Hegedűs Gyula (színművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hegedűs Gyula
Hegedűs Gyula
Hegedűs Gyula
Életrajzi adatok
Születési név Heckmann Gyula
Született 1870. február 3.
Kéty
Elhunyt 1931. szeptember 21. (61 évesen)
Budapest
Pályafutása
Aktív évek 1889 - 1931
A Wikimédia Commons tartalmaz Hegedűs Gyula témájú médiaállományokat.

Hegedűs Gyula (eredeti neve Heckmann Gyula Mihály) (Kéty, 1870. február 3. – Budapest, Erzsébetváros, 1931. szeptember 21.)[1] magyar színész, kormányfőtanácsos, a Budapesti Színészek Szövetsége örökös tiszteletbeli elnöke, a naturalista színjátszó stílus legnagyobb magyar képviselője.

Életpályája[szerkesztés]

Heckmann János postamester és fonyódi Fonyó Alojzia fia. Szekszárdon a polgári fiúiskola hat osztályát végezte el, majd tizennyolc éves korában megszökött a szülői háztól és felcsapott színésznek. Keresztély Jánosné színtársulatához szegődött, ahol egy forint napi gázsit és kosztot kapott. Ennél a színtársulatnál Barabás álnéven működött.

Első fellépése nagy botrányt idézett fel, mert egy népszínműben a részeges jegyzőt az illető község jegyzőjének maszkjában játszotta el. A közönség harsogva nevetett, állandóan az igazi jegyző nevét kiabálta és minden jelenet után őrjöngve tapsolt. Az előadás másik eredménye azonban az volt, hogy az egész daltársulatot kitoloncolták a községből. Hegedűs öt hónapig működött Keresztélyné társulatánál, majd 1889-ben beiratkozott a színiakadémiára, ahol mestere Újházi Ede volt, Paulay Ede pedig azonnal felismerte nem mindennapi tehetségét. Mint az akadémia harmadéves növendéke hatalmas sikert aratott a Várszínházban, 1891. január 27-én, az Aranyemberben, ahol Brázovics Athanáz alakját öntötte remekbe. Az első beteg című egyfelvonásos darabban vizsgázott és ekkor a következőt írta róla a Fővárosi Lapok kritikusa: »Van benne komikai vér és van eredetiség is, mit a siket komornyik szerepében bebizonyított.«

Komoly színészi pályáját 1891-ben Pesti Ihász Lajos és Dobó Sándor színtársulatánál kezdte, majd különböző társulatoknál játszott Szolnokon, Pápán, Debrecenben, Pozsonyban, Budán, Fehérvárt, Zomborban, Baján. 1894-ben Ditrói Mór Kolozsvárra szerződtette, majd mikor 1896. május havában megnyitotta a Vígszínházat, a fiatal Hegedűs Gyulát is felhozta a fővárosba és beillesztette abba az együttesbe, amelynek rövidesen egyik legerősebb oszlopává vált.

1901. október 26-án Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött Galaskó Ilona (Berzétey Ilona) színésznővel.[2]

1906 januárjában a színiakadémia tanára lett. 1907 szeptemberében a Zeneakadémia játékmestere, 1914. április 28-án ünnepelte meg a Vígszínházban huszonöt éves színészi jubileumát, amely alkalommal Bródy Sándor egyfelvonásos drámai játékában, az Árnyékokban lépett fel és a Vendégek című alkalmi játékban, melyet Bródy Sándor, Heltai Jenő, Lengyel Menyhért és Molnár Ferenc közösen írtak. 1914. május 23-án a király a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntette ki.

1914—15-ben a Magyar Színház állandó vendége, 1915-ben a Nemzeti Színház tagja lett. Először Calderon színművében A zalameai bíróban lép fel, Pedro Crespo szerepében. 1916-ban megvált a Nemzeti Színháztól és visszaszerződött a Vígszínházhoz, ahol a felújított Ördögben aratott nagy sikert. 1917 decemberében a budapesti Színészszövetség elnökévé választották. 1926. február 8-án megvált a Vígszínháztól. 1926. március havában, mint a Zeneművészeti Főiskola tanárát a VI. fizetési osztályba léptették elő. Július 3-án a kormányzó kormányfőtanácsosi méltósággal tüntette ki. Ugyanebben az esztendőben megkapta a legfelsőbb elismeréssel a Signum Laudist.

