Szenderfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Szenderfélék
Nálunk is gyakori faj a halálfejes lepke (Acherontia atropos)
Nálunk is gyakori faj a halálfejes lepke (Acherontia atropos)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Öregcsalád: Sphingoidea
Család: Szenderfélék (Sphingidae)
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szenderfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szenderfélék témájú kategóriát.

Kacsafarkú szender
(Macroglossum stellatarum)

A szenderfélék (Sphingidae) a valódi lepkék alrendjébe tartozó Heteroneura alrendág Sphingoidea öregcsaládjának családja. Mintegy 800 fajt magában foglaló lepkecsoport.

Megjelenésük[szerkesztés]

Nyulánk testűek, a bagolypilléktől nem esnek messzire. A karcsú, erőteljes lepkék, testüket sűrű szőrbunda takarja. Az első szárny keskeny, és hosszabb, mint a hátsó. A mellékszemek hiányoznak. A pödörnyelv (szívóka) rendszerint jól kifejlődött, néha feltűnően hosszú. A csáp az európai fajokon legtöbbnyire orsóidomú, a végén gyakran finom kampócskával. A csáp felső része pikkelyes, alsó része szőrös, a hímé csomósan álló szőrpillákkal borított.

A hengerded alakú, tizenhatlábú, rendszerint rikító színű szenderhernyók az utolsó előtti testszelvény háti részén hátrafelé görbült (néha csak gombszerű, tompa kiemelkedéssel helyettesített) „farszarvat” viselnek. Bábozódáskor a földbe húzódnak, kis üreget simítanak ki maguknak. Néha a kis odút szövedékkel bekárpitozzák. Csak kivételesen, mint például az amerikai Madoryx-nem fajai teszik, történik a bábozódás föld felett, a gazdanövényre erősített laza gubóban.

A trópusokon, ahol a szenderek a legnagyobb formagazdagságot érték el, feltűnő nagyságú fajok akadnak, amilyen például a brazíliai Cocytius Antaeus Drury.

Életmódjuk[szerkesztés]

A lepke nappal rendszerint fatörzsön vagy más alkalmas rejtekhelyen mély szenderben (szenderegve[1][2]) pihenő lepkékben az életkedv akkor ébredez, amikor az esti szürkület árnya már leereszkedik a földre, de akadnak nappali lepkék is közöttük. Nyílgyors repüléssel zúgnak át a légen ezek a biztos repülők, néhány pillanatig zümmögve lebegnek egy-egy virág előtt, bebocsátják abba hosszú szívókájukat, majd elsurrannak a szomszédos virághoz, hogy ott is torkoskodjanak, de a legkisebb zavarásra vadul elvágtatnak.

A számos virágot a szenderek poroznak be.

Kiváló repülőképességük miatt több fajuk nagy területen terjedt el, így egy-egy faj néhány egymáshoz közelálló alfajával éppúgy honos lehet Amerikában, mint Ausztráliában, Ázsiában, Afrikában Európában.

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés]

A családot három alcsaládra osztjuk, azokat pedig nemzetségekre bontjuk tovább. Az Európában képviselt taxonokat[3] kivastagítottuk: 1. Macroglossinae alcsalád 3 nemzetséggel és néhány, nemzetségbe nem sorolt nemmel:

2. Smerinthinae alcsalád 4 nemzetséggel:

3. Sphinginae alcsalád 2 nemzetséggel és egy nemzetségbe nem sorolt nemmel (Protoparce):

Fontosabb fajaik[szerkesztés]

A szenderek legtöbb faja Amerikában él. Nálunk is gyakori fajok:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [1] könnyű álommal alszik - A Magyar Pedagógiai Társaság "Szókincsháló" szakosztálya
  2. [2] ültében előre görbülve -> a név, szender a pödörnyelvre utal - Virág Kálmán: Rend a szóhalmazban (dolgozat)
  3. Fauna Europeae: Sphingidae
  4. Fénykép az 1933-ban Bezsilla L. által felfedezett Deilephila Euphorbiae ab Pestújhelyiensis-ről
  5. Magyarország éjjeli lepkéinek honlapja

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]