Hévízi-tó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hévízi-tó
Hévíz.jpg
Országok  Magyarország
Hely Zala megye
Típus tőzegmedrű forrástó
Elsődleges lefolyások Hévízi-csatorna
Legnagyobb mélység 38 m
Települések Hévíz
Elhelyezkedése
Hévízi-tó (Zala megye)
Hévízi-tó
Hévízi-tó
Pozíció Zala megye térképén
é. sz. 46° 47′ 14″, k. h. 17° 11′ 35″Koordináták: é. sz. 46° 47′ 14″, k. h. 17° 11′ 35″
Hévízi-tó (Magyarország)
Hévízi-tó
Hévízi-tó
Pozíció Magyarország térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hévízi-tó témájú médiaállományokat.

A Hévízi-gyógytó Természetvédelmi Terület legismertebb látványossága a Hévízi-tó vagy Hévízi-gyógytó. A tó 4,44 ha kiterjedésével és az őt körülvevő 50 ha területű véderdővel Európa legnagyobb gyógyhatású melegvizes tava. Az első tutajokra épített fürdőházat 1772-ben Festetics György, a keszthelyi Georgikon alapítója építtette.

Ellentétben a többi melegvizes tóval, melyek általában vulkanikus eredetű helyeken, agyag- vagy sziklatalajban vannak, a Hévízi-tó tőzegmedrű forrástó, amelyet a 38 méter mély Hévízi-forrásbarlangból feltörő, percenként 30–40 ezer liter vízhozammal 38 °C-os víz táplál. A Keszthelyi-fennsík nyugati lejtője mentén, a Hévízi-völgyben található, Hévíz városa mellett.

A tó páratlan természeti környezetét elsősorban a parkkal övezett gyógyvizű tó, a vízfelszín felett lebegő páraréteg, a tó felszínén úszó indiai vörös tündérrózsák (Castalia rubra longiflora) teszik különlegessé.

Keletkezése[szerkesztés]

A földtörténeti középkor elején, a triász időszakban (kb. 200 millió éve) kristálytiszta tengervíz borította a környéket, a mai Dunántúli-középhegység helyét is. Ebből a tengerből Hévíz környékén hófehér dolomit, valamint másodlagosan mészkő rakódott le. Még a Föld középkorában, a jura- és kréta korban (kb. 180-70 millió éve) a tenger visszahúzódott a vidékről. A mai Bakony hegység területén a kréta kor végén és a harmadidőszak első korában, a paleocénben, trópusi környezetben bauxittelepek képződtek, majd felszíni hatásra áthalmozódtak. Ugyanezek az erők a felszín puhább rétegeit kikezdték, helyenként lepusztították. Megkezdődött a mészkövek, dolomitok karsztosodása.

A harmadidőszakban Hévíz közvetlen környékén a paleocént követő eocén, oligocén és miocén kor sem hagyott hátra rétegeket, a vidék továbbra is szárazulat maradt. A korszak utolsó időszaka a pliocén viszont nagyon mozgalmas volt. Mintegy 10-12 millió évvel ezelőtt délkelet felől, a Kárpát-medence területére a Ponthusi-tenger sekély öble nyúlt. A közben kiemelkedő Kárpátok láncolata az öblöt elzárta: beltenger keletkezett. A beömlő folyók gyorsan édesvizűvé változtatták a tavat. Így alakult ki a Ponthusi-tengerből az édesvizű Pannon-tenger. Ebből a sekély vizű tóból akkoriban a Vértes, a Pilis, a Mecsek és a Bakony magasabb részei szigetként emelkedtek ki. A süllyedő tengerfenékre az évmilliók folyamán több száz méter vastag homok- és agyagréteg rakódott le, majd a tenger vize lassan eltűnt. A tengeréről elnevezett Pannon-időszak végén vulkánok törték meg a Dunántúl arculatát. A későbbi Balaton északi partján, és a délin – Fonyódon és Bogláron – bazaltláva ömlött a Pannon-tengeri rétegekre. A pliocén korszak végén, a pleisztocén elején (kb. 2-4 millió éve) a szél és a vízfolyások délnek hordták a pannon rétegek anyagának nagy részét. A vulkáni utóműködések első jele volt a hőforrások, így az úgynevezett Őshévíz feltörése. A pleisztocén kor közepén a földkéreg mozgása, beszakadása folytán két árokrendszer keletkezett. Ezekben gyűlt össze a csapadék: kialakult a Balaton, mintegy 22 ezer évvel ezelőtt. Ekkor kezdődik a Hévízi-tó története is.