1926-ban külföldi turnét szervezett, de ez a vállalkozása meghiúsult. 1927-ben a Magyar Színház, a Belvárosi Színház és a Király Színház vendége volt. Ugyanennek az esztendőnek az elején Kéty község díszpolgárrá választotta és egyik utcáját róla nevezte el. 1928. március 10-én tartotta első önálló előadó estjét a Zeneakadémián. 1929 szeptemberétől a Magyar Színház tagja volt.

Hegedűs nem csak a magyar színjátszás történetében játszott korszakos jelentőségű szerepet, de az egyetemes színháztörténelemben is a realisztikus játékmodor egyik legfontosabb képviselője volt. Első sikereinek ideje arra a színházi forradalmi korszakra esik, amikor Laube és a Burgtheater deklamáló stílusával szemben Brahm és Antoine megteremtette a naturalista játékmodort, színhelye pedig nálunk a Vígszínház, amelynek könnyed és főleg francia vígjátékokra alapozott műsora a naturalista stílus fölényes és virtuóz áthangolását követelte meg az együttestől. Hegedűs Gyula természetes adottságai: pompás megjelenése, eleganciája, zengő és lelkes orgánuma és dologi készségei: pompás arcjátéka, kifejező gesztusai már az indulás pillanatában biztosították neki az új játékstílusban a vezérszerepet. A Vígszínháznak ez az első hőskora teljesen Hegedűs Gyula nevével forrt össze. Állandóan a felé a cél felé törekedett, hogy ne csak mulatságos figurákat, de igazi élő embereket vigyen a színpadra és a legképtelenebb francia bohózatokat is valami különös emberiességgel fűtötte át. Ennek a célnak az érdekében a legnagyobb egyszerűségre törekedett. Színészi egyénisége elasztikus. Megrázó erővel ábrázolt tragikus jellemeket: Tokeramo, Vajna bácsi, Liliom, John Gabriel, Borkman, könnyed eleganciával illeszkedett a szellemes vígjátékokba: Petrucchio, Ördög, A király, Krehl, de a bohózatok vaskos humorát is pompás hangsúlyokkal húzta alá. Színészi egyénisége páratlanul jelentős és minden szerepet jelentékennyé tett, amit játszott. Pályafutásának legkiemelkedőbb alakítása: Az ördög. Ez az alakítás teljesen összeforrt Hegedűs Gyula nevével és az egész világsajtó ennek a figurának legkitűnőbb megszemélyesesítőjéül Hegedűs Gyulát jelölte meg. Soha senki hozzá méltóan nem jellemezte ennek a figurának földönjáró eredetiségét és természetességét és mégis azt a transzcendentális szuggesztív erőt, ami ennek a figurának különös jelentőséget adott. Nevéhez egész sereg óriási siker emléke fűződik.

Német, angol és olasz nyelven beszélt.[3]

Főbb szerepei[szerkesztés]

Színházban[szerkesztés]

  • Tokeramo (Lengyel Menyhért: Tájfun),
  • Pál (Herczeg Ferenc: Kék róka),
  • szerepek Molnár Ferenc darabjaiban
  • szerepek Csehov-drámákban.

Filmszerepei[szerkesztés]

  • A táncz (1901) - táncos
  • A munkászubbony (1914) (némafilm) - Hornyai (más forrás szerint: Horvai) gyáros
  • Zoárd mester (1917) (némafilm) - Zoárd mester
  • Élet, halál, szerelem (1930) - prológus

Írásai[szerkesztés]

  • Komédia (Bp., 1914)
  • A beszéd művészete (Bp., 1917)
  • Emlékezések (1921)

Irodalom[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

A Vígszínház igazgatósága 1971-ben alapította a Varsányi Irén- és Hegedűs Gyula-emlékgyűrűt. A két díjat felváltva adják át a színház egy-egy színésznőjének, illetve színészének a társulat titkos szavazása alapján.

Budapest XIII. kerületében utca viseli a nevét, amely a Szent-István körúttól indul, a Vígszínház közelében.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Halálesete bejegyezve a Bp. VII. ker. állami halotti akv. 1441/1931. folyószáma alatt.
  2. A házasságkötés bejegyezve a Bp. VI. ker. állami házassági akv. 986/1901. folyószáma alatt.
  3. Színházi Élet - 1923/43. szám, 44. old.

Források[szerkesztés]