Fausta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A Fausta Gaetano Donizetti kétfelvonásos operája (opera seria). A szövegkönyvet Domenico Gilardoni kezdte el írni egy ismeretlen mű alapján. Gilardoni halálát követően a szövegkönyvet a zeneszerző fejezte be. A művet 1832. január 12-én mutatták be először a nápolyi Teatro di San Carlóban. Magyarországon még nem játszották.

Szereplők[szerkesztés]

Szereplő Hangfekvés Az ősbemutató szereposztása
Nagy Konstantin, Róma császára bariton Antonio Tamburini
Fausta, második felesége szoprán Giuseppina Ronzi de Begnis
Beroe, fogoly, Crispo szerelme mezzoszoprán Virginia Eden
Crispus, Konstantin fia tenor Giovanni Basadonna
Massimiano, Fausta apja basszus Giovanni Campagnoli
Licinia alt Edvige Ricci
Albino, börtönőr tenor Giovanni Revalden
A császár rokonai és tanácsadói, szenátorok, katonák, nép.

Cselekménye[szerkesztés]

Az ifjú Crispus, Konstantin fia győztesen tér vissza galliai hadjáratából. Arra kéri apját, egyezzen bele házasságába Irella gall hercegnővel. Mostohaanyja, Fausta azonban ellenzi a házasságot, mert titokban szerelmes Crispusba. Feltárja neki érzelmeit és azzal fenyegeti meg, ha ezt nem viszonozza, Irellán fog bosszút állni. Crispus térden állva könyörög kegyelemért, amikor belép a császár. A felreértett helyzetet Fausta arra használja, hogy éppen azzal vádolja meg Crispust, amiben ő a bűnös. A feldühödött császár száműzi fiát. A császár apósa, Maximianus, kihasználva a helyzetet megpróbálja átvenni a hatalmat a császártól. Crispus leleplezi szándékát, de Maximianus elhiteti a császárral, hogy tulajdonképpen a fia az összeesküvő. Crispust halálra ítélik. Fausta belopakodik a börtönbe, könyörög, hogy szökjenek el együtt, de Crispus nem hajlandó. Maximianus gyorsan kivégezteti a fiút. Fausta öngyilkos lesz. A császár haldokló feleségétől tudja meg, hogy fia mindenben ártatlan volt.

Források[szerkesztés]

  • Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2