Több bizonyíték szól amellett, hogy a Hévízi-tó termálvize a geológiai múltban nem a mai szinten fakadt, hanem ennél jóval magasabban. Az Őshévíz első feltörési helye a rezi vár közelében, a Meleg-hegyen, 427 m magasságban volt. A Keszthelyi-fennsík triász rögét nyugatról határoló lépcsős törésvonalon az elmúlt 2 millió évben fokozatosan szállt alá a meleg vizű forrás mindig alacsonyabbra és mindig délnyugatabbra. Az Őshévíz második feltörési helye a cserszegtomaji Anna-kápolnánál volt (182 m). A feltörő triász kori rétegben mozgó karsztvíz a pannon rétegek vizével keveredve alakította ki a Cserszegtomaji-kútbarlangot. A feltételezések szerint a feltörési szint süllyedésének egyik oka a Keszthelyi-fennsík emelkedése, a másik a Hévíz-völgy süllyedése volt. Az ópleisztocénban (kb. 1-2 millió éve) a Biked-hegyre (181 m), a mai Hévíztől alig 3 km-re vándorolt át az Őshévíz, a közép-pleisztocénban a mai fürdőteleptől keletre 1,5 km-re fekvő Dobogó-dombon jelent meg (145 m). A Hévízi-tó vize, mintegy 20-22 ezer éve tört fel mai helyén, a Balaton kialakulásával egy időben. Az előtörő meleg víz először a Balatonba ömlött. Klímaváltozások hatására a Balaton vízszintje lesüllyedt. Az egykori tómederben az ott élő buja növényzet elhalt réseiből tőzegláp keletkezett. A Hévízi-völgy lápos, tőzeges, sík felszíne a tótól keletre kb. 1-1,5 km szélességben, a völgy keleti oldalán levő Dobogóig és a völgyet keletről határoló cserszegtomaji dombvonulatig terjed. Dél felé a tőzeges terület a Zala medréig húzódik, északon a Gyöngyösi csárda fölé nyúlik.

Vizének jellemzői[szerkesztés]

A fürdőépület

A tó felszíne ovális alakú. Északról két vízfolyás torkollik a tóba, délen a 10-12 méter széles Hévízi-csatorna vezeti le a tó vizét a Zala folyóba és onnan a Balatonba. A tó keresztmetszete a dél felé elhajló tölcsér képét mutatja, amely a forrásánál a legmélyebb.

Az Amphora Búvár Klub szakemberei szerint a Hévízi-tó hőmérséklete a föld mélyéből előtörő hideg és meleg forrásvizek keveredésének eredménye. A víz az 1975-ben feltárt és Amphora-teremnek elnevezett üreg két oldaláról tör elő, hideg és meleg forrásokból, amelyek a tavat táplálják. A meleg források vizéhez keveredett hidegvíz mennyisége a teljes vizhozamnak csak 3%-a körül van.[1][2]

A gyógyvizű tó fürdőzőkkel és mögöttük a fürdőépület

Nyáron a víz hőfoka 33-35 °C, de nagyon meleg napokon elérheti a 36-38 °C-ot is. Ősszel és télen a hőmérséklet alacsonyabb, mintegy 24-26 °C körül mozog. A víz hőfoka a fürdőzőkre, betegekre nyugtatólag, pihentetőleg hat, mert ez a hőmérsékleti érték az ember hőháztartása szempontjából közömbösnek számít.

A tóban általában mindenhol közel azonos hőmérséklet uralkodik, mert a tó felett elhelyezkedő, 1,5-2 méter széles páraréteg megakadályozza a víz lehűlését, a többirányú vízáramlás és az 50 ha véderdő pedig elősegíti a hőmérséklet egyenletességét.

Ha a Hévízi-tó felszínét megfigyeljük, megállapíthatjuk, hogy a tó nincs nyugalomban. Egyrészt: a tavat tápláló forrás a tó vizét állandóan mozgásban tartja, a mélyből feltörő víz lassú körforgással gyűrűzik a partok felé. Másrészt: a víz és a levegő közötti hőmérsékletkülönbség következtében a víz a felszínen kissé lehűl és így nagyobb fajsúlyánál fogva ismét lefelé áramlik. Eközben a tó egész víztömege hengeres mozgással lassan jobbra forog. E kettős vízmozgásnak fontos szerepe van a tó hőmérsékletének szabályozásában, valamint a hatóanyagok egyenletes eloszlásában. Az egyenletes és állandó vízáramlás jótékonyan hat a szervezetre is, mert a fürdőzőket állandó, enyhe masszázsban részesíti.

