Gérecz Attila

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gérecz Attila
Emléktáblája Budapest VII. kerületében
Emléktáblája Budapest VII. kerületében
Született1929. november 20.
Dunakeszi
Elhunyt1956. november 7. (26 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar[1]
Foglalkozása
KitüntetéseiDunakeszi díszpolgára (2004)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Gérecz Attila témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gérecz Attila (Dunakeszi, 1929. november 20. – Budapest 1956. november 7.) magyar költő, sportoló, forradalmár, az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottja.

Élete[szerkesztés]

Dunakeszin született értelmiségi családba. Apját korán elvesztette és két bátyja is emigrációban halt meg. Attila a nagyváradi magyar királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola tanulójaként 1945-ben az iskolával nyugatra ment. A németországi Friedrichshafenben francia hadifogságba esett. Haza 1946. október 23-án érkezett. A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1948-ban. Mérnök apja első világháborús vitézi címe miatt nem járhatott egyetemre, ezért vasesztergályos tanuló lett. Versenyszerűen sportolt és 1949-ben már a magyar öttusa-válogatott kerettagja volt. Pisztolylövésben volt olyan verseny, ahol legyőzte Benedek Gábort, aki olimpiai és világbajnok lett. Úszásban és lovaglásban is a legjobbak közé tartozott.

Összeesküvés vádjával 1950. december 8-án letartóztatták és 15 év fegyházra ítélték. Társai közül négyet halálra ítéltek, hármat kivégeztek. A váci börtönbe vitték, ahol a verselés mellett német, angol és francia költők verseit is fordította.

1954 májusában írta első versét (Így bocskorosan), mely lelkierőről, optimizmusról tanúskodik.

„

Így bocskorosan úgy-e megnevettek,
hogy márványt törni hegynek indulok?
A számon pimasz mosolygás a jelszó,
füttyöm csibészes: én is feljutok!

Nincs tömött zsákom s hegymászó botom,
segítő kezet tán egy társ sem ad,
de vihart-oldó déli szél kölyökfejemre
borzol lágy barackokat!…

”
– Gérecz Attila: Így bocskorosan[2]

Ez Nagy Imre befolyásának, az átmeneti enyhülésnek is az időszaka. A magánzárkák használata szünetelt, az elítélteknek megengedték, hogy a gombüzemben és csillámpala-műhelyben dolgozhassanak. Addig csakis szemre húzott sapkával, hátratett kézzel és egyesével engedélyezték a sétákat. Akkor ezeket a sétákat használták találkozásra, beszélgetésre. Valóságos irodalmi kör szerveződött a börtönben (a Füveskert-csoport): Kárpáti Kamil, Béri Géza, Tóth Bálint, Szathmáry György, Tollas Tibor, Péterfy Vilmos, Márkus László, Hámory Jenő. Beszélgettek, WC-papírra írt verseiket olvasták fel egymásnak. Később műveiket a nyugaton megjelent Füveskert-antológiában adták közre, mely a börtönkápolna előtti füves parkról kapta a nevét.

A nagy dunai árvíz idején 1954. július 18-án a váci börtönből kijutva és az áradó Dunát átúszva – ez nem csekély sportteljesítmény volt –, Budapestre szökött. Három nap múltán – miután valaki besúgta – letartóztatták és újra bebörtönözték. A Budapesti Országos Börtönbe vitték és hónapokig szigorított magánzárkában és sötétzárkában tartották.

Innen 1956. október 30-án szabadult. Szabadságharcosként november 4-étől részt vett az utcai harcokban. A Rókus kórháznál[3] két szovjet tankot kilőtt, de egy harmadik T–34-es gépfegyversorozatából halálos lövés érte. A költő földi maradványainak végső nyughelye ma a Kerepesi temető 21-es parcellája.

Emlékezete[szerkesztés]

Verseit 1957-től nyugaton a Nemzetőr című folyóirat (Kecskési Tollas Tibor szerkesztésében) publikálta.[4] Magyarországon 1991-ben jelent meg először verseskötete Gérecz Attila, a költő – 1956 mártírja címmel, a Stádium kiadónál, melyet 1995-ben a Füveskert, 2000-ben pedig a Sorsod művészete című követett. Gérecz Attila börtönben írt kézirata alapján 2000-ben, 2001-ben és 2006-ban jelent meg a teljes életművet felölelő, Így bocskorosan című kötet, a Kráter kiadó gondozásában.

