Centrál Színház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Centrál Színház
Bud VI. Central Theatre.JPG
Általános adatok
Korábbi nevei Vidám Színpad (1951–2008)
Alapítva 1951
épület: 1898
Fenntartó

2017-től Puskás Tamás

2017-ig Budapest Főváros Önkormányzata

1996–2001 Bodrogi Gyula és a fővárosi önkormányzat
Személyzet
Főigazgató Puskás Tamás
Gazdasági vezető Pánczél Sándor
Művészeti titkár Pataki Ágnes
Dramaturg Baráthy György
Elérhetőség
Cím 1065 Budapest,
Révay utca 18.
Postacím 1365 Budapest 5. Pf. 82.
Honlap Centrál Színház honlapja

A Centrál Színház a budapesti színházak egyike, amely a VI. kerületben a Révay utcában található. 2017 júliusától Puskás Tamás magánszínháza.

Története[szerkesztés]

A Vidám Színpad[szerkesztés]

1951. szeptember 12-én a Révay utca 18-ban alakult át és újjá Vidám Színpad néven az addigi Kamara Varieté kibővült társulata, melynek első igazgatója 1957-ig Gál Péter rendező volt. Őt Fejér István újságíró és számos kabaréjelenet írója követte 1967-ig, majd Róna Tibor, Abody Béla és 1976-tól Szalay József vezette az intézményt.

Politikai, időnként propaganda célú kabaréműsort játszottak. Kezdetben a VI. és VII. kerületi kispolgárok nézték előadásaikat, később már Budapest valamennyi nagyobb üzeméből is látogatták a színházat.[1] Konferansziéi[m 1] közül kiemelkedett Darvas Szilárd, Szuhay Balázs, Brachfeld Siegfried, Kósa András, Kazal László, illetve az első időkben Kellér Dezső.

A Fővárosi Vígszínház nevű operettszínház[3] felszámolása után annak kamaraszínháza, a Fővárosi Kis Színpad a Jókai tér 10. szám alatt (később a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház[4]), 1954-től a Vidám Színpad kamaraszínházaként működött Kis Színpad néven,[1] ami 1979 őszén a színház emeletén épített új kamaraszínpadra költözött. Ennek többnyire egész estét betöltő bohózatok, zenés vígjátékok szerepeltek játékrendjén. Itt debütált többek között Hofi Géza[5] is.

1982-től Bodrogi Gyulát kérték fel az igazgatói poszt betöltésére, aki azonnal egy új gazdálkodási rendszert vezetett be.[6] Igazgatása alatt vált színházzá az addig elsősorban kabaréként működő intézmény, amiért 2002-ben a főváros Vidám Színpad örökös tagja elismerésben részesítette.[7] 1996 végén az elsők egyikeként alakult a színház közhasznú társasággá. Ennek 51 százalékban a fővárosi önkormányzat, 49 százalékban maga az igazgató volt a tulajdonosa. 2001-ben Bodrogi Gyula lemondott a színház vezetéséről az anyagi problémák miatt, tulajdonrészét a Fővárosi Közgyűlés 1,75 millió forintért (plusz a névértéket a KSH által hivatalosan közzétett infláció mértékével megtoldva) kivásárolta. A válságkezelő vezető Bóka B. László színháztörténész, újságíró lett, aki nagy művészi és művészeti átalakításokba kezdett, illetve nem tudta kifizetni[8] a művészek járandóságait, így sokan elhagyták a színházat.

Miután a kulturális kérdésekkel foglalkozó fővárosi képviselők 2003-ban kétszer is elutasították Bóka László üzleti tervét és menesztették, felkértek két művészt, Kalmár Tibort és Puskás Tamást a színház megmentésére vonatkozó koncepciójuk megírására és kiírtak egy pályázatot válságkezelő igazgatói megbízatásra.[9]

2003-tól Puskás Tamás vette át a Vidám Színpad vezetését és a színház újra új útra lépett. Megújította a társulatot, a repertoárt és a közönséget is. Már ekkor meg szerette volna venni, ám a főváros még nem adta el a színházat, így öt saját tulajdonjogú előadását – négy Shakespeare-t és Beaumarchais: Figaro házasságát,[10] amiket eredetileg utazószínházi előadásokként, egy amerikai filmes gázsijából hozott létre – apportként vitte be a vállalkozásba. Néhány év alatt a művészszínházi irányt (melyben a Krétakör Színház előadási is helyet kaptak) hátrahagyva rátalált a saját hangjára a jól bevált Broadway-darabokkal.[11] 2008-ban mindenkit elküldött, hogy teljesen új társulatot építhessen fel a továbblépéshez.

