A Mester és Margarita

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Mester és Margarita
Az első külföldi kiadás (YMCA, Párizs, 1967)
Az első külföldi kiadás (YMCA, Párizs, 1967)
Szerző Mihail Afanaszjevics Bulgakov
Eredeti cím Мастер и Маргарита
Ország  Oroszország
Nyelv orosz
Műfaj regény
Díjak A Le Monde listája az évszázad 100 legemlékezetesebb könyvéről
Kiadás
Kiadás dátuma 1966/1967 (két részletben a Moszkva című folyóiratban)
Magyar kiadó Európa Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma 1969[1]
Fordító Szőllősy Klára
Média típusa könyv
Oldalak száma 425
ISBNISBN 9630703688
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben
A Wikimédia Commons tartalmaz A Mester és Margarita témájú médiaállományokat.

A Mester és Margarita (eredeti címén Мастер и Маргарита) Mihail Bulgakov orosz író regénye, amelyet élete fő művének tartott. A Mester és Margarita nemcsak a 20. századi orosz, hanem egyben az egyetemes irodalom egyik csúcsa; sokrétegű és megjelenése óta sokféleképpen értelmezett alkotás, amelyben sok műfaj és stílus (romantika, realizmus, groteszk) keveredik, s ennek ellenére mégis többé-kevésbé egységes egészet alkot. A cselekmény alapvetően három, összevissza bogozódó szálon fut; az első a Moszkvába érkezett, magát általában fekete mágusnak nevező Woland professzor és kíséretének cselekedeteiről szól; a második a PilátusJézus történetének egyéni értelmezésű feldolgozása, önálló betétregénynek is tekinthető; míg a harmadik szál egy szerelmi történet, amely a Pilátus igaz történetét megíró rejtélyes író, a Mester, és szerelme, Margarita Nyikolajevna kalandjait beszéli el. A cselekmény is ennek megfelelően három szinten zajlik: a betétregény, a moszkvai valóság és a fekete-mágia időn és halálon túli valóságában.

A könyvet 2009-ben az Európa Könyvkiadó Kiss Ilona jegyzeteivel, Szőllősy Klára felújított fordításában ismét megjelentette.[2]

A regényből több film és televíziós sorozat készült.

A mű története[szerkesztés]

Bulgakovot a szovjet hatalom egy színdarabja miatt perifériára szorította: művei nem, vagy csak korlátozott mértékben jelenhettek meg, egy színházban dolgozott mint segédrendező. A Mester és Margarita regényét sokáig csak az íróasztal fiókjának írta, egy ízben meg is semmisítette a kéziratot (mint a Mester is a Pilátus-regényét!), megjelenésére tartalma miatt semmi remény nem volt, és valóban, „hivatalosan” csak a szerző halála után negyed századdal jelent meg, 196667-ben. A nagyközönség páratlan érdeklődéssel fogadta, és addigi műveitől eltérően a kritikusok is. A mű rögtön a világirodalom legjelentősebb alkotásai közé került.

Ahány kritikus, szinte ugyanannyi értelmezés olvasható a műről. Egyes értelmezések szerint az író önéletrajzi vonásokkal felruházott Mestere és szerelme, Margarita története áll a középpontban. Mások szerint a harmincas évek Moszkvájának kísérteties, groteszk, „ördöngös” leírása, de olyan is akad, aki Poncius Pilátus és Ha-Nocri (azaz Jézus) történetéért tartja jelentős filozofikus alkotásnak. Éppúgy lehet politikai szatíra vagy humoros mű, s kedvelni lehet akár a különböző regénysíkok ötvözéséért is. A sokszínűség miatt többnyire a művészregények közé sorolják.[forrás?]

A Mester alakja mögé sokan magát Bulgakovot képzelik, sokan Makszim Gorkij orosz írót (mindkét hipotézist támogatja, hogy a Mester M kezdőbetűvel hímzett sapkát hord, amelyet Margarita ajándékozott neki – az M a „Mihail”, de a „Makszim” nevek kezdőbetűjére is utalhat). Természetesen az igazság egészen más is lehet. Valójában a mű szerkezetében lévő párhuzamok a fontosak: Jézus és a Mester, Hontalan Iván és Lévi Máté stb, egyedül Woland az, aki állandó, s már róla sem lehet eldönteni, hogy a jó vagy a rossz oldalán áll-e. A regény kézirata eredetileg A mérnök patája címet viselte (Копыто инженера).[3]

