Tóth Bálint (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tóth Bálint
A Szép versek sorozatban megjelent portréinak egyikeCsigó László felvétele
A Szép versek sorozatban megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Élete
Született 1929. december 17.
Keszthely
Elhunyt 2017. március 29.[1] (87 évesen)
Budapest[2]
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers
Irodalmi díjai Ő vehette át elsőként a Balassi Bálint-emlékkardot 1997-ben Budán.

Tóth Bálint (Keszthely, 1929. december 17.Budapest, 2017. március 29.) József Attila-díjas költő, író, műfordító. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja (2000).

Életpályája[szerkesztés]

Tóth Bálint 1929. december 17-én született Keszthelyen Tóth Zoltán és Bakonyi Margit házasságából. Pannonhalmán érettségizett. 1948-1949 között a budapesti egyetem hallgatója volt az Orvostudományi Karon, 1949-től 1951-ig a Bölcsészettudományi Kar magyar-történelem szakán folytatott tanulmányokat.

1951–1955 között államellenes szervezkedés vádjával szabadságvesztését töltötte (a Váci Fegyház és Börtönben tagja volt a füveskerti költők csoportosulásának [3]) 1955-ben amnesztiával szabadult. 1956 novemberében a Politikai Foglyok Forradalmi Bizottságának elnökségi tagja volt. 1957 júniusa és decembere között kémkedés gyanújával letartóztatták, vádemelés nélkül szabadult. 1955–1957 között a csepeli acélmű finom hengerművében, majd Martin-üzemében dolgozott. 1957–1962 között az építőiparban kocsikísérő, majd könyvraktári munkás és utcai könyvárus volt. 1962-től 1970-ig az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott könyvtárosi munkakörben. 1970 óta szabadfoglalkozású író.

Első versei és műfordításai 1957-ben jelentek meg Bécsben, majd 1959 óta Magyarországon. Héber, latin, grúz, olasz, angol, német és svéd költők verseit ültette át magyar nyelvre, közben kibontakozott az ő sajátos lírai költészete, mely a dunántúli tájköltészet, s legnagyobb költőink, köztük Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc hagyományaiból és saját életélményeiből táplálkozik. 2000 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Ő vehette át elsőként a magyar alapítású nemzetközi irodalmi díjat, a Balassi Bálint-emlékkardot 1997-ben Budapesten.

Művei[szerkesztés]

Versei[szerkesztés]

  • Nehéz örökség; Magvető, Bp., 1969
  • Hetedik évad; Magvető, Bp., 1975
  • Túl a veszett kert fáin; Magvető, Bp., 1980
  • Nyiss kaput angyal; Magvető, Bp., 1988
  • Krisztinavárosi körmenet. Válogatott és új versek 1946-1991; Orpheusz, Bp., 1991
  • Magyar Litánia (vers, 2011)[4]

Novellái[szerkesztés]

  • A senki földjén; Felsőmagyarország, Miskolc, 1998

Gyermekkönyvei[szerkesztés]

  • A ház törpéi (leporelló); ill. Kondor Lajos; Móra, Bp., 1989
  • Varázsduda; ill. Gyulai Líviusz; Littera Nova, Bp., 2000

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 2116–2117. o. ISBN 9630568071  
  • Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza, főszerk. Hermann Péter, I–II, Budapest, Greger-Biográf, 1999, ISSN 1215-7066 – Tóth Bálint szócikkét lásd. II. köt. 1635. p
  • Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 9638477644
  • Magyar Művészeti Akadémia
  • A Balassi-kard hivatalos honlapja
  • Tary Orsolya: Tóth Bálint; MMA, Bp., 2015 (Közelképek írókról)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]