A megelvízű Hévízi-csatorna

Először 1908-ban folytak búvárok segítségével vizsgálatok, hogy megállapíthassák a tó pontos mélységét. Ez először 1953-ban sikerült. Tudományos búvárkutatások 1972-től zajlanak, és a vizsgálatok során megállapították, hogy a forrás egy 38,5 méter mélységű, függőleges homokkőfal aljában van.

A Búvárinfó című búvárújság szerint a forrásbarlang jobb oldali része a melegoldali rész, ahol a fal tövénél 10 különböző hasadékból különböző hőmérsékletű vizek fakadnak. Jelenleg a leghidegebb 23,4 Celsius, a legmelegebb 41,8 Celsius. Innen a kevert víznek a hőmérséklete, mely kilép a forrásbarlangból, és a tavat táplálja 38,5 Celsius, mennyisége 410 l/sec. A Hévízi-forrásbarlang bejáratának szélessége 2-3 méter, magassága 60–80 cm, ezen percenként 30-40 ezer liter 39,5 °C-os víz áramlik át (Ezzel a vízhozamával, a Hévízi-tó forrás volt Magyarország legnagyobb átlag vízhozamát produkáló forrása).[3]

Egy másik forrás szerint a szűk bejárat után egy 14-17 méter széles üreg, az Amphora-terem található. A termet egy iszapréteg osztja ketté. Itt ered a termálvíz: a keleti oldalon 26,3 °C-os, míg a nyugati oldalon 41 °C-os víz tör fel. Tehát a kráterbe megközelítőleg 10%-ban hideg, 90%-ban meleg források ömlenek.[4]

A vízben található radioaktív szénizotópok mennyiségéből megállapították, hogy a forrás hideg erének kora – a beszivárgástól a feltörésig – 5-7 ezer évre, míg a meleg vizű forrásé 10-12 ezer évre tehető. A felszínről a mélybe kerülő vizek meglehetősen nagy területről, a Bakonyból, a Keszthelyi-fennsíkról és a Zalai-dombságról gyűlnek össze. Ennek egy része csupán kis mélységbe (pannon réteg) hatol – ez a karsztvíz zóna – és innen jut a hideg érben a Hévízi-tó „keverőbarlangjába”. A vizek zöme azonban jóval mélyebbre jut le, a triász kori dolomit rétegekbe, ahol erősen felmelegszik. Útja során különféle fémeket, kőzeteket old fel, majd innen újra a felszín felé áramlik, s jut el a forrásterembe.

A tavon álló fürdőépület

A tó vízhozama az 1970-es évektől a Bakonyban folyó bauxitkitermeléssel együtt járó karsztvízkiemelés következtében rohamosan csökkent. A 80-as évek végén az eredeti vízhozam felét sem érte el. A tó megmentése érdekében 1989. április 20-án az akkori kormány, a Minisztertanács elrendelte a bánya bezárását. A döntés hatására növekedni kezdett a vízhozam és jelenleg (2012) ez 450 liter/másodperc.

A tó vízháztartásának pontos figyelemmel kísérése érdekében 1990-ben létrehoztak egy megfigyelőrendszert (monitoring-rendszer), amely a nap 24 órájában gyűjti össze az adatokat a vízhozamról, hőfokról és a térség karsztvízszintjéről. A megfigyelőrendszert a Hévízi-tó Alapítvány üzemelteti. Folyamatosan folynak vízkémiai és biológiai ellenőrzővizsgálatok is.

A tó vizének összetételét már a 18. század végén vizsgálták a kor tudós emberei, pontos elemzésre azonban csak az 1950-es években került sor. A gyógytó vize kalcium- és magnéziumtartalmú, kénes, enyhe radontartalmú gyógyvíz. Biológiai aktivitása a szerves vegyületek jelenléte következtében jelentős. Ez utóbbi adja egyedi jellegét.

A tófürdő gyógyhatása[szerkesztés]

  • Reumás mozgásszervi betegségekre
  • Gyulladásos ízületi és gerincbetegségekre
  • Kötőszöveti reumára
  • Másodlagos ízületi betegségek, anyagcserezavarokhoz társuló ízületi panaszokra (pl. köszvény), illetve belső elválasztású mirigyek zavara esetén
  • Bőrbetegségekhez társuló ízületi gyulladásokra
  • Törések, baleseti sérülések, mozgásszervi műtétek utáni állapot (elsősorban végtagtörések) rehabilitációjára
  • Krónikus, perifériás idegrendszert érintő, elsősorban mechanikai okokra visszavezethető bántalmak esetén
  • Ízületi műtétek elő- és utókezelése, porckorongműtét esetén
  • Krónikus nőgyógyászati betegségek esetén[5]