Centrál Színház[szerkesztés]

2008-ban a színház a Centrál Színház nevet vette fel. A 2010-es évek közepére a repertoáron a költséghatékony néhány fős, sztár-szereposztással színre kerülő darabok mellett nagyobb zenés produkciókkal, csökkenő fenntartói támogatás mellett csaknem megduplázta a közönséget, illetve megtriplázta a bevételt. A színházban megfordult többek között Bozsik Yvette, Haumann Péter, Rudolf Péter és Cserhalmi György is, a darabok többségét Puskás Tamás rendezi, és felesége, Básti Juli is szerepet kap számos előadásban.[11]

Azért választottuk a Centrál Színház elnevezést, mert a – részben a teátrum múltjából – felmerült ötletek vagy foglaltak voltak, vagy nem tükrözték a koncepciónkat. Nem szerettünk volna egy nagy alkotó nevével jelölt intézmény sem lenni, mert egy idő után ezek az elnevezések megcsontosodnak. Senki sem gondol a Madách Színház hallatán Az ember tragédiájára vagy a Katona József Színház esetében a Bánk bánra […] színházunk az Operaház mellett, a város közepén található, és művészeti koncepciónkban sem járunk kitaposatlan, kísérleti utakon, de az olcsó szórakoztatásnak sem kívánunk hódolni, így két ponton is talál a Centrál Színház név. Azt hiszem, sikerült olyan elnevezésre akadnunk, amely pontosan fejezi ki mindazt, ami velünk kapcsolatos, és kedves lehet a kíváncsiak szemében is.
– Puskás Tamás nyilatkozata az MTI-nek 2008-ban[12]

2014. június végén határozott a Fővárosi Közgyűlés a Centrál Színház magánosításáról,[11] ami végül 2017-ben került Puskás Tamás tulajdonába. 50 millió forintért jutott hozzá a színházat Centrál Színház Színházművészeti Nonprofit Kft.-hez, melyben az épület kivételével – amit 10 évre szóló bérleti szerződéssel kapott meg – benne foglaltatnak a színházi működéséhez szükséges nem beépített berendezések, színpadi jogok, díszletek és jelmezek. A takarékos és sikeres működés miatt olyan sok pénz volt a kft.-ben, hogy a Főváros a mellett döntött, hogy a pénz egy részét a színház felújításra használja el. A magánosítás után már nem kell támogatnia a színházat és nem az önkormányzatot terhelik az épület karbantartási költségei sem, ugyanakkor a bérleti díjat továbbra is beszedik.[13]

Igazgatói[szerkesztés]

Vidám Színpad
Centrál Színház

Művészek (2018-2019)[szerkesztés]

* Ágoston Katalin

Az épület[szerkesztés]

A színház bejárata a Révay utcából

Az eklektikus stílusban épített[15] három emeletes bérház földszintje eredetileg is mulatónak épült – előcsarnoka azonban egy üvegtetővel fedett kerékpár- és sportcsarnok volt, ami csupán később vált a színház részévé[16] – ahol 1900-tól[17][18] az akkor már hosszabb ideje működő Folies Caprice kapott helyet és e néven működött orfeum és zenés kávéház közti átmenetként Oroszy Henrik (Caprice nevű komédiaíró), Leitner Henrik és Keleti Herman társulásában[19] 1918-ig. 1904–1909 között vasárnaponként a Thália Társaság realista-naturalista hangvételű műveit mutatták be itt. Az 1910-es évektől telente a Keleti Herman vezette[20] Casino de Paris mellett 1918–1927 között a Kis Komédia nevű kabaré[21] működött az épületben, műsorán eleinte félig német (így 1919-ben a Deutsche Volksbühne, a Tanácsköztársaság német népbiztosának kezdeményezése játszott itt[22]), de – Rott Sándornak köszönhetően – félig magyar nyelven előadott bohózatok, 1923-tól a modern magyar és külföldi drámák népszerűsítését célul tűző Forgács Rózsi Kamaraszínháza darabjai voltak, 1926-tól pedig gyerekszínházi előadásokat is tartottak.[23]

Rott Sándor és Steinhardt Géza ezután, 1927 őszétől az Upor Kávéház tulajdonosának, Upor Józsefnek[21] adta át a helyiséget, aki itt működtette az általa alapított[21] Új Színházat 1932-ig. Upor, mint tőkés vállalkozó Ernőd Tamás költővel és Bársony István színésszel közösen vezette. A helyiséget a berlini tanulmányútjáról hazatért fiatal építész, Upor Tibor, a későbbi neves díszlettervező építette át kamarajellegű színház céljára. 1931 szeptemberétől december végéig Torday Ottó bérelte a helyiséget Vitéz Miklós művészi irányítása mellett. 1932-ben néhány hónapra Bárdos Artúr Művész Színháza, utána rövid időre Bródy István Pesti Színháza lelt itt otthonra.[23][24] A mindenki számára elérhető könnyed, vidám, „pesti szellemű” szórakozást nyújtó színházi vállalkozás 1934 nyaráig üzemelt, utána egy éven át rövid életű próbálkozások követték egymást (például Révay utcai Színház néven).[25]

1935-ben a ház a Magyar–Olasz Bank Rt.[25] tulajdonába került. Ekkor a Vígszínház vette bérbe kamaraszínháza, a Pesti Színház számára 1935. és 1948. között. Az első években francia bohózatokat és vígjátékokat játszott a színház. 1949–1951 között Vidám Színházként működött.[23]

1951-ben a Kamara Varieté kiegészített társulata lényeges szemléleti, szervezeti és műsorbeli változással költözött be a Révay utca 18. szám alatti színház-helyiségbe Vidám Színpad néven.

