Őshonos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az őshonos vagy autochton (egyes helyeken idiochór, natív[1]) kifejezést több területen is használják (az autochtont(wd) a geológiában is[2]), jelentése "helyben keletkezett". A szakkifejezés a görög autosz (‘önmaga, ugyanaz’) és khthonosz (‘föld’) elemekből alakult ki. (Ellenpárja, az idegenhonos vagy allochton kifejezés.[3][1][2])

Magyarországon egyedülállóan olyan kertészeti növény és haszonállat fajtáknál, kultúrfajoknál is használatos, melyek nagyon régen kerültek az ország (Kárpát-medence) területére és azóta folyamatosan hozzátartoztak a terményszerkezethez, ha pedig azon kívül is megjelentek, onnan teljesen kipusztultak, illetve melyeket az országban évszázadok óta szinte változatlan formában tenyésztenek, így megőrizték ősi vonásaikat, tulajdonságaikat.[4][5]

Élőlények[szerkesztés]

Őshonosnak(wd) (vagy autochtonnak) a folyamatosan azon a helyen élő élőlényeket nevezzük, amelyen származástanilag, illetve földtörténetileg keletkeztek,[6] valamely helyen előfordulásuk természetes.[7] Amely faj csak kis távolságra, korábbi elterjedési területén belül terjed, azaz ha nem elterjedési területe, hanem az előfordulás gyakorisága nő meg, terjedő őshonos fajról beszélhetünk. Az olyan flóraelem pedig, amely őshonos ugyan, de meghatározott körülmények között képes nagy kiterjedésű (többé-kevésbé) monodomináns (egyeduralkodó) állományokat képezni a potenciális vegetáció többi fajának kiszorítása révén, az úgynevezett belső inváziós faj.[8][9]

Az őshonos fajokat a gyakorlatban nem könnyű egyértelműen megkülönböztetni a szomszédos területekről történő bevándorlástól. Mivel az éghajlatváltozás miatt északra vándorló élőlények száma a 2000-es évek folyamán várhatóan folyamatosan nő, érdemes ezeket – elsősorban a természetvédelmi kezelés szempontjából – megkülönböztetni a más kontinensekről bekerülő fajoktól.[8] Az elterjedési terület (área) kiterjedésének folyamata az expanzió.[10]

Európában általánosan azokat a fajokat tekintik őshonosnak, amelyek a jégkorszakot helyben túlélték, vagy már a neolitikum előtt visszatelepedtek, mivel azt megelőzőleg a döntően vadászó-gyűjtögető életmódot folytató emberek még a természet részének tekinthetők, és csak a mezőgazdaság megjelenésével nőtt meg ugrásszerűen az emberiség természetátalakító képessége, tehát a később megjelenő új fajoknál az emberi tevékenység legalább közvetett hatása feltételezhető. Ha a betelepedés ideje vagy módja bizonytalan, és ezért a faj őshonossága nem egyértelműen eldönthető, a rejtetthonosságú fajok közé sorolhatjuk. A 2012-ben megjelent Inváziós növényfajok Magyarországon kiadvány fogalommagyaráztából idézve „nem tekintjük őshonosnak azokat a fajokat, amelyek a jégkorszak előtt előfordultak a területen, de később csak emberi közreműködéssel telepedtek meg újra”.[8]

Magyarországon számos, valóban régen honosult, hagyományos háziállat, törvénnyel hungarukumnak elismert fajta, bár származási helyük nem, vagy nem bizonyosan a Kárpát-medence vagy Európa, definíció („egy ország évszázadok óta szinte változatlan formában tenyészt, így megőrizték ősi vonásaikat, tulajdonságaikat”) szerint magyarul mégis őshonos.[11][4][12] Az ilyen, egy fajtán belül a bizonyos tájegység gazdasági, éghajlati adottságaihoz, és tartási viszonyokhoz jól alkalmazkodott állatok és növények alternatív megnevezése a tájfajta(wd). Ezek genetikai megőrzése(wd) a 20. század végétől nemzetközi viszonylatban is jelentős szerepet kapott. Az Európai Unióban elindított Euroterroirs mozgalom keretében Magyarországon a 3. ezredfordulón a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Központját bízta meg az állam a kertészeti hungarikumok feltárására és leírására. Ebben definiálták a hazai őshonos fajtákat a 2081/92 EGK-rendeletben foglalt definíciótól való megkülönböztetés céljából, mivel abban csak az eredetvédelmi dokumentumban megjelölt táj jogosult a megnevezett tájfajta kereskedelmi forgalmazására.[13][14][15][16][5]

Bár több helyen szinonímaként használják, az endemikus élőlényekről általánosságban csupán feltételezik, hogy őshonosak (helyben keletkezettek), legfőbb közös tulajdonságuk az, hogy egy, korlátozott elterjedési területen találhatóak csak meg, sehol máshol, ezért általában az adott terület legértékesebb képviselői, amelyek hathatós védelmet kívánnak. Jelentésbeli ellentéteik a kozmopolita élőlények (melyek nagy területen, akár Földszerte elterjedtek), melyek adott területen szintén lehetnek őshonosak.[17][18][19][20][21][22]

Etnika[szerkesztés]