Szereplők[szerkesztés]

Kortárs orosz szereplők

  • Ivan Nyikolajevics Ponirjov – a Mester, Hontalan, a szerző, aki regényt írt Poncius Pilátusról és Jézusról (Jesua Ha-Nocri), melyet a szovjet irodalmi bürokrácia elutasított, és ezzel tönkretette karrierjét. Egyik szomszédja feljelenti, hogy valutát rejteget lakásában, emiatt a titkosrendőrség megfigyelés alatt tartja
  • Margarita Nyikolajevna – a Mester szerelme
  • Sztravinszkij doktor – Hontalan orvosa
  • Nyikanor Ivanovics Boszoj – abban a házban lakóbizottsági elnök, ahol Berlioz lakott
  • Pelageja Antovovna – Nyikanor Ivanovics Boszoj felesége
  • Mikhail Alexandrovics Berlioz – a folyóirat főszerkesztője
  • Grunya – Berlioz bejárónője
  • Grigorij Danyilovics Rimszkij – a varietészínház gazdasági igazgatója
  • Ivan Szavaljevics Varenuha – a varietészínház adminisztrátora
  • Praszkovna Fjodorovna – színésznő a varietészínházban
  • Zsorzs Bengalszkij – közismert moszkvai konferanszié
  • Arkagyij Apollonovics Szemlejarov – az Akusztikai Bizottság tagja
  • Milica Pokobatykó – a színház művésznője
  • Latunszkij – kritikus
  • Arimann – kritikus
  • Msztyiszlav Lavrovics – író
  • Lapsonnyikova – a szerkesztőbizottság kancsal titkárnője
  • Alojzij Mogarics
  • Szavva Popapovics Kuroleszov – neves, borotvált arcú, drámai színész
  • Nyikolaj Kanavkin – borostás tag, 1000 dollárt beszolgáltat Nyikanor Ivanovics álmában
  • Vaszilij Sztyepanovics Lasztocskin – a varietészínház főkönyvelője
  • Pohor Petrovics – a bizottság elnöke
  • Anna Ricsardova – Pohor Petrovics titkárnője
  • Makszimilian Andrejevics Poplavszkij – tervközgazdász, Berlioz nagybátyja
  • Andrej Fokics – a varietészínház büféjének vezetője
  • Natalja Prokofja, Natasa – Margarita háztartási alkalmazottja
  • Nyikolaj Ivanovics – földszinti lakó Margarita házában
  • Hella – pucér boszorkánylány
  • Mihail Alekszandrovics – levágott emberfej
  • Alojzik Mogarics – a varietészínház következő gazdasági igazgatója, ő jelentette fel a mestert
  • Arkagyij Apollonovics Szemplejarov – az Akusztikai Bizottság elnöke
  • Kitajcev – a Könnyű Műfajú Szórakozások Bizottsága műsorosztályának vezetője
  • Prohor Petrovics – a Könnyű Műfajú Szórakozások Bizottsága műsorosztályának elnöke
  • Acsibald Arcsibaldovics – volt kalózkapitány
  • Boba Kandelupszkij – mindentudásáról Moszkva-szerte ismert újságíró
  • Petrakov – író
  • Antonyina Poffirjevna Petrakova – az író felesége
  • Praszkovja Fjodorovna – felcsernő a kórházban
  • Meigel báró – az idegenforgalmi iroda alkalmazottja
  • Zsorzs Bengalszkij – konferanszié
  • Ivan Nyikolajevics Ponirjov – a Történeti és Filozófiai Intézet tudományos munkatársa
Woland és kísérete
  • Woland – a sátán, külföldi művészként, mágusként, történészprofesszorként említik
  • Behemót – hatalmas kandúr, két lábon jár, és néha át tud változni emberré
  • Azazelló – öltönyös, mesterlövész, hírvivő és gyilkos. Varázslatos krémet ad Margaritának. Végül igazi alakjává alakul át: fakóarcú démon, fekete üres szemekkel.
  • Korovjev (Fagót) – Woland titkára, tolmácsa, pepita zakós nyakigláb, aki képes bármilyen illúziót előidézni. Behemóttal és Azazellóval ellentétben ő soha nem alkalmaz erőszakot. Behemóthoz hasonlóan a végén kiderül valódi formája: soha nem mosolygó sötét lovag.
A Mester könyvének szereplői
  • Jesua Ha-Noccri – Jézus
  • Poncius Pilátus – Júdea helytartója
  • Afranius – a titkos őrség vezetője
  • Banga – Pilátus kutyája
  • Enanta – kerítőnő
  • Júdás
  • Lévi Máté – korábban vámszedő, később Jézus tanítványa,
  • Kajafás – politikai vezető, zsidó rabbi (főpap). Szorgalmazza Jézus kivégzését.[4][5]

