Ugrás a tartalomhoz

A Balaton vízszintjének szabályzása

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cholnoky Jenő: A Balaton valószínű kiterjedése a római uralom végétől a honfoglalásig[1]

A Balaton vízszintjének szabályzása több lépcsőben valósult meg. A tó mai vízgyűjtő területe 5174 km², fő táplálója a Zala folyó, de számos kisebb patak is folyik bele. Vízszintje nyaranta a párolgás miatt csökken, ősszel és télen a csapadék miatt pedig emelkedik. Elvezető vízfolyása is van, a Sió csatorna, amely délkeleti irányban haladva a Kapossal és Sárvízzel egyesülten, Szekszárdtól északra a Gemenci erdőnél torkollik Dunába és vezeti el a Balaton felesleges vizét.

Története

[szerkesztés]
A Zala torkolata, a folyó vize a Balaton nyugati medencéjébe ömlik

A Sió csatorna kiépítését a tótól néhány km-re délkeletre lévő Kapos folyóhoz már a rómaiak elkezdték, célja a vízgyűjtő területén összegyűlt felszíni vizek levezetése volt. Galérius császár uralkodása idejéből vannak adatok, amik arról számolnak be, hogy a Pelso nevű tavat 293-ban lecsapolták és a vizet a Dunába vezették.[2] A 19. század elején ásták újra a tó vízszintjét szabályozó csatornát, majd 1848-ban gróf Széchenyi István javaslata alapján, hogy a Balatont a Dunával összekötő Sió csatorna, szállításra, hajózásra alkalmassá váljon. A Balaton mai vízszintjét alapvetően a déli parton 1861 óta haladó Déli Vasút építésekor végrehajtott jelentős vízszintcsökkentés határozta meg. 1891-ben kialakították a zsilip rendszert és ezáltal a Sió már nemcsak a Balaton vízszintszabályozó csatornája volt, hanem a Balaton és Duna közötti vízi közlekedést is lehetővé tette.

A siófoki zsilip megépülésével állandósult a vita is. Mikor és mennyi vizet kell ereszteni, s vajon a zsilip (és ezzel összefüggésben a Sió) méretei megfelelőek-e az igényeknek. A mezőgazdasági és közlekedési érdekek mellett hamarosan megjelentek a turizmus igényei is. 1893-ban Cholnoky Jenő a Vízépítési Igazgatóság Vízrajzi Osztályának pontos mérései alapján a tó közepes mélységét három méternek számította ki. Lóczy Lajos geológus, „a Balaton tudósa”, az 1910-es években így írt a A Balaton földrajzi és társadalmi állapotainak leírása című művében a zsilipkezelés korabeli rendellenességeiről és anomáliáiról: „Az 1866. évi nagy leapadás idején sivatagszerű jelenségek mutatkoztak a délipart homokterületein; a berkek kiszáradtak, futóhomok sivított végig rajtuk. A közönség a szabályozást vádolta és szállómondása lett: „lopják a Balatont". Ennek ellenében 1879-ben annyira megáradt a tó, a zsilipkezeléshez fűzött reményeket meghiúsítva, hogy a víz 1 *93 m-es magasságával elöntötte a partokat. Siófokon, Balatonfüreden vízalatt állott a parti móló és a sétatér. „Kiöntenek bennünket, mint az ürgét*, „puskaport a zsilipnek, efféleképen szólt a haragos közvélemény. Nemcsak a hosszabb időközi nagy ingadozások, hanem ugyanazon évnek vízállása a Balaton két végén ellentétes kívánságokat támasztottak a tó vizének szabályozására nézve.”[3]

A Balatonhoz közvetlenül kapcsolódik, a Balaton nyugati végénél az úgynevezett Kis-Balaton. A 19. századig a Kis-Balaton tava egységet képezett a Balatonnal, a mai tó nyúlványa volt, sőt a Zala folyó is eredetileg a Kis-Balatonba szájazott.

A legtöbb víz a Balaton keleti medencéjénél a siófoki zsilipnél távozik a tóból

A Kis-Balaton vízfelülete komoly szerepet játszott abban, hogy a Zala lerakja hordalékát és szerves anyag tartalmát, mielőtt a Balatonba ömlik. A 19. században azonban jelentős változások következtek be a térségben, amelyek a Kis-Balaton vízzel borított területeinek csökkenéséhez vezettek. Egyrészt komoly vízszabályozási munkákat végeztek a Balaton déli partján futó vasútvonal kiépítése kapcsán, aztán a 20. századtól a környék gazdálkodói is igyekeztek elhódítani a mocsárvilágtól lecsapolásokkal és mesterséges csatornák kialakításával a művelésre alkalmas területeket. Mindeközben a mezőgazdasági termelés növekedése miatt fokozódott a területen a kémiai és biológiai szennyezés. A fenti folyamatok következtében a Kis-Balaton fokozatosan elvesztette „szűrő” funkcióját, aminek a Balaton fokozott és gyors vízminőség romlása lett az eredménye. A folyamat visszafordítására csak a 20. század második felében került sor. Az 1970-es években született meg a rendezési terv, ami a „Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer” kiépítésére a Kis-Balaton újbóli mesterséges elárasztását, a mocsárvilág rehabilitációját foglalta magában. A munka két ütemben valósult meg: az első ütem a Hídvégi tó kialakítása 1985-re, a második ütem, a Fenéki tó elárasztása lényegében a 2000-es év közepére készült el. A területen komoly védőgát és átemelő-rendszer is megvalósult. A várakozásoknak megfelelően a mocsárvilág gyorsan regenerálódott. A terület jelentős része pillanatnyilag fokozottan védett élőhely, ahol jelentős mértékben korlátozott az emberi tevékenység, még a mozgás is. A Balaton sekélyvizű tónak számít. A somogyi parton jó pár száz méteres az 1-2 méteres vízszint, ezután gyorsan mélyül a tó, de az 5-6 méteres mélységet nem haladja meg.

