Folyófűszender
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Imágó
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||
| Agrius convolvuli Carl von Linné, 1758[1] | ||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe; a vörösben állandó és a narancssárgában vándorló
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Folyófűszender témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Folyófűszender témájú médiaállományokat és Folyófűszender témájú kategóriát. |
A folyófűszender, más néven szulákszender (Agrius convolvuli), a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a szenderfélék (Sphingidae) családjába tartozó faj.
Nevét hernyójának magyarországi fő tápnövényéről, az apró szulákról (népies nevén folyófű, folyondár) kapta.[5]
Elterjedése[szerkesztés]
A Paleartktikum déli része, a trópusi Ázsia, Ausztrália[5] (főleg Tasmania[6]), Észak- és Közép-Afrika lakója.[7] Egész Európában elterjedt faj, mint ahogy Magyarországon is mindenütt megtalálható,[8] de Európában nem telel át, évente rendszeresen bevándorol.[9] A Földközi-tengert átrepülve érkezik a Kárpát-medencébe, és ha kedvez az időjárás, egészen Izlandig repül.[10]
Előfordulása[szerkesztés]
Meleg domb- és hegyoldalakon, virágos réteken, mezsgyéken, káposztaföldeken található meg, főként ahol tápnövényei megtalálhatóak, sűrű erdőkben viszont nem. Nagy területeken fordul elő, nem veszélyeztetett faj, de pontos egyedszáma nem ismert, mivel főként a nyár elején berepült példányokat számolják, és ez évről évre nagy változékonyságot mutat. Ősszel mindig gyakoribbak, jelentősen többen vannak a nyáron kikelt nemzedékszám miatt.[10]
Magyarországra dél felől érkeznek, általában május körül jelennek meg az első példányok, és kora ősszel érik el a legnagyobb egyedszámot.[11]
Megjelenése[szerkesztés]
Imágója[szerkesztés]
Átlagosan 80 mm hosszú, szürke alapszínű. Elülső szárnyai szürkésbarnák, hamuszürkék, feketén márványozottak. Hátulsó szárnyai fakó kékesszürkék, négy fekete harántsávval csíkozottak, melyek közül a két középső közel fut egymás mellett. Legfeltűnőbb a potroha, melyet fekete, és sötét rózsaszínes, vöröses keresztsávok díszítenek. Pödörnyelve több mint 10 cm hosszú.[10][12][13][14] A hímek elülső szárnymintázata díszes, bonyolult mintázatú, a nőstényeké szinte egyszínű, halvány cirkás mintázattal. Torukon két kék színű kitinpamacs.[9] A nőstények gyakran nagyobbak, mint a hímek.[2]
Magyarország egyik legnagyobb szenderfaja.[15]
 |
 |
 |
Hernyója[szerkesztés]
A zöld hernyók testén és fején fekete mintázat látható, a szelvények oldalán 1-1 fekete folttal. Ferde oldalvonalai okkerszínűek, felül fekete szegélyűek. A barna színváltozatúak hátán három világosabb sáv látható, potrohszelvényein oldalt, hét ferde, fekete sávval, torszelvényein pedig okkerszínűekkel. Fekete légzőnyílásait sárga gyűrű veszi körül. A fekete színváltozat fő rajzolati eleme sárga hosszanti vonal, vagy vonalak a háton. Mindenféle színváltozatú hernyó feje kicsi, farrészén fekete, vagy piros-fekete szarvacska található.[5]
 |
 |
 |
Bábja[szerkesztés]
Fényes, mahagóni színű, 50-60 mm hosszú, 12 mm széles, a nyelvtok kb. 13,5 mm hosszú,[2] a kremaster erős, hegyes.[5] Az ormányszerű tokban a nagyon hosszú pödörnyelve fejlődik.[9]
.jpg) |
 |
Szaporodása[szerkesztés]
A nőstények egyesével, több helyre, akár 200 petét is rakhatnak, általában a tápnövények leveleinek fonákjára. A majdnem gömbölyű, fényes, zöld peték a lepke testhosszához viszonyítva igen aprók: 1,15 mm x 1,30 mm. A peték burka 10-15 nap alatt nyílik meg. A kikelő hernyók először a burkot eszik meg, majd kis pihenés után a tápnövény leveleit fogyasztva táplálkozni kezdenek. A növény bármely részén megtalálhatóak, napközben általában a gyökerek között rejtőznek. Ha veszélyt észlelnek, testüket oldalra fordítják, karikába hajtják, hogy kisebb méretűnek tűnjenek. A hernyók rendkívül lassúak, csak annyit mozognak, míg az aktuálisan elfogyasztott levélről átmásznak egy másikra.[2] A hernyók éjjel táplálkoznak, júliustól szeptember végéig tart a teljes kifejlődésük. Kifejlett állapotban igen nagyméretűek.[5] A nedves, puha talajba 10-20 cm mélyre beásva magukat egy laza szövésű gubóban bábozódnak be.[2] Kikelésük után rögtön megkezdik a délre való vonulásukat Afrikába, ott párzanak, majd a visszatértük után a nőstények lerakják a petéiket.[9]
