Pöszörlégyfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pöszörlégyfélék – Gyapjaslegyek
A szegélyes pöszörlégy (Bombylius major)
A szegélyes pöszörlégy (Bombylius major)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Endopterygota
Rend: Kétszárnyúak (Diptera)
Alrend: Légyalkatúak (Brachycera)
Alrendág: Rablólégyalakúak (Asilomorpha)
Öregcsalád: Rablólegyek (Asiloidea)
Család: Pöszörlégyfélék (Bombyliidae)
Latreille , 1802
Alcsaládok

Lásd a szövegben

Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pöszörlégyfélék – Gyapjaslegyek témájú kategóriát.

A pöszörlégyfélék vagy gyapjaslegyek (Bombyliidae) a légyalkatúak alrendjének (Brachycera), a rablólégyalakúak (Asilomorpha) alrendágának egyik családja. Korábbi állatrendszerekben az egyenes-bábrésű legyek (Orthorrhapha) osztagában szerepeltek a Heterodactyla öregcsaládban, nagyjából azoknak a családoknak a közelében, melyekkel ma is közeli rokonnak tartják őket.

A pöszörlegyek az egész világon elterjedtek, a családba több mint 4500 faj tartozik.

Jellemzőik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pöszörlegyek vaskos testű, általában közepes méretű rovarok. Testüket rendszerint vastag szőrbunda fedi, ezenkívül pikkelyeket is viselnek. Mind a pikkelyek, mind a szőrözet igen sérülékeny és törékeny, éppen ezért szép, teljesen ép szőrzetű egyedet még az idősebb állatok körében sem nagyon találunk.

Kitűnően repülő legyek, a zengőlegyekhez hasonlóan képesek egy helyben repülni, mintegy lebegni. Ezt táplálkozásukkor is felhasználják: akárcsak a szenderek vagy kolibrik, a virágok kelyhe előtt lebegve nektárt szívogatnak. Ehhez alkalmazkodott szájszervük is: hosszú, előrenyúló szívókájuk fejlődött ki. A nagy pöszörlégy (Bombylius major) szívókája 10 mm hosszúra is megnőhet. A feketefarú pöszörlégy (Bombylius discolor) szívókája még hosszabbra nő meg: eléri a 12 mm-es hosszt. Sajátos a lábtartásuk is a repülés közben. Az első és középső pár lábukat egyenesen előre meresztik, míg a hátsót hátrafelé széttárják úgy, hogy közben a lábfejízek felfelé állnak.

Szaporodásuk és egyedfejlődésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pöszörlegyek lárváinak egy része élősködő életmódú: más rovarok lárváiban élősködnek, és fejlődnek ki. Az Anthrax nem fajai pl. hártyásszárnyúak lárváiban fejlődnek ki (pl. faliméhek fészkében, kakukkméhlárvákban); mások sáskákban, lepkehernyókban, légy- vagy bogárbábokban élősködnek. Természetesen vannak nem parazita életmódú lárvák is.

Igen sajátos a pöszörlegyek peterakása is. A sáskákban fejlődő fajok 80–100 petéjüket egyesítik, és a petecsomókat a gazdaállatok petetokjai mellé tojják. Mások repülés közben ejtik a petecsomókat a méhek fészkeibe vagy annak bejárata közelébe. A petecsomót álcázzák: a nőstény a potrohán lévő zacskóba homokszemeket gyűjt, és miközben ezen a zacskón áthaladnak a peték, felületükre – mely igencsak ragadós – homokszemek tapadnak.

A petékből mozgékony kis lárvák kelnek ki, melyek a legkisebb repedéseken, nyílásokon, lyukakon is átbújnak, hogy megfelelő fejlődési helyükre jussanak. A méhek fészkeiben élősködők először csak a tartalékokat fogyasztják, majd megtámadják a lárvákat is.

Jelentőségük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pöszörlegyek bizonyos szempontból igen jelentősek, de jelentőségük kettős: egyrészt hasznosak, mert pusztítják az ember szempontjából káros fajok lárváit és bábjait (pl. növényeinket tizedelő hernyókat és sáskalárvákat). Ugyanakkor a hasznos rovarok (pl. fürkészdarazsak, fürkészlegyek) lárváit is elpusztítják, mely végeredményben igencsak káros.

Osztályzásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pöszörlegyek fajszáma igen magas, így érthető, hogy igen sok alcsaládot különíthetünk el a családon belül, melyek a következők:

  • Anthracinae
  • Antoniinae
  • Bombyliinae
  • Crocidiinae
  • Cythereinae
  • Ecliminae
  • Heterotropinae
  • Lomatiinae
  • Mariobezziinae
  • Oligodraninae
  • Oniromyiinae
  • Phthiriinae
  • Tomomyzinae
  • Toxophorinae
  • Usiinae
  • Xenoprosopinae

Forrás és ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Urania Állatvilág II. – Rovarok, Gondolat Kiadó, Bp., 1970
  • A. E. Brehm: Az állatok világa 16. – Ízeltlábúak II., Kassák Kiadó, Bp., 1997
  • Dudich Endre–Loksa Imre: Állatrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1978