Szenderfélék
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Nálunk is gyakori faj a halálfejes lepke (Acherontia atropos)
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Alcsaládok | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szenderfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szenderfélék témájú kategóriát. |
A szenderfélék (Sphingidae) a valódi lepkék alrendjébe tartozó Heteroneura alrendág Sphingoidea öregcsaládjának családja. Mintegy 800 fajt magában foglaló lepkecsoport.
Megjelenésük[szerkesztés]
Megjelenésük hasonlít a bagolypillékhez. A nyúlánk testű, karcsú, erőteljes lepkéket sűrű sötétszürke szőrzet borítja. Az első szárnyaik keskenyek és hosszabbak, mint a hátsók. A mellékszemek[2] hiányoznak. A pödörnyelv (szívóka) rendszerint jól kifejlődött, néha feltűnően hosszú. A csáp az európai fajokon legtöbbnyire orsóidomú, a végén gyakran finom kampócskával. A csáp felső része pikkelyes, alsó része szőrös, a hímé csomósan álló szőrpillákkal borított.
A hengerded alakú, tizenhatlábú, rendszerint rikító színű szenderhernyók az utolsó előtti testszelvény háti részén hátrafelé görbült (néha csak gombszerű, tompa kiemelkedéssel helyettesített) „farszarvat” viselnek. Bábozódáskor a földbe húzódnak, kis üreget simítanak ki maguknak. Néha a kis odút szövedékkel bekárpitozzák. Csak kivételesen, mint például az amerikai Madoryx-nem fajai teszik, történik a bábozódás föld felett, a gazdanövényre erősített laza gubóban.
A trópusokon, ahol a szenderek a legnagyobb formagazdagságot érték el, feltűnő nagyságú fajok akadnak, amilyen például a brazíliai Cocytius Antaeus Drury.
Életmódjuk[szerkesztés]
Nappal rendszerint fatörzsön vagy más alkalmas rejtekhelyen mély „szenderben” (szenderegve[3][4]) pihennek és az esti szürkülettel élednek fel, de akadnak nappali lepkék is közöttük. Repülésük gyors, sajátos, surrogó hangot hallatnak közben. Hosszú pödörnyelvüket kinyújtva táplálkoznak néhány pillanatig lebegve egy-egy virág előtt.
Számos virágot a szenderek poroznak be.
Kiváló repülőképességük miatt több fajuk nagy területen terjedt el, így egy-egy faj néhány egymáshoz közelálló alfajával éppúgy honos lehet Amerikában, mint Ausztráliában, Ázsiában, Afrikában vagy Európában.
Rendszertani felosztásuk[szerkesztés]
A családot három alcsaládra osztjuk, azokat pedig nemzetségekre bontjuk tovább. Az Európában képviselt taxonokat[5] kivastagítottuk: 1. Macroglossinae alcsalád 3 nemzetséggel és néhány, nemzetségbe nem sorolt nemmel:
- Dilophonotini nemzetség egy európai nem (Hemaris) három fajával;
- Macroglossini nemzetség 10 európai nemmel;
- Philampelini nemzetség;
- nemzetségbe nem sorolt nemek:
2. Smerinthinae alcsalád 4 nemzetséggel:
- Ambulycini nemzetség;
- Smerinthini nemzetség öt európai nemmel;
- Sphingulini nemzetség egy európai nem egy fajával (Dolbina elegans);
- Oplerclanis nemzetség.
3. Sphinginae alcsalád 2 nemzetséggel és egy nemzetségbe nem sorolt nemmel (Protoparce):
- Acherontiini nemzetség két európai nemmel (Acherontia, Agrius);
- Sphingini nemzetség egy európai nem (Sphinx) három fajával.
Fontosabb fajaik[szerkesztés]
A szenderek legtöbb faja Amerikában él. Nálunk is gyakori fajok:
- halálfejes lepke (Acherontia atropos),
- fenyőszender (Sphinx pinastri),
- folyófűszender (Agrius convolvuli),[6]
- kutyatejszender (Hyles euphorbiae),[7]
- oleanderszender (Daphnis nerii),
- esti pávaszem (esti pávaszemes szender, Smerinthus ocellatus[8]),
- kacsafarkú szender (Macroglossa stellatarum) stb.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, Tanterv az 1857/1858-ik tanévre (6. old.), library.hungaricana.hu
- ↑ A rovarok fején általában kettő vagy több, oldalvást fekvő, hosszúkás, a világosság felfogására számtalan lyukkal ellátott úgynevezett mellékszem található.[1]
- ↑ [1] Archiválva 2012. május 31-i dátummal a Wayback Machine-ben könnyű álommal alszik - A Magyar Pedagógiai Társaság "Szókincsháló" szakosztálya
- ↑ [2] ültében előre görbülve -> a név, szender a pödörnyelvre utal - Virág Kálmán: Rend a szóhalmazban (dolgozat)
- ↑ Fauna Europeae: Sphingidae
- ↑ Agrius convolvuli (Linnaeus, 1758) – folyófűszender. jasius.hu. (Hozzáférés: 2017. június 1.)
- ↑ Fénykép az 1933-ban Bezsilla L. által felfedezett Deilephila Euphorbiae ab Pestújhelyiensis-ről. [2016. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 27.)
- ↑ Magyarország éjjeli lepkéinek honlapja. [2012. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 6.)
Források[szerkesztés]
- Alfred Edmund Brehm. szenderek (Sphingidae), Az állatok világa, A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadás, Budapest: Arcanum (2000). ISBN 963 86118 2 0 „Brehm2000”
- Bokor József (szerk.). Szenderfélék, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- A szenderfélék, Pannon enciklopédia : Magyarország állatvilága. Főszerk. Veress István. Budapest: Dunakanyar 2000. 1996. ISBN 963-8297-44-1
További információk[szerkesztés]
|
