Goda Gábor (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Goda Gábor
Az 1972-es Körkép antológiában megjelent portréja
Az 1972-es Körkép antológiában megjelent portréja
Született Grünfeld Gábor
1911. április 1.
Budapest
Elhunyt 1996. április 12. (85 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, műfordító, színházigazgató
Kitüntetései
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Goda Gábor témájú médiaállományokat.

Goda Gábor (született Grünfeld) (Budapest, 1911. április 1.Budapest, 1996. április 12.) magyar író, műfordító, színházigazgató.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja Goda Géza (1874-1954) hírlapíró, édesanyja Seifter Erzsébet (1885–1938)[1] volt.[2][3] 1929-ben a zuglói Szent István Gimnáziumban érettségizett. Ekkor jelent meg első s egyetlen verseskötete. Az érettségit követően alkalmi munkákból élt. Az újságírásba is belekóstolt, ám mivel nem találta meg egy interjúalanyát, a kor egyik ünnepelt színésznőjét, javasolták neki, keressen más elfoglaltságot. Ezt követően a Független Szemle könyvkiadóban dolgozott, volt lektor és fordító is, 1931-ben pedig a Porond című folyóiratot szerkesztette. Írói pályafutása – a rövid költői kitérőt követően – novellákkal folytatódott, amelyekből több az Újság című lapban is megjelent, s felkeltette a közönség figyelmét. 1936-ban adták ki a Levél a pokolból című elbeszéléskötetét, amelyre Nagy Lajos és Füst Milán is felfigyelt. Az ifjú szerzőről szóló írásaikban elismeréssel szóltak a Goda-novellákban megnyilatkozó kvalitásokról, a pesti polgári világ szociografikus részletezésű leírásáról, a finom és árnyalt lélekrajzról. Az 1930-as években több nagyobb lélegzetű prózai művet írt, amelyeket a világháború után átdolgozott és megjelentetett. A II. világháború éveiben (1939-1945) több alkalommal is munkaszolgálatra hívták be.

A világháború után közéleti szerepet vállalt, 1945-1950-ben Budapest kulturális ügyeinek vezetője, először főjegyző, majd kultúrtanácsos lett. 1956-1958-ban tagja volt az Irodalmi Tanácsnak, 1957-1959-ben pedig részt vett az Élet és Irodalom szerkesztésében is. 1958-ban egy évadon keresztül a Néphadsereg Színházának (a mai Vígszínház) igazgatója volt.

Novelláival, regényeivel, publicisztikai írásaival a háború utáni szocialista irodalom egyik jelentős alakja lett. Igazi urbánus író volt, műveinek fő színtere a pesti kispolgárság világa volt. Ezt ismerte leginkább, ha számára idegen területre tévedt, például az angyalföldi munkásokról szóló 1952-es kisregényében, a sematizmus közhelyeit valósította meg. Az 1950-es évek második felétől írott műveit is az erősen szatirikus, ironikus látásmód, a fanyar humor jellemezte.

Nem sokkal 85. születésnapja után, 1996. április 12-én hunyt el Budapesten.

Goda Gábor sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-1-41.

Művei[szerkesztés]

  • Ősz ez a tavasz, pajtás! (versek, 1929)
  • Levél a pokolból (elbeszélés, 1936)
  • Flamingók, avagy a kredenc halála (1938, 1958)
  • Legendák (1940)
  • A fasizmus hazugságai (1945)
  • Vihar előtt (emlékezések, 1946)
  • Farkasok között (elbeszélés, 1952)
  • Két csacsi (elbeszélés, 1953)
  • Panoptikum (kisregény, 1956)
  • A planétás ember és a többiek. Három kisregény (kisregények, 1958)
  • Családi kör (elbeszélés, 1959)
  • Naplófüzetemből (1960)
  • Fontos történetek (elbeszélés, 1961)
  • A rendes ember (regény, 1961)
  • Ördögűzés I.-II. (válogatott elbeszélések, 1963)
  • Poldini úr (regény, 1963)
  • Magányos utazás (regény, 1965)
  • Írás közben (tanulmány, 1966)
  • Miért nem nőtt az ember az égig? (elbeszélés, 1966)
  • Volt egyszer egy család (regény, 1967)
  • Vallomások regénye (regény, 1968)
  • Concerto (elbeszélés, 1969)
  • Szelíd zsoltárok (1970)
  • Egy naplopó naplója (regény, 1971)
  • Bolondóra (regény, 1973)
  • Mennyei csavargók (regény, 1975)
  • Levelek Judithoz (emlékezések, 1979)
  • Az ember, aki madár lett I. (összegyűjtött elbeszélések, 1982)
  • A hóhér halála (összegyűjtött elbeszélések, 1987)
  • Szülőföldem, Budapest (visszaemlékezések, 1989)
  • Tűnődések (1997)
  • Zsidó mesék és legendák; Makkabi, Bp., 1998

Műfordításai[szerkesztés]

  • Ilja Ehrenburg: Lasik Roitschwantz mozgalmas élete (1933)
  • E. Ebermayer: Az ifjúság élni akar (1935)
  • André Malraux: Két nemzedék (1946)

Díjai[szerkesztés]

  • Magyar Népköztársasági Érdemrend (1948, 1950)
  • A Munka Érdemrend arany fokozata (1965, 1981)
  • Gábor Andor-díj (1983, 1996)
  • Pro Urbe Budapest (1984)
  • Szocialista Magyarországért (1986)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]