja. Kivétel nélkül vízi növények, a testük egésze a víz alá merül, esetleg csak virágaik emelkednek a víz színe fölé. Az aljzaton gyökereznek, száruk igen erős, sok tartalék tápanyagot is raktároz. Leveleik sokszor alapjuknál hüvelyszerűen összenőnek, és a hüvelyben pikkelyszerű mirigyszőrök találhatók. A levél felületén, a kutikula alatt vízfelvevő sejtek találhatók. Egyes fajoknál fellép a heterofillia (különböző levelűség); a szár alján hosszúkás levelek, fentebb tojásdadok találhatók. A virágzat jelentősen egyszerűsödik, füzérszerűen csoportosulnak virágzatba. Virágtakaró nincs, a virág általában a víz színe fölé emelkedik, de néhol még az is a víz színe alatt marad. A portokok csatlóján egyes fajoknál sziromlevélszerű képlet fejlődik. A virágok hímnősek (kevés az egyivarú virág, néhány kétlaki faj is akad), a termő belső felszínén 1 vagy 2 magkezdemény képződik, a kialakuló magban nincs magfehérje (secunder endospermium).

A csoport a harmadkor óta kimutatható, ma kozmopoliták, 5 nemzetségükben mintegy 150 fajt tartanak számon. Hazánkban 15 fajuk él, a hínáros társulások fő alkotói. A hazai fajok listája az alábbi:

  • Keskenylevelű békaszőlő (Potamogeton x zizii): ez az egyetlen hibridfaj hazánkban, mely az üveglevelű és a felemáslevelű békaszőlő kereszteződéséből alakult ki.
  • Fésűs békaszőlő (Potamogeton pectinatus): sótűrő, szikes vizekben is gyakori, mély vízben 2-3 m-esre is megnőhet, levelei keskenyek, kihegyezettek, hüvelyszerűen összenőttek alapjuknál. Egyik alfaja a subsp. balatonicus.
  • Fonalas békaszőlő (Potamgeton filiformis): az előbbi fajhoz hasonló, azonban levélcsúcsai tompábbak, sótűrő, a tengerben is megél, legjobban a meszes, hegyi patakokat kedveli, a mi vizeinkben is gyakori.
  • Hegyeslevelű békaszőlő (Potamogeton acutifolius): kisebb termetű (50-60 cm), apróbb levelei hegyesek. Hazánkban kevésbé elterjedt, a nagyobb folyók lakója (Duna, Tisza, Rába stb.). Más hínárfajok könnyen kiszorítják, nem kedveli a versengést.
  • Laposszárú békaszőlő (Potamogeton compressus): Nagyon hasonlít az előbbi fajhoz, sokszor keverik is a kettőt azonosításkor. Szárai lapultak.
  • Tompalevelű békaszőlő (Potamogeton obtusifolius): nagyon hasonlít a hegyeslevelű békaszőlőre, de levelei tompábbak. Fokozottan védett faj, szinte teljesen kiveszett hazánkból.
  • Sertelevelű békaszőlő (Potamogeton trichoides): apró hínárfaj, sokszor a vízszínen lebeg, mert gyökerei gyöngék. Levelei nagyon aprók, serteszerűek, 1 erűek. Hazánkban gyakori, kedveli a sekély, nyugodt vizeket.
  • Apró békaszőlő (Potamogeton panormitanus): az előbbi fajhoz hasonlóan apró termetű, levelei nem serteszerűek, és háromerűek.
  • Berchtold-békaszőlő (Potamogeton berchtoldii): az előbbi fajhoz közel álló hínárféle, levélfőere mentén átlátszó sejtsor alakul, mely az előbbinél hiányzik.
  • Bodros békaszőlő (Potamogeton natans): Vízszínen úszó, bőrnemű, tojásdad alakú, hosszú nyelű leveleket fejleszt, alámerült levelei hosszúkásak (heterofillia). Vízimadarak kedvelt tápláléka, ezért szárcsafűnek is nevezik. A lassú folyású folyókat kedveli.
  • Imbolygó békaszőlő (Potamogeton nodosus): Hazánk legelterjedtebb békaszőlőfaja, mindenütt megtelepszik, leveleik a sodrás hatására imbolyognak. Levelei vízalattiak, lándzsásak.
  • Hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus): Levelei hullámos tojásdadok, alapjuknál hüvelyszerűen összenőttek. A Duna, Tisza, de főleg a Balaton jellemző hínárfaja. Mészkedvelő, a vízszennyezést kissé tűri.
  • Üveglevelű békaszőlő (Potamogeton lucens): 6 m-re is megnövő, mészkedvelő hínár. Levelei 10-30 cm hosszúak, fiatalon üvegszerűen csillognak. Visszaszorulóban van.
  • Felemáslevelű békaszőlő (Potamogeton gramineus): Heterofilliás. Alapi levelei lándzsásak, a felsők gyakran hiányoznak. Állóvízi faj, indikátornövény, a szennyezett vízre azonnal reagál.
  • Tófonál (Zannichellia palustris): Virágzatai a levélhónaljban ülnek, a nóduszoknál gyökereket hajthat. Az Alföldön gyakori, kavicsos aljzatot kedvel. Számos alfaja van.

Források és ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana. ISBN 963 463 632 2 (2003) 
  • Tuba Zoltán–Szerdahelyi József–Engloner Katalin–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan
  • Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
  • Bagi István: A zárvatermő növények rendszerének kompendiuma
  • Urania Növényvilág III. – Magasabbrendű növények II.
  • Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
  • Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan