Ugrás a tartalomhoz

Kínai razbóra

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kínai razbóra
Kínai razbóra (Hamamacu japán város közelében fogva, később akváriumban fényképezve)
Kínai razbóra (Hamamacu japán város közelében fogva, később akváriumban fényképezve)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Gobioninae
Nem: Pseudorasbora
Bleeker, 1860
Faj: P. parva
Tudományos név
Pseudorasbora parva
(Temminck & Schlegel, 1846)
Szinonimák

  • Fundulus virescens Temminck & Schlegel, 1846
  • Leuciscus parvus Temminck & Schlegel, 1846
  • Micraspius mianowskii Dybowski, 1896
  • Pseudorasbora altipinna Nichols, 1925
  • Pseudorasbora depressirostris Nichols, 1925
  • Pseudorasbora fowleri Nichols, 1925
  • Pseudorasbora monstrosa Nichols, 1925
  • Pseudorasbora parva parvula Nichols, 1929
  • Pseudorasbora parva tenuis Nichols, 1929
  • Pseudorasbora parvus (Temminck & Schlegel, 1846)

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kínai razbóra témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai razbóra témájú médiaállományokat és Kínai razbóra témájú kategóriát.

A kínai razbóra (Pseudorasbora parva) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. Az európai édesvizekben egyre gyakoribb ez a kisméretű halfaj. További elnevezése még a fűzfalevél-hal és a gyöngyös razbóra.

Gazdasági szempontból jelentéktelen, sőt inkább kárt okoz, hiszen tömeges jelenléte esetén az ivadéknevelő gazdaságokban a természetes táplálékot és a takarmányt is elfogyasztja, így csökkenti a haszonhalak gyarapodását.

Előfordulása

[szerkesztés]

A kínai razbóra Ázsiából származik, de Európába is betelepítették, ahol ma már inváziós fajnak számít. A halat először a romániai Dâmbovița megye Nucet nevű község tavacskáiba telepítették be. Ez az 1960-as években történt, de azóta a kínai razbóra a tavakból kiszabadulva már a Dunába is eljutott. Az első példánya alapján előfordulását 1963-ban jelezték a paksi tógazdaságból. Terjeszkedése megállíthatatlan folyamatnak tűnik, mert jó alkalmazkodó képességének köszönhetően napjainkra meghódította egész Európát és Magyarországon közönségessé vált.[1]

A sebes hegyi patakok kivételével szinte mindenütt előfordulhat, így folyókban, holtágakban, tavakban, öntöző csatornákban, sőt még a szennyvizes csatornákban is. Élőhelyein, rajhalként tömegesen lehet találkozni ezzel a rendkívül igénytelen az oxigénhiányt és a vízszennyezést is jól tűrő fajjal. Kedvenc része a könnyen felmelegedő sekély állóvíz, mely gazdag vízi növényzetben és algásodik, hiszen itt könnyedén jut táplálékhoz.[2]

Hasonló fajok

[szerkesztés]

A Magyarországon megtalálható halfajokkal nehéz összetéveszteni. Alakra azonban az amur (Ctenopharyngodon idella) ivadékokhoz hasonlít és tulajdonképpen ez a hasonlóság eredményezte, hogy Európába került, hiszen az amur és a busa honosításakor összekeveredtek az ivadékaik. Fölső állású szája miatt még a kurta bainggal lehetne összetéveszteni, de annak farkalatti úszója hosszabb. Hasonlít még hozzá a Hévízi-tóban megtalálható szúnyogirtó fogasponty, de ezek barnás színűek és farokúszójuk lekerekített.[3]

Megjelenése

[szerkesztés]