Gérecz Attila 2000-ben posztumusz megkapta a Balassi Bálint-emlékkardot. Az elismerést a Gellért Szállóban, február 14-én, Bálint napján Makovecz Imre kuratóriumi elnök nyújtotta át egy fiatal öttusázónak, aki abban az évben a Gérecz Attila ifjúsági öttusaversenyt megnyerte.

A Csendkút című filmben Hayth Zoltán személyesítette meg (partnere Kakasy Dóra)

2017 őszén adták át szülővárosában, Dunakeszin a róla elnevezett uszodát.[5]

Film[szerkesztés]

  • Csendkút, színes, magyar filmdráma, 85 perc, 2007, rendező: Pozsgai Zsolt[6]
  • Szökés a nagy árvíz idején, színes, magyar kisjátékfilm, 26 perc, 1996, rendező: Czigány Zoltán

Művei[szerkesztés]

  • Így bocskorosan. Egybegyűjtött versek és írások; Kráter, Pomáz, 2001
  • Sorsod művészete. Gérecz Attila versei és utóélete; szerk. Kárpáti Kamil; Stádium, Bp., 2001
  • Így bocskorosan. Egybegyűjtött versek és írások; 2. bőv. kiad.; Kráter, Pomáz, 2006
  • Sorsod művészete 2. Gérecz Attila versei és utóélete; szerk. Kárpáti Kamil; Stádium, Bp., 2006
  • Töredék. Szökés a nagy árvíz idején, amikor a Duna kiáradt a börtönig; Stádium, Bp., 2007
  • Ferenczi György és a Rackajam. Gérecz Attila; Helikon, Bp., 2012 (Hangzó Helikon) + CD
  • Sorsod művészete 3. Gérecz Attila versei és utóélete; szerk. Kárpáti Kamil; Stádium, Bp., 2014
  • Sorsod művészete 4. Gérecz Attila versei és utóélete; szerk. Kárpáti Kamil; Stádium, Bp., 2016
  • Gérecz Attila összes művei; sajtó alá rend., jegyz., utószó Hajnal Géza; kritikai kiad.; Kortárs–Boldog–Tau-Terv, Bp., 2017

Irodalom[szerkesztés]

  • Kárpáti Kamil (szerkesztő): Sorsod művészete Gérecz Attila, a költő – 1956 mártírja, Stádium Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-7904-02-6
  • Kárpáti Kamil: Fehér könyv Gérecz Attila, 1929-1956, utóéletéről; Stádium, Bp., 2002
  • Kovács Attila Zoltán (szerkesztő): Gérecz Attila Így bocskorosan. Egybegyűjtött versek és írások; Kráter Műhely, Pomáz, 2006 ISBN 963-7329-87-0
  • Kárpáti Kamil: "Örök arcunk". Nosztalgia versek 1956-ról. Versek, esszék Ötvenhatról. Gérecz Attiláról; Stádium, Bp., 2006
  • Gérecz Attila: Szökés a nagy árvíz idején (Töredék) Verses – életrajzi – regény, prózai betétekkel, Simonffy András esszéjével, Kirják Miklós színes illusztrációival. Stádium Kiadó, Budapest, 2007, ISBN 978 963 9156 56 2
  • Hajnal Géza: A Gérecz-hagyaték. Előmunkálatok a nagymonográfiához; Kortárs, Bp., 2016 (Kortárs tanulmány)

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Identifiants et Référentiels (francia nyelven). Agence bibliographique de l'enseignement supérieur. (Hozzáférés: 2020. március 5.)
  2. ↑ Gérecz Attila: Így bocskorosan Archiválva 2016. április 16-i dátummal a Wayback Machine-ben, szepi.hu
  3. ↑ Kép: A Rókus kórház romjai Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, pest.archivportal.hu
  4. ↑ Nemzetőr repertórium 1956-1990, mek.oszk.hu
  5. ↑ Archivált másolat. [2018. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 20.)
  6. ↑ Csendkút Archiválva 2015. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben, port.hu
  7. ↑ https://terezvaros.hu/terezvarosrol

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gérecz_Attila&oldid=26775601”