Feketeszárú cseresznye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Feketeszárú cseresznye
Az első kiadás
Az első kiadás
Szerző Hunyady Sándor
Ország  Magyarország
Nyelv Magyar
Téma Magyar irodalom
Műfaj dráma
Kiadás
Kiadás dátuma 1930
Magyar kiadó Erdélyi Szépmíves Céh.
Média típusa könyv
Oldalak száma 138 (1930)


A Feketeszárú cseresznye[1] Hunyady Sándor 1930-ban írt drámája.

Az 1930 novemberében bemutatott Feketeszárú cseresznye hozta meg Hunyady számára az igazi sikert és tette elismert és ünnepelt drámaíróvá. A Vígszínház szakított íratlan szabályaival: húsz év után először nyitotta ki szerző előtt vasfüggönyét, hogy az fogadhassa a publikum szűnni nem akaró tapsát, és a szokással ellentétben átvitte a darabot a következő évadra, majd a századik előadás után csak Hegedűs Gyula halála miatt vette le műsoráról. A nagy siker minden bizonnyal a fájdalmasan aktuális téma érzékeny megformálásának volt köszönhető. Hunyady a Trianon-problematikát, a történelem eseményeit jól játszatja egybe a szereplők egyéni sorsával. Nemcsak a központi háromszög-történet árnyalja azonban a politikai problémát, de Hunyady a szereplők életének több színterén igyekszik megmutatni a körülmények deformálta emberi magatartásokat.

Cselekménye[szerkesztés]

Dialog-stop-hand.svg Alább a cselekmény részletei következnek!

Irina és Dusán, a szerb házaspár az ablaka alatti szerenádra ébred: a falujukban állomásozó magyar katonák jöttek búcsúzni, indulniuk kell a frontra. Az álmából felriasztott családnál nagy mulatozás kerekedik: a huszárok a csinos háziasszonyoknak udvarolnak, bár többükben felsejlik, hogy esetleg soha nem fognak visszatérni. A magyar főbíró titokban figyelmezteti Dusánt: egyik cselédje feljelentette a magyar elöljáróságnál, hogy Szerbiáért imádkozik. Dusán nem tagadja: szerb a vére, de semmi ellenszenvet nem érez a magyarok iránt, sőt, a főbírót mostantól a legigazabb barátjának tartja. Valójában a csendes magyar férfi Dusán legnagyobb ellenfele: amikor duhaj szórakozás elöl a kertbe menekülve kettesben marad Irinával, virágnyelven szerelmet vall az asszonynak. Irina viszonozza a főbíró érzelmeit, olyan tüzet érez a férfi iránt, amit férje iránt sohasem, de szintén virágnyelven visszautasítja a közeledést, nem fogja elhagyni soha a férjét, ezért kéri a főbírót, ne is mutassa ki érzéseit.

Két év telik el, s a politikai helyzet gyökeresen megváltozik: létrejön Szerbia, s most az üldözöttekből lesznek üldözők. A főbírónak is át kell adnia hivatalát, s ez olyan, mintha legközelebbi rokonát ölnék meg. Számára a falu vezetése sohasem nemzetiségi kérdés volt, hanem legbensőbb szívügye, s most ezt veszik el tőle. Mivel Dusán egyik húga eljegyzését tartja, előbb Irina, majd Dusán érkezik a feldúlt főbíróhoz, legjobb családi barátjukhoz. Irina múlhatatlan szerelmet érez a főbíró iránt, s az végre nyíltan megvallja érzelmeit az asszonynak. A férj megérkezésével azonban vége szakad keserű, reménytelen szerelmi kettősüknek, s Irina immár Dusán feleségeként győzködi a főbírót, maradjon. Dusán akár saját házába is befogadná a férfit, de az hajthatatlan. A szerb férfi megérez valamit a főbíró és felesége közti villamosságból, s gyanút fog, de nem akar semmi rosszat feltételezni barátjáról.

Az eljegyzési lakoma közben Dusán véletlenül megtudja, hogy a főbírónál házkutatást akarnak tartani, ezért azonnal befogat, hogy figyelmeztesse barátját, ahogy annak idején az tette. Irina túlzó hálával árasztja el férjét, mire az nem bír tovább féltékenységével, kifogat a kocsiból, hajlandó lenni veszni hagyni barátját szörnyű gyanúja miatt. Bár vallomásokon kívül nem esett egyéb Irina és a főbíró között, az asszony nem tudja tovább elfojtani szerelmes aggódását és lóhalálában a férfi figyelmeztetésére siet. A főbírót végül mégsem ő, hanem Dusán menti meg: bár feleségét és barátját immár egyértelmű helyzetben találja, mégis erélyesen elküldi a szerb hivatali embereket. Irina szerelmével, a főbíróval fogja folytatni életét. De hogy boldogságra találhatnak-e bármelyikük országában, kérdés marad.

Előadástörténet[szerkesztés]

Az erős sodrású drámát a vígszínházi ősbemutatón kívül négyszer mutatták be Magyarországon. A bemutatón 1930. november 6-án Hegedűs Gyula (Dusán), Gombaszögi Frida (Irina) és Törzs Jenő (Főbíró) játszották a főszerepeket. Később ezt a hármast Fekete Tibor, Andresz Kati, Vitéz László (Kecskemét, 1980.); majd Vitéz László, Fehér Ildikó és Zubornyák Zoltán (Kecskemét, 1994.), legutóbb pedig Nemcsák Károly, Pápai Erika és Mihályi Győző (Budapesti Kamaraszínház, 1997.) alakították. Szegeden 1969-ben mutatták be, Nagy Attila alakította a főbírót. 2008 februárjában tűzte műsorára a szolnoki Szigligeti Színház, ahol a főbírót Selmeczi Roland alakította volna, de az egyik próbáról hazafele menet autóbalesetben elhunyt, így szerepét Kautzky Armand vette át (Dusán: ifj. Jászai László; Irina: Radó Denise).

1933-ban az USA-ban filmet is forgattak belőle, Storm at Daybreak címmel, Kay Francis és Nick Asther főszereplésével.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ezt a címet hagyományosan a fenti alakban írják. A magyar helyesírás szabályai szerint azonban a következő forma lenne a helyes: Fekete szárú cseresznye. Indoklás: AkH.12 105.

További információk[szerkesztés]