Története[szerkesztés]

Festetics György, a hévízi fürdőhely kiépítésének kezdeményezője

A tó melletti község a középkortól kezdve viseli a Hévíz nevet, mely már az 1328-as első említésekor is a hőforrására utalt. A megsárgult pergamen őrzi a gyógyfürdő első írott emlékét. Az oklevél a Zala megyei Hosszúsár-mocsárban levő, „locus vulgarites Hewyz dictus” helyet említi, melynek "szerteágazó gőzös vize igen alkalmas bőrápolásra és a közelében keletkezett népi közösséget Köszvényes falunak nevezi."[6] A középkor nagy részéből nem áll rendelkezésre egyértelmű adat a gyógyvíz alkalmazását tekintve. Valószínű, hogy állandó fürdőépület nélkül, helyi használatban állhatott a tó.

A 18. század körül vált szélesebb körben ismertté a gyógyhatású tó. Bél Mátyás polihisztor 1731-es leírásából sokat megtudhatunk az akkori állapotokról.

Vize pedig savas és gyógyító hatású, éppen ezért régebben fürdőházat is építettek melléje, amelyben vizét tűzzel is melegítették és így sok embernek adott módot a fürdésre. De miután az épü­let összeomlott már többé nem használják
Bél Mátyás[7]

A tó vizének első tudományos igényű vizsgálatát Szláby Ferenc, Zala megyei tiszti főorvos, fizikus végezte el 1769-ben.

A fürdőhely kiépítésében a 19. század elején nagy szerepe volt Festetics Györgynek, aki 1795-től kezdte el a fürdőfejlesztést a tó vizén elhelyezett tutajokon. Később, amikor az 1860-as években a Festeticsek építésre alkalmas területhez jutottak, felépült az Új-telep, 1871-ig a tó körül hét ház épült meg, melyek közül az 1870-71-ben épült úgynevezett Hetes ház ma is áll. Az építkezéseknek köszönhetően a tó országos jelentősségre tett szert mint turisztikai és gyógyászati célpont.

Lovassy Sándor akadémiai tanár 1898-ban indiai vörös tündérrózsát telepített a tóba,[8] mely ma is meghatározó növénye.

1900 körül a Festetics család hosszabb-rövidebb időre a tófürdő bérleménybe került. 1905-ben 35 évre Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros vette bérbe, akinek tevékenysége lendületet adott a tó környezete fejlődésének.

Trianon után tovább nőtt a fürdő hazai jelentősége, hiszen így a megmaradt belföldi területeken Hévízen kívül kevés más ilyen nagy fürdőhely maradt. 1926-ban megépült a strandfürdő, 1927-ben pedig a tó északi részén álló kétszintes fürdőépület. A fürdőház épülete 1931-32-ben vasszerkezetre szerelt üvegtetőt kapott.[9]

Színezett képeslap, a Hévizi-tó 1880 körül
"Nem a Balaton partján fekszik ugyan, hanem nyugatra a várostól, a Kis-Balaton mocsarai felé nyíló legközelebbi völgyben Hévíz, de azért ez is szorosan a Balaton-vidék természetadta nevezetességeihez tartozik. Ott fekszik a Héviz meleg tava, mely többnyire 32°C. fokos, a hol a túl a dunai középhegység hirtelen végződik.

A meleg tó feneke 36 méter mély tölcsért formál, melyből örvényléssel bugyog a víz színéig a dolomitból fakadó kristálytiszta meleg viz. A Héviz tavából melegvizű csatorna folyik a Kis-Balatonba, oda telepített tropikus tündérrózsák díszlenek vizén. Messzeföldről látogatják e meleg tavat a rheumásak és köszvényesek. A föld népe is sűrűn keres és talál gyógyulást a csatorna meleg vizében; tagjainak bénaságát a fekete korpának tulajdonítja, mely a forrástól összehordott tőzegmaradványból áll. Ebbe a fürdőzők térdig, sőt övig belesülyedve várják a gyógyulást vagy legalább a fájdalmak csillapodását."