1970-ben Siklós Mária felújítási tervei alapján alakítottak ki egy üzemi szárnyat – öltözőkkel, a gépházzal (klíma és lift) – és szétválasztották a színház előterét a bérház feljárati lépcsőházától. Ez után 2004-ben következett egy újabb felújítás Fernezelyi Gergely tervei alapján. Ekkor átalakították a homlokzatot, így eggyel több bejárati ajtó készült, ami az eredeti állapothoz közelítette a bejárat képét. 2006-ban a színház klíma berendezése és a gázkazán került felújítása, majd ezt követte a nézőtér felújítása. Ekkortól összesen 427 ülőhely várja a nézőket, az addigiaknál szélesebb székekkel, mivel az emeleti erkélypáholyokat megszűnték és helyükön is széksorokat alakítottak ki.[23]

2016-ban 170 millió forintból megújult a színház előtere – Benson Marcell építész, tervezőművész még 2012-ben a Centrál Színház és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem szervezésében megrendezett belsőépítészeti pályázaton elnyert munkája alapján[16] –, öltözői és szervezői épülete is.[26]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A konferansz: humoros műsort bevezető, illetve annak műsorszámait összekötő szöveg, melyet a konferanszié ad elő, esetenként szerzi is.[2]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b Ságvári Ágnes: Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (128-133. oldal), library.hungaricana.hu - 1988
  2. kislexikon.hu konferansz
  3. Fővárosi Víg Színház Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  4. A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház története, Theatre database / Színházépítészet Közép-Európában (hozzáférés: 2017. november 17.)
  5. Kalmár Tibor: Sztárok az éjszakában, Kossuth Kiadó - 2015. (online: books.google.hu)
  6. A színházgazdálkodás jövője (7. oldal), Békés Megyei Népújság 38. évfolyam, 202. szám, library.hungaricana.hu - 1983. augusztus 27.
  7. Művészi pályája és igazgatói tevékenysége elismeréséül kitüntetik Bodrogi Gyulát: A Vidám Színpad örökös tagja (14. old.), Új Szó 55. évfolyam 16. szám, library.hungaricana.hu - 2002. január 19.
  8. [1]
  9. Kalmár Tibor vagy Puskás Tamás viszi tovább a Vidám Színpadot, Népszava.hu - 2003. június 23.
  10. A Tábornok utcától a Révay utcáig, terasz.hu - 2009. szeptember 19.
  11. ^ a b c Hamvay Péter: Kinek éri meg a Centrál Színház eladása?, szinhaz.net - 2016. október 13.
  12. Centrál Színház lett a Vidám Színpadból, 24.hu - 2008. július 3.
  13. Eladták a Centrál Színházat, hvg.hu - 2017. június 13.
  14. Szalai József Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  15. Budapest VI. kerület – Helyi védett épületek értékvizsgálata 2016 - Épületek adatai (24. oldal), Építészettörténeti és Műemléki Tanszék - 2016. (hozzáférés: 2017. november 19.)
  16. ^ a b Átépül a Centrál előcsarnoka (A Centrál Színház beszámolója), szinhaz.hu - 2016. augusztus 12.
  17. Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1899 (11. évfolyam) 6. rész - Törvényszékileg bejegyzett közkereseti- s betéti társaságok és egyéni czégek, library.hungaricana.hu
  18. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1900-1901 (12. évfolyam) 6. rész - Törvényszékileg bejegyzett közkereseti s betéti társaságok és egyéni czégek, library.hungaricana.hu
  19. Folies Caprice, Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  20. A budapesti és a környékbeli távbeszélő-hálózatok előfizetőinek és nyilvános állomásainak betűrendes névsora (82. oldal), library.hungaricana.hu - 1917.
  21. ^ a b c Alpár Ágnes: A cabaret - A fővárosi kabarék műsora, 1901-1944 MSZI, Budapest, library.hungaricana.hu - 1978.
  22. Deutsche Volksbühne, Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  23. ^ a b c d A színház története, Theatre database / Színházépítészet Közép-Európában (hozzáférés: 2017. november 17.)
  24. Alpár Ágnes: A fővárosi kisszínházak műsora. A Tháliától a felszabadulásig. 1904-1944, Színháztörténeti füzetek 56., Budapest, library.hungaricana.hu - 1974.
  25. ^ a b Pesti Színház, Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  26. Elkészült a Centrál Színház felújítása, magyarepitok.hu - 2016. október 27.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Centrál Színház témájú médiaállományokat.
Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1899 (11. évfolyam) 1. rész B) Ház- és telekjegyzék: VI. Kerület. (Terézváros), library.hungaricana.hu