Lisztes kankalin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Lisztes kankalin
Primula farinosa flowers 100704.jpg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 250 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Rend: Hangavirágúak (Ericales)
Család: Kankalinfélék (Primulaceae)
Nemzetség: Kankalin (Primula)
Faj: P. farinosa
Tudományos név
Primula farinosa
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lisztes kankalin témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lisztes kankalin témájú médiaállományokat és Lisztes kankalin témájú kategóriát.

A lisztes kankalin (Primula farinosa) a kankalinfélék (Primulaceae) családjába tartozó, Magyarországon fokozottan védett mészkedvelő, tőzegjelző, jégkorszaki reliktum faj.

Leírása[szerkesztés]

Balra: lisztes kankalin, jobbra: szártalan kankalin

A növény 5–25 cm magas. Tőlevelei 1–10 cm hosszúak, 0,3–2,0 cm szélesek. A levelek kezdetben begöngyölődött szélűek, fokozatosan nyélbe keskenyedők, visszás lándzsásak, szélük ép vagy gyengén hullámos. Virágai kicsik, dús ernyőt alkotnak, színük a rózsaszíntől a ciklámenlilán át a vörösesliláig változhat. A cső alakú párta öttagú, cimpái kicsípettek, torka sárga, hosszra legfeljebb még egyszer akkora, mint a csésze. A csészelevelek zöldek, 3–6 mm hosszúak. Termése 5–9 mm hosszú tok.

Nevét onnan kapta, hogy leveleinek fonákát mindig, de gyakran a tőkocsányt és a virágcsészét is fehér, lisztszerű bevonat fedi, ami kézzel könnyen letörölhető.[1]

Évelő növény, a téli időszakot zárt, rügyszerű tőlevélrózsában vészeli át. Magyarországon április végétől júniusig virágzik; másodvirágzás esetén akár még augusztusban is. Virágainak illata a lószagra emlékeztet, a megporzást főleg pöszörlégyfajok végzik. Szélszállította, apró magvai jó csírázóképességűek: a következő tavasszal gyakran nyílt tőzegfelszíneken és mohapárnákon jelennek meg a csíranövények.[2]

A magyarországi kankalinfajok virága sárga, úgyhogy könnyen megkülönböztethető tőlük.[3]

Élőhelye[szerkesztés]

Szubarktikus-alpin jellegű cirkumpoláris faj. Üde és nedves, meszes, tőzeges lápréteken, nedves réteken fordul elő legfeljebb 3000 méteres tengerszint feletti magasságig. Az Alpokban és a Kárpátokban nem ritka; ott főleg forráslápokban és sík lápokban fordul elő, de a szélsőséges körülményekkel dacolva sziklás zugokban is megél.

Magyarországon rendkívül veszélyeztetett faj: a lecsapolásokat és a csatornázást követően a rétek kiszáradásával sok helyről eltűnt. Jégkorszaki reliktum faj, s éppen a láprétek mikroklímájának köszönhető, hogy a jégkorszaki hideg megszűntével Magyarországon még előfordul. 2012-ben csupán kettő,[4] 2018-ban már három termőhelye ismert a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén (kettő a Tapolcai-medencében, egy a Káli-medencében).[2] A Dunántúli-középhegység egész területén – a bauxitbányászat és a vele járó karsztvíz-kitermelés megszűnése óta – egyre több helyen jelennek meg ismét a felszínre törő karsztforrások, ezzel pedig a láprétek vízutánpótlása is biztosítottabbá válik, vagyis a lisztes kankalin élőhelyi körülményei, elterjedési lehetőségei is javulnak.[1] Egy termőhelye ismert még a Fertőmelléki-dombságban Sopronkőhida mellett, bár ez az állomány feltehetően telepített.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Vasuta Gábor: Lisztes kankalin cikk: A láprét ritka növénye. vasutag.freeblog.hu (magyarul). freeblog.hu (2008. ápr. 9.) (Hozzáférés: 2008. szept. 21.) arch
  2. a b Lisztes kankalin (Primula farinosa). Fotó és térkép: Mészáros András bfnpi.hu (magyarul). Csopak: Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság (Hozzáférés: 2018. máj. 5.)
  3. a b Lisztes kankalin. Fotó: Molnár V. Attila termeszetvedelem.hu (magyarul). Budapest: A KvVM Természetvédelmi Hivatala (Hozzáférés: 2018. máj. 5.) (php)
  4. Védett növények ex-situ védelmével kapcsolatos kutatások. In Csabai Judit: A Telekia speciosa (Schreb.) Baumg. védett faj termesztésbe vonásának alapjai – Doktori értekezés. (magyarul) Budapest: Budapesti Corvinus Egyetem, Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék. 2012. 37 (36–38). o. Hozzáférés: 2018. máj. 5. (pdf) (phd.lib.uni-corvinus.hu)  

Források[szerkesztés]