Cselekmény[szerkesztés]

Első könyv[szerkesztés]

A magát hol fekete mágusként, hol történész-konzultánsként bemutató Woland professzor személyében a Sátán érkezik a Bulgakov-korabeli (1930-as évek) Moszkvájába, és előre megjósolja a Patriarsije Prudin sétálgató, a Jézusról mint kitalált alakról beszélgető Berlioz lapszerkesztőnek és Iván Nyikolajevics „Hontalan” költőnek, hogy Berlioz még aznap este meghal (mégpedig úgy, hogy egy komszomolista nő lefejezi, mert Annuska kiöntötte az olajat), Ivan pedig elmegyógyintézetbe kerül, továbbá elmondja nekik Jézus és Pilátus találkozásának igaz történetét (elsősorban azért, mert sérti, illetve mulattatja őt a két irodalmár hitetlensége, magabízó materializmusa). Miután csakugyan bekövetkezik a tragédia (Berliozt lefejezi egy komszomolista nő által vezetett villamos, mert egy Annuska nevezetű nő véletlenül napraforgóolajat öntött ki, amin Berlioz elcsúszik), Ivan valóban őrült módra üldözni kezdi Wolandot, s ennek hatására valóban elszállítják Sztravinszkij professzor elmeklinikájára. Itt találkozik a szintén ott „lakó” Mesterrel, aki elmondja neki élete szomorú történetét, találkozását szerelmével, Margaritával, illetve hogy Poncius Pilátusról írt „jézusoskodó” műve miatt és lakását megszerzendő az opportunista kritikusok és irodalmárok, köztük állítólagos barátja, Alojzij Mogarics hogyan árulták el és tették tönkre, továbbá Jézus kivégzésének és Lévi Máté, Júdás és Pilátus további cselekedeteinek elbeszélésével folytatja a Woland által már megkezdett betéttörténetet.

A Sátán közben a városi színházban fekete-mágia „szeánszot” tart, a moszkvai lakossággal való megismerkedés céljából, s ezen az előadáson és közvetlenül utána különös, hihetetlen (egyesek szerint természetfölötti) dolgok történnek, amelyek már a Sátán addig tönkretett és szintén az elmegyógyintézetbe szállított áldozatainak (például Sztyopa Lihogyejev igazgatónak vagy az egykori Berlioz lakásának lakóbizottsági elnökének, Nyikanor Ivanovics Boszojnak) nem hívő hatóságok figyelmét is felkeltik.

Második könyv[szerkesztés]

A Sátán, amint az hagyománnyá vált, egy nagy bál megrendezésére készül a megboldogult Berlioz lakásában (Szadovaja utca 302/b. 50-es számú lakás). Egyik vazallusa, Azazello felveszi a kapcsolatot Margarita Nyikolajevnával, és alkut ajánl: ha Margarita (aki származása és bizonyos pokoli tradíciók okán erre a legmegfelelőbb jelölt) időlegesen elvállalja a Sátánnál a boszorkányi és bál-háziasszonyi szerepet, Woland visszaadja neki szerelmét, a Mestert. Margarita belemegy az alkuba, és családját elhagyva csatlakozik a Sátánhoz. Boszorkány lesz, kicsinyes bosszút áll a Mestert tönkretevő kritikusokon (például Latunszkij kritikusnak, aki szerencsére nem tartózkodik otthon, szétveri a lakását, és a fürdőkádból túlfolyatott csapvízzel elárasztja azt), majd valóban mint a bál „háziasszonya”, segédkezik a Sátánnak, munkáját kitűnően végezve. A Sátán pedig valóban visszaadja neki a Mestert, sőt további bosszút áll az őt elárulókon (például a régi lakásukat visszaszerezve), és a Mester elégette Pilátus-regényt is újra prezentálja. A földi boldogság azonban nem tart sokáig: vélhetően Jézus, illetve a felsőbb hatalmakat képviselő Lévi Máté kérésére Woland a párt „megöleti” (vagy ami ugyanaz, örök életet ajándékoz nekik) Azazellóval, és örök nyugalmat és boldogságot ad nekik, sőt még valaki felszabadul a gyávasága miatti több ezer éves bűnhődése alól, mégpedig „a kegyetlen Poncius Pilátus lovag, Júdea ötödik helytartója”.