Vasárnapi Ujság 32. SZ. 1906. (53. ÉVFOLYAM.)[10]

Élővilága[szerkesztés]

A tó Bengáliában őshonos állandó vendége az indiai vörös tündérrózsa hosszúvirágú alfaja (Nymphaea rubra var. longiflora), melyet Lovassy Sándor, a keszthelyi Gazdasági Akadémia tanára honosította meg 1898-ban. A ciklámenpiros virágok 5-7 centiméterre emelkednek a víz fölé. Késő éjjel nyílnak és szirmaik a következő nap délelőtti óráiban csukódnak be.[11] A kis virágú fehér tündérrózsa (Nymphaea alba L. var. minor) a hévízi és keszthelyi meleg vizekben a tündérrózsák egyetlen bizonyosan őshonos alakja. A tavat lombhullató mocsárciprus fasorok veszik körül.[12]

Dévérkeszeg
Kis vöcsök

A melegvizes tőzegmederben speciális igényű szervezetek találnak élőhelyükre, amelyek egynémelyike fontos szerepet játszik a víz gyógyhatásának kialakításában. A kráter falát 1,5 méter mélységtől egészen a forrásszájig bakteriális bevonatok a borítják.

A hévízi fauna látványossága az indiai vörös tündérrózsa

A vízben élő, parányi gömb alakú sejtjeikben ként felhalmozó kénbaktériumok (Beggiatoa) a tó kénanyagcseréjét szabályozzák (kénoxidálók és szulfátredukálók). Az itt élő baktériumtörzseknek (Micromonospora, Streptomyces) köszönhetően a víz természetes antibiotikus, fertőtlenítő hatású. Tömegesen él itt egy, a tudomány számára új cellulóz- és fehérjebontó mikromonospóra (Micromonospora heviziensis), ami tevékenységével a gyógyiszap kialakulását segíti. A kékmoszatok közül két faj (Pseudanabaena papillaterminata, Anomoeoneis serians) csak itt fordul elő Magyarországon.[forrás?] A mikroszkópikus méretű állatok közül két új fonálféreg (Crocodolrylaimus thermalis, Neoactinolaimus tepidus)[forrás?] és egy apró rák (Schizopera clandestina heviziensis) első adata származik a Hévízi-tóból.

Kockás sikló

Védett hüllők is élnek kis számban a tó körül, ilyen a vízisikló (Natrix natrix) és a kockás sikló (Natrix tesselata).

A Hévízi-tó állandó lakója a kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis), amely az országban egyedül itt telel át.

A tó őshonos halfajai a széles kárász (Carassius carassius), a Compó (Tinca tinca), a Dévérkeszeg (Abramis brama), Jászkeszeg (Leuciscus idus). Az őshonos fajok mellett a tó meleg vízében több trópusi díszhal is otthonra talált, ilyen a Szúnyogirtó fogasponty (Gambusia affinis), illetve a Szivárványsügér (Herotilapia multispinosa).

Világörökség[szerkesztés]

A Hévízi-tó (a Tapolcai-medence vulkáni kúpjaival és a Tihanyi-félsziget forráskúpjaval együtt) 2003 januárjában felkerült a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság ajánlási listájára (lásd: Világörökség tentatív lista). 2014-ben a város vezetőségének döntése értelmében a település önállóan indul a megmérettetésen

Források[szerkesztés]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Hévizi-tó forrásbarlangjának térképe. barlang.hu. (Hozzáférés: 2017. február 6.)
  2. Amphora Búvár Klub. www.amphora.hu. (Hozzáférés: 2017. február 6.)
  3. A csoda tó - Hévíz. Búvárinfó | www.buvarinfo.hu. (Hozzáférés: 2017. február 6.)
  4. Hévíz Történet – Hévíz Történelem – Általános Információk Hévízről. www.budapest.com. (Hozzáférés: 2017. február 6.)
  5. A hévízi gyógyvíz gyógyhatása | hevizre.hu (hu-HU nyelven). hevizre.hu. (Hozzáférés: 2017. február 6.)
  6. Dénes Gizella: Múlt és jelen a magyar „Bethesda-tó” körül. Vigilia | vigilia.hu, 1962. (Hozzáférés: 2017. február 6.)
  7. dr. Görgényi Géza, Péczeli Piroska , dr. Sági Károly: Adatok Hévízfürdő történetéhez, orvostortenet.hu
  8. Hogyan került a tündérrózsa a Hévízi-tóba?. termalonline.hu, 2013. június 7. (Hozzáférés: 2017. február 6.)
  9. Hévíz története. www.heviz.info.hu. (Hozzáférés: 2017. február 5.)
  10. Vasárnapi Újság 32. SZ. 1906. (53. ÉVFOLYAM.)
  11. Tündérrózsát virágzik a tó
  12. Hévízgyógyfürdő baktériumai és növényvilága | Hévizi Gyógytó. www.spaheviz.hu. (Hozzáférés: 2017. február 5.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]