Az úgynevezett őshonos (autochton) kifejezés elsősorban a 20. századi határváltozások következtében a kisebbségi közösségeket leíró kultúrpolitikai fogalom.[23]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Balogh Lajos: Az adventív-terminológia s. l. négynyelvű segédszótára, egyben javaslat egyes szakszavak magyar megfelelőinek használatára (75. oldal) - Isépy István, Szigeti Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 90. kötet 2. szám, 2003 (adt.arcanum.com)
  2. a b Gönczy Sándor: Földtani alapfogalmak (oktatási segédanyag a földrajz szakos főiskolai hallgatók számára), Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa, Beregszász, mek.oszk.hu - 2004
  3. Láng István (szerk.): Környezet- és természetvédelmi lexikon I. A-K (autochton és allochton, 45. old.), Akadémiai Kiadó, Budapest 2002 ISBN 963 05 7847 6
  4. a b 9.1. Őshonos magyar háziállatok (nemzeti kincsek), Fűzné dr. Kószó Mária: A biológia alapjai tanító- és óvóképzős hallgatók számára, „Mentor(h)áló 2.0 Program” TÁMOP-4.1.2.B.2-13/1-2013-0008 projekt
  5. a b Gilingerné dr Pankotai Mária: 5. Kertészeti hungarikumok, in: Biológiai növényvédelem a zöldséghajtatásban, a hajtatott zöldségek szerepe az egészséges táplálkozásban. SE ETK Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszék, OMFB GAK projekt tanulmány. Magyar Táplálkozástudományi Társaság On-line - doki.NET (2004-2007)
  6. Nagy Richárd: Hogyan lesz egy növényből gyógynövény?, Ethno-Lore 22. (Az MTA Néprajzi Kutató Intézetének Évkönyve), 2005. (adt.arcanum.com)
  7. dr. Haracsi Lajos: Ökológia és biocönológia, Erdőgazdaság 2. évfolyam 17. szám, 1948. szeptember 5. (adt.arcanum.com)
  8. a b c Inváziós növényfajok Magyarországon. Szerkesztette: Csiszár Ágnes. Sopron: Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó. 2012. ISBN 978-963-334-050-9 Hozzáférés: 2015. április 22. (PDF) (A mek.hu, azaz a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján)   az invaziosfajok.hu-n
  9. Dr. Vadász Csaba: A "belső inváziós" növények kordában tartása ami egyszer jó volt, nem kell még egyszer kitalálni, Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, 2014. november 13. (az ”Özönnövények elleni egységes védelem homoki és ártéri élőhelyeken” című HUSK/1101/2.2.1/0052 számú projekt keretében)
  10. Kislexikon, in: Rácz István András (szerk): Magyarország egyenesszárnyúinak alapvetése - Orthoptera Fundamenta Orthopterorum Hungariae In memoriam Nagy Barnabás 1921-2020, zoology.unideb.hu (hozzáférés: 2023. július 12.)
  11. A magyar szürkemarha, az örökölt nemzeti kincs – elődeink hagyatéka, agraragazat.hu - 2014. február 3.
  12. Őshonos haszonállat fajták génmegőrzése, termeszetvedelem.hu (hozzáférés: 2023. július 1.)
  13. Dr. Márai Géza: Tájfajták az ökológiai gazdálkodásban (Biokultúra 2010/3), biokontroll.hu - 2010. július 22.
  14. Lexikon > tájfajta, agraroldal.hu (hozzáférés: 2023. július 1.)
  15. Stephen B. Brus: In Situ Conservation of Landraces in Centers of Crop Diversity (346-354 old.), Crop Science 35 évfolyam 2 szám, pgrinformatics.nbpgr.ernet.in - 1995 március–április (angolul)
  16. Nyéki József, Papp János (szerk.): Kertészeti hungarikumok (Sorozat: Magyarország az ezredfordulón. II. Az agrárium helyzete és jövője, Andrásfalvy András: A hungarikumok forrásai: a tájtermesztés és az őshonos magyar fajták 25. o.); MTA Társadalomkutató Központ, 2003 ISBN 963-508-404-8 (scribd.com)
  17. Nagy Jenő dr.: Az oikológiai állatföldrajz, mint a zoogeográfia legújabb irányzata, A Természet 23. évfolyam 5-6. szám, 1927. március 15. (adt.arcanum.com)
  18. Dr. Kaszab Zoltán: A történelmi Magyarország Tenebrionidái, Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31., library.hungaricana.hu 1938
  19. Mándy György: Hol ringott termesztett növényeink "bölcsője"? in: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink?, library.hungaricana.hu - 1971
  20. Straub F. Brunó (szerk.): Biológiai lexikon 1. A-F, Akadémiai Kiadó - 1975 ISBN 9630505304
  21. Vándor Ferenc, Nagy Imre, Dr. Stohl Gábor, Lukács Ernőné, Jókay László, Dr. Ákos Károly, Barlai Katalin, Juhász Árpád: Természettudományi kisenciklopédia, Gondolat - 1975 ISBN 9632801342
  22. Első félévinövényismereti anyaga Tájrendező és Kertépítő mérnök alapszak (BSc) hallgatói számára, Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növénytan Tanszék, felelős szerkesztő: Dr. HÖHN Mária, oig.szie.hu - 2022.
  23. Gazsó Dániel. A diaszpóra politikai dimenziói Politikatudományi Szemle, 29. évfolyam 3. szám - 2020 (adt.arcanum.com)

Források[szerkesztés]

  • Autochton, Magyar etimológiai szótár, Arcanum
  • Darók Judit: Növényanatómiai-botanikai terminológiai szótár, Akadémiai Kiadó - 2011 ISBN 9789630589215