Kádár Béla (festő)
| Kádár Béla | |
| Született | Klug Béla 1877. június 14.[1][2][3][4] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1956. január 22. (78 évesen)[2][5][4] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | Klug Mihály Blüh Rozália |
| Foglalkozása | festő |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kádár Béla témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kádár Béla, született Klug Béla (Budapest, 1877. június 14.[6] – Budapest, 1956. január 22.) magyar festő. A 20. századi magyar avantgárd sajátos képviselője.
Élete, munkássága[szerkesztés]
Klug Mihály szűcs és Blüh Rozália fia. Szegény zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot, kétnyelvű (német és magyar) környezetben nőtt fel. A hat elemi után kitanulta a vasesztergályos szakmát. Húszévesen gyalogosan nekivágott Európának, megismerkedett Európa nagy városaival (München, Párizs), s ekkor határozta el, hogy festő lesz.
1899-ben, 22 évesen kezdte meg képzőművészeti tanulmányait a budapesti Iparrajziskolában, 1902/03-as tanévtől a Mintarajztanodában tanult Balló Ede irányítása mellett. 1904-ben Münchenben és Budapesten szabad iskolákba járt. Már 1906-tól szerepeltek rajzai, pasztelljei a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon időszakos kiállításain. 1911-ben ösztöndíjjal dolgozott a szolnoki művésztelepen.
Festői pályájának kezdetét az útkeresés jellemezte, Iványi-Grünwald Béla és a neósok mellett Rippl-Rónai József enteriőr képeinek kompozíciós megoldásai és színvilága hatott munkásságára. Figyelt a budapesti nemzetközi kiállításokon megjelenő képekre is, a Nabis-csoport képei és a posztimpresszionisták festés módja keltette fel érdeklődését.
Rózsa Miklós művészeti íróval életre szóló barátságot kötött, az ő Művészházában számos kiállítási lehetőséghez és munkalehetőséghez jutott. Nemes Marcell ezerkoronás díjjal jutalmazta a Művészház Rózsa utcai palotájához készített faliképterveket. A Nyolcak eredményeit is figyelemmel kísérte, főleg a Paul Cezanne hatások irányvonalát.
Az 1910-es években a Százados úti művésztelep egyik műtermében dolgozott. 1914-ben Vágó László tervei alapján átépítették és felújították a Magyar Színházat, ebben a mennyezeti freskó elkészítésére Kádár Béla kapott megbízást (azóta elpusztult). Az Erzsébet Sósfürdő falfestményeit is ő készítette 1918-ban (azóta elbontva). Az első világháború végén önálló kiállításai voltak az Ernst Múzeumban és a Műterem Galériában.
Az aktivizmus irányvonalának fórumaival kapcsolatba kerülve az expresszionizmus hatása alá került. Expresszionista műveivel 1921-ben Scheiber Hugóval közösen volt kiállítása Bécsben. 1922-ben a budapesti Belvederében mutatkozott be, s Hevesy Iván kötet írt művészetéről.[7] 1923 és 1924-ben már a német expresszionizmus legjelentősebb kiállítóhelyén, a berlini Der Sturm galériájában lettek kiállítva képei. Önálló bemutatkozását követően Herwarth Walden több csoportos kiállításra hívta meg, így 1928-ban az USA-ban mutatkozhatott be, oda is utazott.
Az 1930-as években hatása alá került az olasz Novecento és az ennek megfelelő hazai római iskola neoklasszicista irányvonalának, klasszicizáló formajegyekkel gazdagított art deco stílusban festette figurális kompozícióit, melyekkel mind művésztársai, mind pedig a közönség körében nagy sikere volt. Rendszeresen a Tamás Galéria időszakos kiállításain szerepelt.
A második világháborúhoz közeledve a faji üldöztetés miatt neki és családjának is bujkálni kellett, felesége és mindkét fiúgyermeke a holokauszt áldozata lett. A II. világháború után korábbi stílusjegyeit ötvözte munkáiban, egyre dekoratívabb lett. 1949 után a művészeti közéletből kirekesztve, magányban halt meg.
Emlékezete[szerkesztés]
1971-ben rendeztek tiszteletére emlékkiállítást a Magyar Nemzeti Galériában, majd 2002-ben több mint 150 műből álló gyűjteményes kiállítását rendezték meg a Mű-Terem Galériában. Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.
Művei (válogatás)[szerkesztés]
|
|
Társasági tagság[szerkesztés]
Kötetei[szerkesztés]
- Kádár Béla: Dies irae:[8] huszonnégy tollrajz. Budapest, 1945. 57, 3 p.
- Vakarócska : karácsonyi kaland égen és földön / Koroda Miklós; Kádár Béla rajzaival. Budapest, 1945. 92 p.
- Kádár Béla - Magyar festészet Mesterei II/15.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b c d Web umenia (szlovák, cseh és angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. május 23.)
- ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
- ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ BnF források (francia nyelven)
- ↑ Születési bejegyzése a Pesti Izraelita Hitközség születési akv. 831/1877. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
- ↑ Hevesy Iván: Kádár Béla. Budapest : Amicus, 1922. 31 p. ill.
- ↑ Latin nyelven, magyarul: a harag napja.
Források[szerkesztés]
- Magyar művészeti kislexikon kezdetektől napjainkig. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Kádár Béla lásd 167-168. p.
További információk[szerkesztés]
- Hevesy Iván: Kádár Béla; Amicus, Bp., 1922 (Új művészet)
- "Nekem szülőhazám..." Magyar zsidó festők kiállítása a Budapest Galériában. Zsidó Nyári Fesztivál, 2000. augusztus 27–szeptember 3. Kádár Béla, Scheiber Hugó, Schönberger Armand; BZSH Idegenforgalmi és Kulturális Központ, Bp., 2000
- Kádár Béla. A modern magyar rajzművészet mestere; tan. N. Mészáros Júlia; Piros Sándor, Bp., 2001
- Gergely Mariann: Melankólikus utazás. Kádár Béla, 1877–1956. Budapest : Mű-Terem Galéria, 2002. 265 p. ill.
- Kádár Béla. Válogatás egy amerikai magángyűjteményből. Deák István és Deák Imre; Virág Judit Galéria és Aukciósház–Gilden's Arts Gallery, Bp.–London, 2012
- Kőhíd. Kádár Béla (1877–1956) festőművész kiállítása. 2017. október 15–2018. január 14.; kurátor Gergely Mariann, Szűcs Erzsébet; Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2017 (A Szent István Király Múzeum közleményei. D. sorozat)
- Kieselbach.hu
- Képzőművészet Magyarországon
- Artportal.hu
- Magyar életrajzi lexikon
- Kádár Béla festményei Archiválva 2015. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Kádár Béla művei a WikiArt Visual Art Enciklopédia oldalán