Kis méretű halfaj, mely nem nő 10 centiméternél nagyobbra. Teste nyújtott, oldalról lapított és a faroknyél viszonylag magas. A nyúlánkabb fiatal egyedei miatt kapta a „fűzfalevél-hal” nevet. A kifejlett és jól táplált idősebb példányok kikerekedhetnek. Feje kicsi, szája felső állású, mely a kúpszerűen kihegyesedő fej csúcsán helyezkedik el. A pikkelyei jól fejlettek az oldalvonala mentén 34–38 darab helyezkedik el. A pikkelyek hátsó széle sötét árnyalatú, így azt a látszatot keltik, mintha a bőrből kidomborodnának. Hát- és farkalatti úszója domború szegélyű, és 7 illetve 6 elágazó sugár van bennük. Oldalukon egy sötétebb csík húzódik végig, a szemtől egészen a farkúszóig. Háti része sötétzöld, a hasi oldala pedig világosabb, sárgás színben játszik. A hímek általában sötétebb színűek, főleg a nász ideje alatt, amikor lilás-feketés színben pompáznak. A nászruhás hímeken fehér nászkiütések, dorozsmák is megjelennek. Éppen ezért még nevezik gyöngyös razbórának is a fajt.[2]

Életmódja

[szerkesztés]

Fiatalabb korában a vízben lebegő algákkal táplálkozik. Felnőtt korában a vízben úszó és lebegő rovarlárvákat, a vízben lévő szerves anyagokat például a növényeken kialakuló élőbevonatot fogyasztja. Nem válogatós táplálék szempontjából, mindent elfogyaszt és azt tartják róla, hogy jelentős kárt okoz a más értékesebb halfajok ikráinak felfalásával.[2]

A kínai razbóra veszélyt jelent több őshonos fajra például a szivárványos ökle (Rhodeus sericeus) vagy a kurta baing (Leucaspius delineatus) számára. A kurta baingra például azért mert a Sphaerothecum destruens élősködő hordozója.[4] Ez az élősködő nem árt a kínai razbórának, viszont a kurta baingot meggátolja az ikrák lerakásában. A Sphaerothecum destruens-szal fertőzött kurta baing állományokban nagyobb a halálozási arány.[5]

Szaporodása

[szerkesztés]

Ivarérettségét egyéves korára éri el és tavasztól egészen ősz végéig folyamatosan ikrázik. A hímek gondos apaként készítik elő a nászt. Ennek keretében kiválasztanak egy követ, kagylóhéjat, vagy más fenéken lévő keményebb tárgyat, melyen egy kis foltot megtisztogat az algáktól. A nőstény szemrevételezi a helyet és ha tetszik neki, akkor hajlandó a násztáncra. Ilyenkor a pár szorosan egymás mellett, egymással párhuzamosan lebeg a vízben, majd a testük egyszerre remegni kezd. Ezt elismétlik párszor, majd a nőstény a megtisztított rész fölé úszik és egy hirtelen mozdulattal, féloldalasan a folthoz súrolja testét, miközben egy ikra-láncot tapaszt a kőre. A hím követi őt, megismétli a nőstény mozgását és megtermékenyíti az ikrákat. Ezután a nőstény távozik, a hím pedig az ikrákkal marad és őrzi őket egészen az ivadékok kikeléséig. A lerakott ikra sárga színű, ovális alakú, 1,3-1,6 x 1,1-1,3 milliméter nagyságú és 50-560 darab közötti szemű. A hím kitartóan védelmezi a lerakott ikrákat a betolakodókkal szemben, védekező fegyverként fejét használja. Valószínűleg a hímek eredményének lehet elkönyvelni, hogy szaporodás szempontjából rendkívül sikeres a faj.[1][2][3]

Galéria

[szerkesztés]

A képeken jól látható, hogy ez a kis méretű hal meghódította Európát.

Ukrajnában a Dnyeszterből előkerült példány
Lengyelországban fogott kínai razbóra
A Podári tóban horogra akadt kínai razbóra (Románia)
Belgiumban kifogott kínai razbóra
A hal a balatonfüredi Bodorka Balatoni Vízivilág Látogatóközpontban

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Internetes leírások a kínai razbóráról

[szerkesztés]