A hernyó tápnövényei[szerkesztés]
.jpg)
- Merremia umbellat
- Apró szulák (Convolvulus arvensis)
- Sövényszulák (Convolvulus sepium)
- Háromszínű szulák (Convolvulus tricolor)
- Convolvulus major
- Erdei nebáncsvirág (Impatiens noli-tangere)
- Kerti saláta (Lactuca sativa)
- Tabebuia pallida
- Édesburgonya (Ipomoea batatas)
- Urena lobata[7]
Életmódja[szerkesztés]
Európában májusban jelennek meg az első példányok, de jellemzően júniusban és július elején, majd augusztus végén és szeptemberben láthatóak. Egész évben tart a vándorlásuk, de ősszel láthatóak a legnagyobb példányszámban, amikor a frissen kikelt példányok is rajzanak az idősebb példányokkal.[10]
Vándorlepke. Nagy területeket bejár, hosszú időn keresztül akár 50 km/óra repülési sebességre is képes.[16]
A lepkék nappal valamilyen szilárd felületen maradnak, fatörzseken, kerítéseken, falakon, de akár a földön is. Szürkésbarna, összezárt szárnyaival betakart teste szinte láthatatlanná teszi a környezetében. Általában egyedül, ritkán párban pihennek. Főleg alkonyatkor táplálkoznak, a virágok előtt lebegve, hosszú pödörnyelvükkel szívogatják a nektárt. Szinte fáradhatatlanul egyik virágról a másikra szállnak, sem a sötétedés, sem az eső, de még a szél sem tudja elrettenteni őket. A fény is nagyon vonzó számukra. Érzékenyek a hidegre, ezért kevés báb éli túl a telet.[2]
Kártétele[szerkesztés]
Új-Guineában és Indonéziában az édesburgonya kártevői.[6]
Hasonló fajok[szerkesztés]
Öves szender[17][18] és fagyalszender.[19]
 |
 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Convolvulus Hawk-moth Agrius convolvuli. ukmoths.org.uk. (Hozzáférés: 2017. június 2.)
- ↑ a b c d e f AGRIUS CONVOLVULI (Linnaeus, 1758). tripod.com. (Hozzáférés: 2017. június 16.)
- ↑ Agrius convolvuli (LINNAEUS, 1758). lepiforum.de. (Hozzáférés: 2017. június 16.)
- ↑ Convolvulus Hawk-moth Agrius convolvuli (Linnaeus, 1758). biolib.cz. (Hozzáférés: 2017. június 16.)
- ↑ a b c d e Agrius convolvuli. macrolepidoptera.hu. (Hozzáférés: 2017. június 19.)
- ↑ a b Convolvulus Hawk-moth (Agrius convolvuli). ozanimals.com. (Hozzáférés: 2017. június 19.)
- ↑ a b Agrius convolvuli. africanmoths.com. [2021. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
- ↑ Mezőtúron és környékén 1995-2004 között kimutatott nagylepkefajok. nimfea.hu. (Hozzáférés: 2017. június 27.)
- ↑ a b c d Agrius convolvuli (Linnaeus, 1758) – folyófűszender. jasius.hu. (Hozzáférés: 2017. június 19.)
- ↑ a b c d Lepkék. Dr. Helgard Reichholf-Riehm. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. 116. o. ISBN 963-548-293-0
- ↑ „Magyar kolibrik” – A szenderek. agraroldal.hu. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
- ↑ Convolvulus Hawk-moth (Agrius convolvuli). ozanimals.com. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
- ↑ Convolvulus Hawk-moth Agrius convolvuli. ukmoths.org.uk. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
- ↑ Az állatok világa. books.google.hu. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
- ↑ Convolvulus Hawk-moth (Agrius convolvuli). tiszaalpar.hu. [2017. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
- ↑ Természet és vadvilág. geo-magazin.hu. (Hozzáférés: 2017. június 20.)[halott link]
- ↑ Agrius convolvuli (Linnaeus, 1758) sec CATE Sphingidae, 2009. cate-sphingidae.org. [2012. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
- ↑ A világ lepkéi. David Carter. Budapest: Panem Kft. és Grafo Kft. 1994. 237. o. ISBN 963-7628-83-5
- ↑ szenderek(Sphingidae). oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. június 16.)
