Torquato Tasso (opera)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Torquato Tasso
melodráma
Eredeti nyelv olasz
Zene Gaetano Donizetti
Szövegkönyv Jacopo Ferretti
Főbb bemutatók 1833. szeptember 9.

A Torquato Tasso Gaetano Donizetti háromfelvonásos operája (opera semiseria). A szövegkönyvet Jacopo Ferretti írta Johann Wolfgang von Goethe azonos című drámája alapján. A művet 1833. szeptember 9-én mutatták be először a római Teatro alla Valléban. Magyarországon még nem játszották.

Szereplők[szerkesztés]

Szereplő Hangfekvés Az ősbemutató szereposztása
Eleonora, Alfonso herceg húga szoprán Adelina Spech
Eleonora, Scandiano grófnéja mezzoszoprán Angiolina Carocci
Torquato Tasso bariton Giorgio Ronconi
Roberto Geraldini, a herceg titkára tenor Antonio Poggi
Don Gherardo basszus Ferdinando Lauretti
Ambrogio, Tasso szolgája tenor Luigi Garofalo
II. Alfonso II, Ferrara hercege basszus Antonio Rinaldi
Apródok, lovagok.

Cselekménye[szerkesztés]

Első felvonás[szerkesztés]

Torquato Tasso egykoron Scandiano grófné szeretője volt, ám most Eleonórának, a ferrarai herceg feleségének udvarol. A herceg egyre féltékenyebb és nem nézi jó szemmel Tasso népszerűségének és befolyásának növekedését. Roberto, a herceg titkára és Don Gherardo sem nézik jó szemmel Tassót. Ez utóbbiról kiderül, hogy korábban ő is Scandiano grófné hódolója volt. Roberto tudomást szerez Tasso Eleonorához írt szerelmes verseiről. Jótakaróként fellépve azt ajánlja a költőnek, hogy égesse el műveit, de Tasso erre nem hajlandó. Ekkor Gherardóval szövetkezik, hogy lopják el a verseket és prezentálják azokat a féltékeny hercegnek. Ambrogio, Tasso szolgája észreveszi ugyan Gherardót, amint gazdája iratos ládikájában kutat, de nem tudja megakadályozni, hogy az irat eljusson a herceghez. Eközben híre jön, hogy a mantovai herceg megkérte Eleonora kezét és a herceg támogatja kérését. Roberto és Gherardo boldogan sietnek a hírt a hercegnő tudomására hozni. Magatartásuk annyira felbőszíti a költőt, hogy nem tudván uralkodni magán kardot ránt, és párbajra hívja ki Robertót. Az éppen arra járó herceg megakadályozza a párbajt és valamennyiüket belriguardói palotájába rendeli.

Második felvonás[szerkesztés]

Don Gherardo bevallja Scandiano hercegnőnek, hogy Tassót szerelmi riválisának tartva, beárulta a ferrarai hercegnek. A hercegnő azt gondolja, hogy Tasso még mindig szereti őt és ő maga a versekben szereplő Eleonora. Ambrogio a másik Eleonorát keresi föl. Elmondja, hogy látta Don Gherardót gazdája ládikájában matatni, így biztos abban, hogy ő lopta el az iratokat és juttatta el a herceghez. Eleonora Ambrogio elbeszélésétől és saját érzéseitől is megerősítetten úgy gondolja, hogy Roberto az eseményekben ártatlan. Ezért őt - valójában a cselszövés kiötlőjét - kéri meg, hogy vigye el üzenetét Tassónak: mielőtt végleg elhagyja az udvart és Mantovába távozik, találkozzanak még egyszer, éjfélkor a kertben. A szerelmesek búcsúzását a szintén értesített herceg zavarja meg: meggyőződvén Tasso „bűnös” szerelméről, börtönbe záratja a költőt.

Harmadik felvonás[szerkesztés]

Évek múlva a börtönbe zárt költő egyre inkább elszakad a valóságtól és az őrület határára jut. Küldöttség érkezik hozzá és tudatják vele, hogy a „birodalom költőjévé” választották és, hogy a herceg jóvoltából részt vehet az ünnepségen. Tasso meg szeretné osztani kedvesével is a hírt, s ekkor tudja meg, hogy Eleonora időközben meghalt. A lélekben megtört költő hangos éljenzés kíséretében hagyja el Ferrarát.

Híres áriák, kórusművek[szerkesztés]

  • Alma dell’alma mia - Tasso áriája és kettőse Robertóval (első felvonás)
  • Ah! non invan t’aspetto - Roberto cavatinája (első felvonás)
  • Deh! T’invola, o soave - Eleonora d’Este cabalettája (első felvonás)
  • Quando alla notte bruna - Roberto és Eleonora kettőse (második felvonás)
  • Notte che stendi intorno - Tasso és Eleonora kettőse (második felvonás)
  • Qual son? Qual fui - Tasso jelenete és áriája (harmadik felvonás)

Források[szerkesztés]

  • Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2