A mű összefüggésrendszerei[szerkesztés]

Mivel a mű dosztojevszkiji értelemben véve polifonikus, értelmezése nem könnyű feladat. Szintén Dosztojevszkijhez köti a regényt a bűn és bűnhődés motívum értelmezése. Mindenképpen figyelni kell a már említett párhuzamokra. Ebbe beletartozik az önéletrajziság is (a kézirat elégetése, a tettetett őrültség, Margarita alakja pedig olyannyira Bulgakov harmadik felesége, hogy aki az asszonyról kérdezett, az író a regényhez irányította). Fontos párhuzam vonható Margarita és Goethe Faustjának Margitja között. Margit a Faustban üdvözül, Margarita viszont a szónak ebben az értelmében nem. Fontos tehát a bűn és bűnhődés motívuma is, a bálon a gyermekgyilkos anya azért kap feloldozást, mert Margarita cserébe a háziasszonyi szerep elvállalásért ezt kéri. Hector Berlioz romantikus zeneszerző Faust elkárhozásáról írt zeneművet, a regényben Berlioz kárhozik el.

A regény időszerkezete és térszerkezete is számos kérdést vet fel. Az örök idő, ami Woland utazásait, időugrásait tartalmazza vagy a bibliai múlt és a szovjet jelen egymáshoz viszonyítva egyaránt morális igazságokat rögzítenek, illetve gúnyolnak ki. A Moszkva-Jeruzsálem párhuzam, az eltüntetések, térugrások és változó kiterjedésű terek (bál a lakásban, repülés a város felett) nemcsak a nézőpontokat váltogatják, hanem egyetemes látásmódot kölcsönöznek a regénynek.

Magyarul[szerkesztés]

  • A mester és Margarita. Regény; ford. Szőllősy Klára; Európa, Bp., 1969
  • A Mester és Margarita; ford. Szőllősy Klára, utószó E. Fehér Pál; Európa, Bp., 1978 (A világirodalom remekei)
  • A Mester és Margarita. Regény; ford. Szőllősy Klára, jegyz. Enyedy György; Európa, Bp., 1993 (Európa diákkönyvtár)
  • A Mester és Margarita. Regény; ford. Szőllősy Klára, jegyz., utószó Kiss Ilona; Európa, Bp., 2009

Feldolgozások[szerkesztés]

Mester és Margaréta – Vígszínház
100 éve született Mihail Bulgakov (szovjet postabélyeg, 1991)
  • Pilátus és a többiek (Pilatus und andere – Ein Film für Karfreitag, 1972) rendező. Andrzej Wajda
  • A mester és Margarita (Il maestro e Margherita, 1972) rendező. Aleksandar Petrovic
  • A Mester és Margarita (Mistrz i Malgorzata, 1990) rendező: Maciej Wojtyszko
  • Pilát Pontský, onoho dne (1991) rendező: Oldřich Daněk[6]
  • Master i Margarita (1994) rendező: Yuri Kara
  • Margarita (1997, animációs film)
  • A mester és Margarita (2005) rendező: Fekete Ibolya
  • A Mester és Margarita (Master i Margarita, 2005)
  • The Master and Margarita – Chapter 1 (2010, animációs) rendező: Terentij Oslyabya
  • The Master and Margarita. From Once Till All Over (2012, animációs) rendező: Terentij Oslyabya

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. További kiadások a Moly oldalán
  2. Élet és Irodalom „Ezért azonnali főbelövés járhatott volna...” LIII. évfolyam 26. szám, 2009. június 26.
  3. Mihail Bulgakov könyvtáráról – Marietta Csudakova: Létfeltétel. Volt egy Szovjet Irodalom, blog, 2013. szeptember 18. (Hozzáférés: 2018. április 2.)
  4. (2020. október 15.) „The Master and Margarita” (en nyelven). Wikipedia.  
  5. A Mester és Margarita. (Hozzáférés: 2020. november 8.)
  6. Master and Margarita

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A témához kapcsolódó idézetek a Wikidézetben:
Commons:Category:The Master and Margarita
A Wikimédia Commons tartalmaz A Mester és Margarita témájú médiaállományokat.

A regény szövege[szerkesztés]

Elemzések[szerkesztés]

Tematikus honlapok[szerkesztés]