A Balaton stabil vízszintjét az utoljára 1976-ban felújított siófoki zsiliprendszer révén mesterségesen szabályozzák az Adria felett számított 104,5 méter középvízállásra.[4] 2017-ben a legmagasabb átlagvízszint február 8-án 125 cm volt, az éves minimumot a tó szeptember 7-én érte el 86 centiméterrel.[5] 2016-ban a Balaton nyári üzemi vízszintjét 10 centiméterrel kísérleti jelleggel megemelték, 2018-ban pedig a szabályozási vízszint-maximumát 110-ről 120 centiméterre emelték. A lépés a 107,5 km hosszú szakaszon szabályozott és 100 cm-es állandó vízszintre kiépített partvédőmű rendszer rekonstrukcióján túl számos egyéb vízügyi beavatkozás elvégzését indokolja.[6] A vízszint ingadozásának elkerülése érdekében a szakemberek a tómederben történő tározás növelésére törekednek.[7][8]

2020-ben kezdődött el a siófoki vízleeresztő műtárgy és a hajózsilip felújítása mellett a Balatonkilitinél tervezett új mederduzzasztó zsilip építése. A két projekt célkitűzése a Sió-csatorna rekonstrukciója, továbbá hosszú távon a Balaton vízgazdálkodásának hozzáigazítása a klímaváltozás hatására drasztikusan megváltozott időjárási körülményekhez.[9][10] 2023 júniusára elkészült a kiliti zsilip.[11] Az új műtárgyat a Balatoni Hajózási Zrt. félkész hajóinak felengedésével üzemelték be.[12][13] 2024 áprilisában pedig átadták a siófoki kikötői zsilipet.[14][15]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája, library.hungaricana.hu
  2. ↑ Vajda Tamás: Adatok és észrevételek a Balaton 3–15. század közötti vízállásához, acta.bibl.u-szeged.hu
  3. ↑ Lóczy Lajos: A Balaton földrajzi és társadalmi állapotainak leírása, 1921
  4. ↑ Természeti értékeink
  5. ↑ A Balaton és a tórészek havi vízháztartási jellemzőinek meghatározása 2017.
  6. ↑ Magyar Emőke, Illés Lajos - A Balatonpart közterületei partvédő műveinek és közvetlen háttérterületeinek rendezésére vonatkozó környezeti hatástanulmány (Országos Vízügyi Főigazgatóság, VIZITERV Environ Kft, BioAqua Pro Kft. 2020)
  7. ↑ Tombácz Endre - A Balaton vízszint-szabályozás módosítása, ennek hatásai és az érintettek véleménye (Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, ÖKO Zrt. 2018)
  8. ↑ Engedélyezték a Balaton vízszintemelését, megfelelőbb partvédelemre van szükség
  9. ↑ Csonki István - A Sió projekt megvalósításának vízgazdálkodási céljai a KDTVIZIG területén / Balaton levezető rendszerének korszerűsítése (Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, docplayer.hu, 2017.12.01.)
  10. ↑ „A klímaváltozás hatásainak vizsgálata a Balaton vízkészletére, belső áramlási viszonyaira, ezek hatása az élővilágra” című projekt - Országos Vízügyi Főigazgatóság
  11. ↑ Így néz ki a megújult kiliti duzzasztó a Sió-csatornán (Fotók) - hírbalaton.hu, 2023.05.18.
  12. ↑ Spirk József - Felúsztattak a Sión a két új balatoni kompot, két katamaránt és még 16 hajót (24.hu, 2023.06.28.)
  13. ↑ Barnóczki Brigitta - Megérkeztek a Balatonra az új kompok, nem eresztik tovább a tó vizét (Telex.hu, 2023.07.04.)
  14. ↑ Bámulatos térrel gazdagodott a Sió-zsilip környezete - sokszinuvidek.24.hu, 2024.04.24.
  15. ↑ Varga Ákos Endre - A Balaton lefolyója immár egy park (hamster.blog.hu, 2024.04.25.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_Balaton_vízszintjének_szabályzása&oldid=27156569”