Belizár (opera)
| Belizár | |
 | |
| Eredeti nyelv | olasz |
| Alapmű | Bélisaire |
| Zene | Gaetano Donizetti |
| Szövegkönyv | Salvadore Cammarano |
| Felvonások száma | 3 felvonás |
| Főbb bemutatók |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Belizár témájú médiaállományokat. | |
A Belizár (olaszul: Belisario) Gaetano Donizetti háromfelvonásos operája (opera seria), melyet 1835 októbere és 1836 januárja között komponált. A szövegkönyvet Salvadore Cammarano írta, mely Eduard von Schenk eredeti drámájának Luigi Marchionni általi adaptációján alapszik. A művet 1836. február 4-én mutatták be először a velencei La Fenicében. Magyarországon a színmű a Pesti Magyar Színház, az első nemzeti színház 1837-es nyitó előadása[1][2] volt, az operát 1841-től[3][4] játsszák.
Szereplők[szerkesztés]
| Szereplő | Hangfekvés | Az ősbemutató szereposztása |
|---|---|---|
| Antonina, Belizár felesége | szoprán | Carolina Ungher |
| Irene, a lánya | mezzoszoprán | Antonietta Vial |
| Belizár, bizánci hadvezér | bariton | Celestino Salvatori |
| Justinianus, bizánci császár | basszus | Saverio Giorgi |
| Alamirus, fogoly | tenor | Ignazio Pasini |
| Eudora | szoprán | Amalia Badessi |
| Eutropius, a királyi őrség vezére | tenor | Adone Dell’Oro |
| Eusebius, börtönőr | basszus | Giovanni Rizzi |
| Ottarius | basszus | Giovanni Rizzi |
| Szenátorok, veteránok, pásztorok, őrök, foglyok, nép. | ||
Cselekménye[szerkesztés]
Belizár győzedelmesen tér vissza Bizáncba, ahol felesége, Antonina, azt gondolva, hogy férje a felelős a fiuk haláláért, fel akarja jelenteni férjét a császárnál. Belizár szabadságot kér foglyai számára, de Alamirus mégis mellette maradna. A hadvezért a szenátus elé hívják és meggyanúsítják, hogy fontos bizonyítékokat hamisított meg. Börtönbe vetik. Cellája előtt Alamirus dühkitöréssel fogadja a hírt, hogy gazdáját megvakíttatásra és száműzetésre ítélték. Bosszút esküszik Bizánc ellen. Fiúnak álcázva Irene érkezik és elkíséri apját a száműzetésbe. Véletlenül kihallgatják, amint Alamirus és Ottarius Bizánc ostromát tervezik. Belizár dühében Alamirusra ront. A dulakodásban Irene észrevesz Alamirus nyakán egy kereszt alakú sebhelyet és ebből rájön, hogy a férfi nem más, mint halottnak hitt testvére. Alamirus végül megostromolja és beveszi Bizáncot, de a csatában Belizár halálos sebet kap. Halálos ágyánál a bűntudata miatt nyugtalan Antonina felfedi, hogy ő árulta be a császárnál.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Rajnai Edut: Évfordulók – önarcképek Archiválva 2012. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, OSZK Nemzeti Ereklye kiállítótér; OSZK Színháztörténeti Tár, kiállítások - 2008. február 1. – március 18.
- ↑ Címszó: Belizár Magyar Színművészeti Lexikon - 1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár
- ↑ Szabó Mihály: darabok a fővárosi magyar színpadon[halott link], Olasz szemle 1. évfolyam 6. szám - 1942. november–december
- ↑ Isoz Kálmán: A Pest-budai Hangászegyesület és nyilvános hangversenyei (1836-1851) Archiválva 2015. május 30-i dátummal a Wayback Machine-ben (176. oldal) Tanulmányok Budapest múltjából 3. kötet - 1934.
Források[szerkesztés]
- Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2 (online: Google könyvek)
